Régi idők karácsonyát idézi Ladóczki Vilmos néprajzi gyűjteménye
A karácsony a legszebb és a leggazdagabb naptári ünnep, ami elődeink számára is fontos volt. Bár a mainál jóval szerényebb formában, de szívesen öltöztették ünnepi köntösbe otthonaikat. Erről árulkodnak dísztárgyaik is, melyekből Ladóczki Vilmos néprajzi gyűjtő mutat be válogatást. Faliképek, betlehemek, szenteket megformáló szobrok, kegytárgyak, ostyasütők, karácsonyfadíszek idézik a régi időket. A tájmúzeumban valódi karácsonyi időutazásban lehet részünk.
„Ez több mint kétszáz éves. Tehát már akkor fontos volt az, hogy az emberek maguk elé emeljenek egy ilyen tárgyat és a házukat ezzel díszítsék meg.”
Betlehemet ábrázoló faliképet mutat Ladóczki Vilmos néprajzi gyűjtő, mely a régi időkbe repít vissza. Elődeink számára fontos volt a hitük megélése, ezért a tisztaszobát számos szakrális tárggyal díszítették. A karácsonykor elővett tárgyak még nagyobb jelentőséggel bírtak.
- mondja.
A karácsonyfát általában nem az asztalra tették, hanem felkötötték a gerendára. Azt körbeállva imádkoztak, énekeltek. A hagyományos gömbök mellett sokféle figura, például Mikulás, csengettyű, pólyásbaba, manó, de mézeskalács és szentkép is helyet kapott a fán. Jó pár évtizeddel ezelőtt a díszek egy része még egyedileg készült, többnyire üvegből. Ezen a 20. század eleji módi szerint díszített karácsonyfán jól látható a kor divatja.
- tette hozzá.
De volt olyan is, hogy fadarabka került a díszes papírba, hiszen a szaloncukor, mely ma már hungarikum, drága volt. Elsőként a főűri családok fáin jelent meg. Az ünnep fontos része még ma is karácsonyi vacsora elkészítése.
Régen a szentestét karácsony böjtjének nevezték, ennek megfelelően böjtös ételek készültek. Miután körülülték az aszalt, a gazda pálinkával köszöntötte a családot, erőt, egészséget kívánt, és azt, hogy együtt éljék meg a következő karácsonyt is.
„Ez a pálinkás butella egy nagyon szép süvétei kerámia 1879-ből. Tehát elképzelhető, hogy a család karácsonykor ugye áldomást ivott, és a házi gazda előhozta a maga kis büszkeségét, a pálinkás butellát, és akkor ebből töltötték a pálinkát.”
A fokhagyma, a dió és az alma mellett fontos szerepe volt az ostyának is, amit ezen a vidéken molnárkalácsnak is neveznek.
„A molnárkalács sütő vasnak módosabbnál-módosabb változatai vannak, de mindig a kovácsmesterre bízták, hogy milyen motívumot tesz rá.”
A fa előtt díszítésként helyet kapott egy papírmasé betlehem, mely szintén a tehetősebb családoknál volt jelen, ahogyan a fából faragott Mária és József szobor is.
A fújt üvegből készült üvegcsizma, az üveg házi áldás, vagy pedig az egykori rakottyai zománcgyárból származó kisbögre, mind-mind a régi karácsonyokat idézik, melyek jóval szerényebbek voltak a mainál.
„A gerendáról lógatott karácsonyfa is a szerénységet a meghittséget, a nyugalmat és az egymásra való odafigyelést mutatja. A mai kor szellemének ez nem felel meg, mert a fáink is már a plafonig érnek, műanyagból vannak. Érzelemszegény világot élünk.”
Vili szerint ezen kellene változtatni, hogy ne a csilli-villi ajándékok, hanem a valódi értékek legyenek újra fontosak.
