Rimaszécsi kulturális tükörcserepek
Az egykor mezővárosi rangot magáénak tudó, várral is rendelkező, sokáig a Széchy család által birtokolt Rimaszécs ma már csak árnyéka egykori önmagának. Az ún. rendszerváltás óta teljesen leépült, mára többségében romák lakta településen 2011 óta már a vonat se áll meg. Legfeljebb az idő, amely már arról is elfeledkezett, hogy még ebben a reménytelen helyzetben is vannak hírvivői a kultúrának és az értékmentésnek, s bár közülük se él már mindenki a településen, de idegszálai és emlékei a ma mar csak falusi rangban lévő településhez kötik. Őket gyűjtöttük csokorba, hogy 2026-ban, amikor közösségünk jelentős hányada apró tükörcserepeire hullott szét, legalább ebben a cikkben hozza össze őket egy lapon, okulásul szolgálva múltnak és jövendőnek.
Fényes Elek statisztikus szerint „Rima-Szécs, magy. m. v. Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rosnyóhoz délre 5 mfdnyire, a Rima mellett: 735 kath., 423 ref., 18 evang. lak. Kath. és ref. anyatemplom. Földei, rétjei sikon feküsznek s igen termékenyek; szarvasmarha, kivált pedig lóvására nevezetes; lúdtollal s pehellyel is kereskedik. Hajdani birtokosa a Szécsy nemzetség várat épittetett ide. Ezt a hussiták sokáig tarták elfoglalva, de 1460-ban tőlök visszavétetett s lerontatott. A Szécsiek után Vesselényit, a II. Rákóczi Ferencz háboruja alatt gr. Eszterházy Pált, az elmulván, elébbeni birtokosát gr. Koháryt uralta, s most is hg Koháry Antal veje, h. Coburg birja. Ut. p. Rimaszombat.”
2021-ben 2 148 lakosából 1 725 magyar (80,3%), 234 szlovák, 148 cigány, 2 rutén, 1 cseh, 1 német, 37 ismeretlen nemzetiségű. Tavaly már 2 234-en lakták. Ennyit árulnak el a száraz adatok, tény, hogy lakosainak jelentős része ma munkanélküli, segélyből él, évekkel ezelőtt megszűnt a focicsapata is, egyedül a magyar alapiskola és speciális iskola, valamint az óvoda tartják még a frontot, aki csak tehette, már elköltözött a faluból, így egykori polgár,estere, a gömöri Obamaként emlegetett Vavrek István jelenlegi megyei képviselő is, aki jó évtizede Nyújtsd a kezed! címmel országos roma szavalóversenyt is szervezett. De rimaszécsi származású a ma Tornalján tanító jeles pedagógus és mesemondó, Miko Attila is.
Egy közösségnek csak akkor van jelene és jövője, ha múltja is van, s vannak, akik ezt a múltat össze is gereblyézik. A régi fényes múlt mellett a kevésbé fényes, sőt tragikus közelmúltat sem lehet szőnyeg alá söpörni, s bizony a XX. században bőven kijutott a rosszból Rimaszécsnek is, amely a trianoni döntés után szintén Csehszlovákiához került. Az impériumváltás előtti és utáni éveket pár éve Körtvélyessy György Zúg a Rima című kétkötetes regényében vetette papírra. A településről elszármazott író édesapja visszaemlékezései alapján írta meg a kétkötetes regényét, amelynek első része a XX. század elejének rimaszécsi mezővárosi világát, az édesapa gyerek- és kamaszkorát idézi meg. A regény hasonlóképp, az édesapa pontosan vezetett naplója alapján készült, mint Mács József Öröködbe, Uram... című tetralógiája, s ma már felbecsülhetetlen adatokat közök a XX. század első felének rimaszécsi mindennapjairól.
A folytatást, vagyis a még sorsrontóbb éveket pedig már Ambrúzs Zoltán helytörténész írta meg, aki évek óta hangyaszorgalommal nyomoz szülőfaluja története után, s annak 15. fejezetét, amely a múlt század egyik legszomorúbb időszakát, a második világháború utáni kitelepítéseket és reszlovakizációt örökíti meg A/4-es formátumban, közel ötszáz oldalon, most magánkiadásos alapon keménytáblás impozáns kiadásban könyv alakban is megjelentette, hogy okulásul szolgáljon mindazoknak, akiket érdekel a szlovákiai magyarság egyik legsötétebb fejezete, amely Rimaszécset sem kerülte el (A könyvről bővebben is írunk majd).
De ha már a község történelménél tartunk, ne feledkezzünk el Busa Viktor mesemondóról sem, aki nélkül nem jöhetett volna létre a Szőlő-Szűlt-Kálmány című mesegyűjtemény, amely öt darab hagyományos gömöri népmesét tartalmaz, amely egy isteni származású, táltos tulajdonságokkal rendelkező mitikus vitéz kalandjait meséli el. A B. Kovács István gömörológus által papírra vetett mesevilág szervesen kapcsolódik a magyar hősepika hagyományaiba, s ez alapján készülhetett el a tavaly megjelent Az elveszettnek hitt magyar hőseposz című, több mint 800 oldalas impozáns tanulmánykötete.
