Sok kicsi sokra megy

Azidén 230 éves evangélikus templom a később hozzáépített toronnyal Rimaszombat egyik legmagasabb és legtetszetősebb épületének számít. A csaknem 40 méter magas neogótikus torony azonban rossz állapotban van, a vakolat több helyen lehullott, a torony díszítőelemei állagmegóvásra és festésre szorulnak. Legutóbb több mint 70 éve voltak kisebb felújítások az épületen, ezért most általános nagyjavítást és felújítást szeretnének végezni rajta.

Lisák Viktória evangélikus lelkész lapunknak elmondta, hogy több helyre is pályáztak különböző forrásokért. A magyar kormány jelentős összeggel, mint-egy 25 ezer euróval támogatta a felújítást.

Nagyjából ugyanennyivel járult hozzá a szlovák kulturális minisztérium, amely azonban már jelezte, hogy a koronavírus-járvány okozta nehéz gazdasági helyzet miatt egyelőre nem tud további forrásokat rendelkezésre bocsátani. 

Mivel a több ütemben folyó felújítás összege várhatóan a 135 ezer eurót is meghaladja, amelyre még nincs meg a teljes fedezet, ezért a gyülekezet a nyáron adománygyűjtésbe kezdett.

–  A gyűjtésnek azt a mottót adtuk, hogy Sok kicsi sokra megy – Kis hozzájárulással nagy dolgot tehetsz! Mert valóban mindent értékelünk, minden apró segítség jól jön. A mai individualista világban minden adományt értékelni kell. Ugyanakkor nagyon sok gyűjtés folyik különböző célokra, mi pedig a legkisebb összegnek, pár eurónak is örülünk – mondja az esperes, akit kellemesen meglepett a hívek nagylelkűsége, mivel pár hónap alatt mintegy 10 ezer eurót sikerült összegyűjteniük. Ezzel meg is lett a felújítás első fázisához szükséges keretösszeg, amelyből megkezdődhettek az előkészítő munkálatok, a torony körbeállványozása, a falak megtisztítása és fokozatos helyreállítása, amit egy losonci cég végez.

Lisák Viktória elárulta, hogy már évek óta készültek a felújításra, s reményeik szerint a megújult torony nemcsak a gyülekezetet, hanem az egész régiót szolgálja majd. Sokan kíváncsiak a toronyra, amelyből jó kilátás nyílik a városra. A lépcsőházban, valamint a hozzá tartozó helyiségekben jelenleg az egyházközség könyveit és emléktárgyait tárolják, amelyekből állandó kiállítást szeretnének berendezni, így a turizmus fejlesztésére is lehetőség nyílna.

– A munkához és az építéshez türelem kell. Mi türelmesek vagyunk és bízunk benne, hogy közös erővel és Isten segítségével eljutunk valahová – tette hozzá a lelkész.

Hasonló gondolatokat vetett papírra 1940-ben Baráth Károly evangélikus lelkész, aki a templom felszentelésének 150. évfordulóján így emlékezett vissza: „Egy egyházközség templomának a története mindig az egyházhívek hitéletének, áldozatkészségének és összefogó erejének kiteljesedése, mindenek felett azonban az Isten megsegítő kegyelmének bizonysága” – írta a helyi lelkész, aki irataiban röviden a templom történetét is összefoglalta.

Az ágostai hitvallású evangélikusok több mint kétszáz éven át nem gyakorolhatták szabadon a vallásukat. Az 1770–80-as években a rimaszombati evangélikusok a tamásfalai Andrik András és Nemes Töltéssy Sámuel csűrjében tartották az egyházi alkalmakat. Templom építésére II. József türelmi rendeletének megjelenését követően nyílt lehetőség. Az evangélikus templom alapkövét 1786. augusztus 7-én tették le a történelmi belváros peremén. Építése négy évig tartott, a barokk-klasszicista stílusú építmény felszentelésére 1790. július 4-én került sor. Ekkor a toronynak még csak az alapjai készültek el, mivel a továbbépítésre nem volt pénz.

A tornyot 1825-ben a templom falának magasságáig építették fel, majd 1856-ban fejezték be Miks Ferenc vezetésével. A századfordulón átalakították neogótikus stílusban. Déli tájolású főbejárata fölött pilléreken nyugvó karzat emelkedik. A szentély belső tereit poroszboltozat fedi. Nagyon szép és értékes oltárképe IV. Gusztáv Adolf svéd király személyes ajándéka, amely a bécsi svéd követség magánkápolnájából került Rimaszombatba. Ehhez egy érdekes megállapodás is kötődik, miszerint, ha megszűnne a rimaszombati evangélikus gyülekezet, akkor az oltárképet vissza kell juttatni az eredeti tulajdonosnak, a svéd királyi kincstárnak. 

Az orgona a neves orgonakészítő mester, Angster József pécsi műhelyéből származik. A torony három acélharangját a westfáliai Bochum városában készítették. Ezek különlegessége, hogy a harangokat nem vitték el beolvasztani a világháború alatt, így a mai napig a helyükön maradtak, akárcsak az említett oltárkép, vagy az úrvacsorai és keresztelési szentedények.

A rimaszombati evangélikus egyházközség mintegy 700 főt számláló gyülekezet, amelynek nagyjából egyharmada lehet magyar, de számuk egyre fogyatkozik. Főleg az idősek tartották meg evangélikus hitvallásukat és magyar mivoltukat. Az egyházközség megalapítása óta a magyarok voltak létszámban és arányaiban a legtöbben, de szintén sokatmondó, hogy még a múlt század első harmadában is három nyelven (magyarul, németül, szlovákul) működött a gyülekezet kórusa.

Ez az egyensúly a második világháború környékén tört meg, amikor a németek eltűntek a városból, s ugyancsak azóta indult apadásnak a magyar ajkú hívek száma. Az istentiszteletek viszont továbbra is két nyelven folynak, vasárnaponként előbb szlovákul, majd magyarul. Mint Lisák esperes elmondta, ő arra törekszik, hogy amíg csak lehet, ez így is maradjon, és továbbra is két nyelven működjön a gyülekezet, amelynek tagjai megértően és békésen viszonyulnak egymáshoz.      

Megjelent a Magyar7 2020/45.számában.