Reviczky Társulás – Előadás a Nemzeti Iskoláról

A Reviczky Társulás égisze alatt működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 130. helytörténeti előadását tartotta meg. A Reviczky Házban 2025. október 30-án a 200 éve újjáépült helyi Nemzeti Iskola történetét idézték fel.

Fotó: Müller Éva

A helytörténeti szakosztály vezetője, Müller Péter a lévai római katolikus elemi iskolai oktatás történetét felvázolva kiemelte, hogy a középkorban csak a nagyobb városokban voltak iskolák, ahol főleg vallástant és a szertartástant tanítottak; kevés gondot fordítottak az írás, az olvasás és a számolás fejlesztésére:

Léván ilyen iskola már 1690 előtt létezett, iskolamestere Nagy István volt, aki az iskola épületében, egy szobában lakott, mely tanteremként is szolgált. Az 1713. év végén az iskolát bővítették és nádfödelet kapott. 1755-ben már két tanító, Radinszky József kántortanító és Bobágy János altanító oktatott az iskolában, melynek épületét 1779-ben újra bővítették. Az építéshez szükséges anyagot és 13 ezer darab téglát a templom kegyura, herceg Eszterházy adta.”

Amint azt Müller Péter összefoglalójában megfogalmazta, az iskola történetének szomorú napja volt 1822. október 27-e, amikor Léván tűz ütött ki, s a heves szélnek köszönhetően kevesebb mint egy óra leforgása alatt 158 nádfedeles ház, többek között a lévai Nemzeti Iskola épülete a tanítói lakásokkal együtt a tűz martalékává vált.

A városi tanács ideiglenesen a városháza tanácskozásra szolgáló szobáját jelölte ki a tanítás helyéül, de valahányszor ott gyűlés vagy egyéb tanácskozás volt, a diákokat szélnek eresztették. Ez pedig napirenden előfordult. A város vezetősége az uradalomtól alkalmasabb és nagyobb telket kért az iskola céljaira, eredménytelenül. Az oktatás a régi mederben folyt tovább. Ezen hiányosságok orvoslása érdekében gyakran szólalt fel a városi gyűléseken az akkori piaristák gimnáziumának első és nagy tudású igazgatója, Ugróczy Ferenc”

– magyarázta, majd így folytatta:

1824-ben Riza Antal városbíró erélyes fellépésére Bars vármegye segítségével az eredeti lebontott, földszintes iskola helyén egy impozáns, emeletes, kőből épült iskolát emeltek. A kántortanítói lakáson kívül három tanterem volt benne; kettő a fiúk, egy a leányok oktatására.”

1825. szeptember 1-jén az újonnan szervezett iskolát önállósították. Első tanítója Zapletál János volt, aki az összes gyermeket egyedül tanította. Utóda Uhlárik János és Szpisák József voltak, akik már Ugróczytól nyerték képesítésüket. 1880-ban megnyílt a szatmári irgalmas nővérek leány- és fiúóvodája és 4 osztályos elemi leányiskolája a lévai zárdában. Ezzel a fiúiskolában a leányosztályok teljesen megszűntek, az egész épület öt tanteremmel csak a fiúk oktatására szolgált.

1893-ban lebontották az iskolaépülettel szomszédos házat, a telket az iskolához csatolták, mely az iskola udvarát képezte. 1896-ban az iskolaépület az akkori Simor utcában volt, kőből építve, cserépzsindellyel fedve, egy emelettel. A földszinten 4 terem, az első emeleten 3 terem és egy kis szoba, az iskolaszolga lakása volt. Az iskola 7 terméből 5 tanhelyiség, a hatodik a tanácskozási terem, míg a hetedik termet ideiglenesen a Lévai Dalárdának engedte át az iskolaszék. Az 1914-es mozgósítás során az iskola sok tanítója behívót kapott, s 1915 augusztusáig az iskolában hadikórház működött”

– tette hozzá az előadó rámutatva, hogy 1919-től 1944-ig az épületben a lévai római katolikus magyar iskola működött; 1945 és 1953 között szlovák iskoláknak, majd 1953-tól 1961-ig a lévai magyar alapiskolának adott otthont az épület. Ez a lévaiak igyekezetéből és áldozatkészségéből emelt történelmi épület a lévai történelmi városmag számos épületével együtt az 1972-es értelmetlen szanálás áldozata lett.

Megosztás

Címkék