S ha már a könyveknél tartunk, nem feledkezhetünk el Ambrús Renáta borítótervezőről, „csomagolóról” sem, aki szintén nem hagyta el a faluját, bolti eladóként dolgozik, sőt az idén bejelentkezett a polgármesteri posztra is. Nem lesz könnyű dolga életre kelteni egy tetszhalott falut, ahol még a rendőrség is betonráccsal veszi körül magát, hisz jobb a biztonság. Ambrús Renáta szabadidejében könyvborítókat tervez, amely mai, a Gutenberg-galaxist temető világunkban egyre nehezebb és reménytelenebb feladatnak számít.
Egy pályázatra jelentkezett annak idején a Könyvmolyképző pályázatára jelentkezett. S ma már mintegy harminc könyv jelent meg az ő borítójával. Az első általa tervezett és megjelent borító Szöllösi Kristóf Acélszentek című regényéhez készült, Albert Tímea regényírónál eddig nyolc borítóját álmodta meg, míg Eszes Rita Rókatündéréhez tervezett borítója kapta eddig a legtöbb elismerést, de ő tervezte a gömöri Martinovics János verseskötetének a borítóját is. A borítótervezés mellett maga is kacérkodik az írással, versek mellett a Wattpad közösségi platformon osztja meg rendszeresen az írásait Beccaelle álnéven. A Megátkozott világ című regényét például több százezren olvasták már.
A napokban a rimaszombati Hrebenda Könyvtárban mutatkozott be egy rimaszécsi képzőművész, Szabó Éva, aki már nem első alkalommal állította ki szuggesztív hangvételű festményeit. A Cakói Alapiskola pedagógusa Valóság máskép℗ című tárlata még augusztus 22-ig megtekinthető a járási könyvtárban.
A képzőművészet után térjünk át a zenére, hisz zenei tehetségekből sincs hiány Rimaszécsen. Váradi András pár hete kapott tanári diplomát zongora szakon a rimaszombati Magánkonzarvatóriumban. Andrást a zene már kiskora óta a rabságában tartja, ami nem is csoda, hisz a családjában is sok zenész volt illetve van ma is, így sokszor volt arra is alkalma, hogy élőben hallgassa őket, ahogyan zenélnek. Többségükkel ellentétben őt viszont elsősorban a komolyzene érdekli, így nem is lesz könnyű dolga érvényesülni, hisz a komolyzenére jóval kisebb a kereslet, mint a szórakoztató zenére.
Turcsányi Tiborról több alkalommal is írtunk már, hisz évek óta küzd azért, hogy bekerüljön a magyar könnyűzenei közéletbe. Tibor Rimaszécsen nőtt fel, de mivel gyerekkorától vonzotta az éneklés, úgy döntött, hogy Budapesten próbál szerencsét. Első dalát a neves zeneszerző, Závodi Gábor írta, s az Igazi arcom meg is hozta számára a sikert, s azóta folyamatosan születnek a dalai, így írt már számára dalt Dandó Zoli, Burai Krisztián, Fenyvesi Attila (Inflagranti), Keskeny Márk (The Voice) és Szlabik Erik (Zenebutik) is.
A szólószámok mellett több duettnek is részese volt, így készített közös dalt Fekete Dáviddal (Megasztár döntős), Batánovics Lilivel (X-faktor) és Ladányi Pattyval (Children Of Distance) is. Élj és remélj! című duettjét, amelynek a zenéjét Demko Gergő szerezte, a szöveget maga Tibor írta, a partnere pedig a Sztárban sztár leszek döntőse, Sebestyén Katja volt. A számhoz elkészült a videóklip is. Demko Gergő szintén a Felvidékről származik, s mivel földije, „pontosan tudja, melyek azok az érzések, amelyeket egy dalból ki szeretnék hozni”. Turcsányi Tibor legutóbb karácsonykor hallatott magáról, amikor Mohamed Fatimával és Sebestyén Katjával készítették el közös karácsonyi dalukat, amely az Angyaltánc címet kapta, zeneszerzője Pál Benjámin volt, a dalszöveget pedig ismét maga Tibi jegyezte.
E rövid, rimaszécsi tehetségeket felmutató cikkünk végére maradjon a legfiatalabb, a nemrég a rimaszombati Kereskedelmi Akadémián érettségizett, s Nyitrán továbbtanuló Szeleczky Lilla, aki 18. születésnapjára verseskötettel lepte meg magát.
A Csendes sebek címet viselő 31 verset tartalmazó, markáns tehetségről és egyéni hangról árulkodó kötetet a Bakos József – Holnap Magazin Kiadó adta ki, s ahogy a szerző elárulja, ebben a verseskötetben a saját belső küzdelmeit, csendes fájdalmait és apró örömeit osztja meg az olvasóval, Minden vers egy pillanatnyi érzés, egy elfojtott gondolat vagy egy rejtett seb története. „Ez a kötet egy vallomás, egy belső napló, amelyet most megnyitok előtted. Olvasd lassan, csendben, és engedd, hogy a saját érzéseid is visszhangra találjanak benne” – üzeni az ifjú költő az olvasóinak.
Tudom, hogy küzdenem kell, ez az én utam,
Még ha a világ olykor túl nagy súlyt rak rám,
Minden könnycsepp mögött ott van a remény.
Hiszem, hogy egyszer még boldog leszek én.
Még élek, és ez elég, most továbblépek.
