2025. december 20., 17:39

Senki ne legyen egyedül karácsonykor

Sokan nem beszélnek róla, de a magány karácsonykor különösen nehéz; ilyenkor még azok is nehezebben viselik a csendet, akik év közben erősek és derűsek tudnak maradni. Négy évvel ezelőtt Királyhelmecen történt valami, ami azt üzente: van egy hely, ahol senkinek sem kell egyedül töltenie a szentestét. Az akkori ötletből, egy kávézó pultja mögül induló kezdeményezésből azóta egy egész közösség nőtt ki, hagyomány lett, és ma már az összefogás viszi tovább.

karácsony - Királyhelmec
Vojtko Irénke, Vojtko Magda, Demcsák Éva és Oláh Bernadett
Fotó: Hudák Katalin

Oláh Bernadett, a DettyCafé tulajdonosa maga is mélyen átérezte az ünnepi magányt. Több közeli családtagját veszítette el, és az ünnepek azóta csendesebbé, fájdalmasabbá váltak számára. Elhatározta, hogy fájdalmát átformálja valamivé, amivel másoknak örömöt szerez. Vacsorát szervezett szenteste mindazoknak, akik egyedül ünnepelnének. Nem volt mögötte szervezet, csak egy pult, néhány jó barát és néhány törzsvendég, akik segítettek az első adag leves kimerésében.

Már az első alkalom is sikeres volt. Akkor négy támogatót sikerült maga mellé állítani. A második és a harmadik évben már sorra érkeztek az új felajánlások. A taxisok vállalták az ingyenes fuvarokat; a helyi asszonyok saját készítésű ajándékokat hoztak; az Emmanuel zenekar az adventi koncert bevételét ajánlotta fel; volt, aki tésztát vitt, más sütivel kopogtatott be. A Vöröskereszt tagjai vállalták, hogy a saját családi teendőiket félretéve elkészítsék az eseményre rendelt ételeket. A résztvevők száma pedig évről évre nőtt.

Más helyszínen

2024 nyarán Bernadett kénytelen volt bezárni szeretett kávézóját. A hír magát a szervezőt is mélyen érintette – nemcsak azért, mert a csodás álom, amit sok év után megvalósított, most megszakadt, hanem azért is, mert úgy érezte, ezzel véget ér az a szentestei hagyomány, amelyet szívvel, lélekkel épített. És fájt a szíve azokért a rászorulókért, hajléktalanokért is, akiknek a vacsora után karácsonyi levest ajándékoztak.

Mindenszentekkor újra eszembe jutott, hogy húsz embernek nem jut majd élmény, társaság, meghitt vacsora. Nem lesz már lehetőségünk arra, hogy együtt ünnepeljünk a mostanra összeszokott kis családdal. El sem tudom mondani, mennyire fájt a gondolat

– emlékezik vissza. Azt érezte, nem adhatja fel: ha kell, más helyszínt keres, új megoldást talál. Első gondolata az volt, hogy a helyi gimnáziumban szervezi meg az estet, ahol dolgozik, ám az intézmény az ünnepek alatt zárva van, fűtés nélkül nem lehet vendégeket fogadni. Úgy tűnt, a tervét végleg fel kell adnia.

Két nappal később üzenetet kapott a város polgármesterétől. Pataky Károly személyesen szeretett volna vele beszélni.

Éreztem, miért keres, és arra gondoltam, mintha az égiek küldték volna! Tudtam, hogy nagyra tartja a kezdeményezést, hiszen tavaly egy városi díjjal is elismerték. Akkor hosszan meséltem neki, mi indított a vacsora megszervezésére, és láttam, átérzi, mit jelent ez. Nem egy ügyként, hanem emberi történetként kezelte. Mégis meglepett, hogy a város első embere valóban felfigyelt erre a kis mozgalomra, és kérés nélkül is ráérzett a problémámra

– mondja Bernadett.

