Sínpár a végtelenbe
Az elhurcoltaknak állítottak emlékművet a tornaljai vasútállomás közelében, ahonnan egykor az emberekkel megrakott marhavagonok indultak a végtelenbe.
A városban eddig nem volt kimondott emlékhelye az elhurcoltaknak, vagyis a kitelepített magyaroknak, zsidóknak, vallási hovatartozásuk, másságuk, vagy politikai nézeteik miatt meghurcoltaknak. Pár éve elhelyeztek már néhány botlatókövet a holokauszt áldozatainak tiszteletére, de egy központi emlékművel még adós volt a város. A napokban ezt pótolták, amikor is az idei városnapok keretében felavatták a megrázó alkotást.
Győrfi Erika, Tornalja polgármestere elmondta, hogy a város a saját költségén hozta létre az emlékművet, amelynek felállításáról a helyi képviselő-testület döntött egy évvel ezelőtt. Mint rámutatott, minden elhurcoltat a vasútállomásról vittek el, ezért az egész emlékmű legfontosabb szimbóluma a vasúti sínpár, ami valahová a végtelenbe vezet.
A második világháború idején épp ebben az utcában hoztak létre gettót, majd több száz, egyes források szerint mintegy ezer zsidót hurcoltak el Tornaljáról a koncentrációs táborokba. A háború utáni kitelepítés és a lakosságcsere szintén ehhez a helyhez kötődik.
A leleplezés alkalmával Szászi Zoltán tornaljai születésű író, költő, publicista, az emlékhely létrehozásának ötletgazdája mondott beszédet, amelyben köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki ehhez bármilyen módon hozzájárult.
Szászi hangsúlyozta, hogy mostantól azoknak az egykori tornaljai lakosoknak lesz ez az emlékhelye, akiknek életét a történelem viharai végletesen megváltoztatták. Azzal, hogy elhurcolták őket, akaratuk ellenére, erőszakkal innen, az otthonból, és mindenüktől, legfőképpen emberi méltóságuktól megfosztották őket.
– Az a dolgunk, hogy őszintén emlékezzünk minden olyan egykori tornaljaira, akit akarata ellenére valaha is elhurcoltak ebből a városból a gonosz erők. Sokak nevét nem tudjuk, sokak nevét a listák máig őrzik, sokak nevét, emlékét elmosta az idő. E névteleneké is ez a kő, a sok száz névvel bíróé is. A sínpár pedig szimbólum. Hogy él a történelem, s részei vagyunk, hogy a végtelenben a párhuzamosok találkoznak. Oda vezet ez a sínpár. Vannak fontos kapaszkodók egy város életében. Ez az emlékhely is ilyen. Nyolcszáz év alatt elhurcoltak emlékhelye. Arra jó, hogy tájékozódjon a jövő embere, hogy tudja, volt itt egy korszak, amelynek fontos volt jelet állítani minden tornaljai elhurcoltnak. Ez a mi hazánk, ez a város, ez köt, tart meg. Ez a kapaszkodó pontunk! Mindhalálig! – zárta beszédét Szászi Zoltán.
Megjelent a Magyar7 2024/42.számában.