A polgármester fontosnak tartotta a nemes gesztust, és mivel értesült a kávézó bezárásáról, attól tartott, hogy ezzel a hagyomány is megszakad. Felajánlotta hát a város segítségét. A Városi Művelődési Központ termet biztosított a rendezvényhez, a kulturális osztály dolgozói pedig vállalták a terítést, a dekorációt és minden háttérmunkát, ami korábban a kávézó személyzetére és az önkéntesekre hárult. Ezzel egy nagy terhet vettek le Bernadett válláról.

A kultúrházat nemrégiben újították fel, tehát egy csodálatosan szép teremben volt a mi kis rendezvényünk, ráadásul ott minden készen várt. A „kultúros” lányok mindig kitesznek magukért, káprázatosan szépen feldíszítették a termet. Ez elképesztő segítség volt.
Egyedül ünnepelnének…

Vojtko Magda tíz éve maradt egyedül. Két fia távol él, a ház pedig karácsonykor különösen nagyra tágul körülötte. A közös szentestére először a barátnők révén talált rá, idén már harmadszor megy.

– Az ott szerzett szívmelengető élmény egy évig velem marad, ha rágondolok, mosolyra fakaszt.

Magda néni a DettyCaféhoz is kötődött, gyakran beült oda egy sütire, a barátnőivel eljártak a szombat esti zenés estekre.

Amikor bezárt, tudtam, hogy ez és a karácsonyi együttlét is nagyon fog hiányozni. Nem járok túl gyakran el, a férjem halála óta a karácsonyi éjféli misére se megyek. Vannak napok, amikor egy szót sem váltok senkivel. Itt viszont úgy fogadnak, mintha régi ismerősök lennénk, tegeződünk egymással. Jó érzés, hogy valaki törődik velünk. Minden elismerésem Dettié, óriási dolog, hogy összehozza a magányos embereket.

Rapcsák Teréz éveken át idősgondozóként dolgozott, így jól ismeri a helyi időseket, tudja, ki mennyire magányos. Nem csoda, hogy minden alkalommal részt vett a közös vacsora megszervezésében. Két éve veszítette el a férjét, s bár nagy a család, messze élnek egymástól, az ünnepek így csendesebbek lettek számára is.

Az a legszebb ebben, hogy itt az emberek újra egymásra találnak. Sok olyan időst ismerek, aki ki nem jár be a városba, de itt összefut régi ismerősével, rokonával.
karácsony - Királyhelmec
Oláh Bernadett és Rapcsák Teréz
Fotó:  Hudák Katalin

Ez a vacsora hiánypótló, mert kevesen gondolnak arra, mennyien vannak egyedül karácsonykor, itt, Királyhelmecen is.

A Detti által rendezett esten viszont melegség van, szeretet. És minden ingyenes, a támogatóknak köszönhetően

– tette hozzá Terka néni, aki idén nemcsak segítője az eseménynek, hanem vendégként is jelen lesz.

– Ha ez nem lenne, most tényleg egyedül lennék. Minden érintett nevében hálás vagyok Dettinek, hogy ezt továbbviszi.

A toborzás összefogással sikerülhet

Idén a legnagyobb kihívást az jelentette, hogyan érjék el azokat az embereket, akik nem használnak közösségi médiát. Minthogy az előző években a kávézóban zajlott a szervezés – ide jöttek a hívások, a támogatók, az érdeklődők –, a hír is innen indult kifelé. Most azonban ez a kis „információs központ” megszűnt. Rapcsák Teréz vállalta, hogy kopogtat, beszélget, meghív, bátorít. Bernadett kérésére mindhárom helyi felekezet lelkipásztora is segít, és a misék végén kihirdetik a lehetőséget. A város saját kommunikációs felületein is közzéteszi a meghívót, a polgármester pedig a helyi rendezvényeken személyesen beszél róla.

Az én célom most is ugyanaz: senki ne legyen egyedül karácsonykor. Akkor érzem igazán, hogy van értelme, ha minél több emberhez eljut a hír és a megszokott csoport kibővül

– zárta beszélgetésünket Bernadett.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/50. számában.

Megosztás
Címkék