Rangos megyei elismerés: két magyar a díjazottak között
Pozsony megye minden évben rendszeresen díjazza a régió kiemelkedő személyiségeit. Olyan embereket, akik a munkájukkal jelentősen hozzájárultak a megye társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődéséhez.
A 22 idei díjazott közt tanárok, művészek, sportolók és edzők, tűzoltók, önkéntesek, történészek, szociális munkások, valamint olyan személyiségek vannak, akik a természet védelmére és kulturális örökségeink ápolására és megtartására tették fel az életüket.
– Nem egyetlen kivételes cselekedetért járó díjról, hanem hosszú évek munkájáért járó köszönet, amely gyakran nem annyira feltűnő, de rendkívül fontos városaink és falvaink életében – mondta az ünnepségen Juraj Droba megyeelnök, aki szerint a kitüntetettek kivételes emberek valamennyien, akik munkájukkal vagy tehetségükkel jobbá teszik az életünket, és méltóképpen képviselik a megyét idehaza és külföldön is. Hatalmas motivációt és inspirációt jelentenek, fűzte hozzá a megyeelnök, aki a megyei hivatal igazgatójával, Patrícia Mešťannal együtt adta át a köszönőleveleket a díjazottaknak.
A mindennapok hősei
Ahogy a kitüntetésátadón elhangzott, a mindennapokban is vannak hősök, akik teszik a dolgukat Pozsony megye népszerűsítéséért, jó hírének öregbítéséért. Két ilyen magyar személyiséget is elismert a Pozsony megyei önkormányzat. Agárdy Gábor igazi lokálpatrióta, Szencért és az itt élő emberekért dolgozik – fogalmazott lapunknak Neszméri Tünde megyei képviselő, aki a magyar jelölteket a díjra javasolta. Mint elmondta, Agárdy Gábor élen jár a helyi értékek megmentése terén is, példa erre a szenci gyöngyoltár, amelynek szépségét sokan megcsodálják.
– Egyébként kántorkodik és orgonál, a zonctoronyi és a szenci templomban is. Volt városi képviselő, megyei képviselő és alelnök, valamint parlamenti képviselő is, de minden posztján Szenc javát szolgálta. Neki köszönhetjük, hogy a szenci magyar rendezvényeknek van egy gyűjtő honlapja, ahol megtaláljuk az ajánlókat és a fényképes beszámolókat is – fűzte hozzá a képviselő. Mindezt az is bizonyítja, hogy a szenc.sk honlapján már több ezer fénykép van, amelyek dokumentálják a város magyar kulturális életét.
– Ma még talán fel sem fogjuk, hogy a jövőben mekkora kincs lesz mindaz, ami itt van a kezünkben. Agárdy Gábor méltó az elismerésre, bár tudom, nem ezért teszi a dolgát, hanem mert a szíve és a lelkiismerete ezt diktálja – tette hozzá a megyei képviselő.
Agárdy Gábor parlamenti és megyei képviselőként is a Szenci járás és a szórványban élő Pozsony környéki magyarság érdekeit képviselte. Támogatta a múltbeli történelmi sérelmek rendezését és a kárpótlási törvényeket, parlamenti szinten is kiállt a szlovákiai kisebbségek elismerése és jogfosztottságának erkölcsi-anyagi jóvátétele mellett. Különösen a szívén viselte a helyi magyar oktatás, az anyanyelvi kultúra és a regionális fejlesztések, egyebek mellett az úthálózat-fejlesztés sorsát.
– Én mindig is lokálpatriótának éreztem magamat, az őseim az Allgäuerek 1760-ban költöztek Szencre, és sokáig tartott, míg szenciek lettek, amíg befogadták őket. Hozzá kellett például járulniuk az akkor éppen kezdődő templomtorony-építéshez is. Ezt a lokálpatrióta hozzáállást én is megtanultam, amit lehet, meg is teszek a szenciekért és a szenci magyarokért – mondta lapunknak kitüntetése kapcsán Agárdy Gábor. Úgy fogalmazott, ez egy belső késztetés, amit nem lehet abbahagyni, hajtja őt a „csinálj jót a másiknak” késztetése.
– Ötvenhárom éve vagyok Szencen kántor, Zoncon már 57 éve, nekem ez, meg a családom, a gyerekeim és az unokák kitöltik az életemet – fűzte hozzá.
Hiánypótló tevékenység
A másik magyar díjazott Bolemant Éva, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alapító elnöke. A társulás célja Pozsony történetének, érdekességeinek a felkutatása és népszerűsítése. A társulás könyveket ad ki, webmagazint működtet, rendezvényeket szervez, digitalizálást és történelmi kutatásokat végez, rendezvényeivel összeköti régiónk magyar és szlovák lakosait.
– Bár sokan azt gondolják, hogy ismerik a koronázó város történetét, ők olyan ismereteket jelentetnek meg, amelyek nélkülük feledésbe merülnének. Írásaik a saját honlapjukon három nyelven jellenek meg, magyarul, németül és szlovákul, ezzel is figyelembe véve a város múltjának örökségét. Hiszem, hogy Bolemant Éva és a Pozsonyi Kifli tevékenysége hiánypótló, ezért is fontos, hogy a 16 éve létrehozott egyesület alapítójának tevékenységét így is elismerték – fűzte hozzá Neszméri Tünde megyei képviselő.
Bolemant Éva vezetése alatt a társulás a többnemzetiségű Pozsony történelmi és kulturális értékeit ápoló egyik legjelentősebb civil szervezetté vált, amely rendszeresen szervez tematikus városnéző sétákat, előadásokat és pop-up kiállításokat is. Kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a programok és kiadványok magyar és szlovák nyelven is elérhetők legyenek, megszólítva a szlovák anyanyelvű lakosságot is. Kezdeményezője és sorozatszerkesztője a rendkívül népszerű Pozsonyi mesék könyvsorozatnak. Érdemei vannak a kulturális örökségvédelem képviselőinek összefogása terén is, ennek a kivételes együttműködésnek köszönhetően magas színvonalú és népszerű kiadványok és tartalmak születtek.
– Nagy öröm az, amikor elismerik az ember munkáját. Kialakult egy közösség, amely magyar és szlovák nyelvű pozsonyiakból áll, akiket érdekel a város történelme. Mi arra fókuszálunk, hogy a pozsonyiakat szólítsuk meg, ezért külön öröm, hogy a megye úgy érzi, ezt a munkát értékelni kell – mondta lapunknak Bolemant Éva.
Mára nagyon sok tagjuk van, akik között barátságok is szövődtek az elmúlt évek alatt, mert a közös érdeklődés összehozta őket.
– A Pozsonyi Kifli 16 éve magyarul és szlovákul közvetít mindent, illetve néha németül is, ha éppen van rá támogatás. S ezalatt a 16 év alatt egyetlen súrlódás, egyetlen megjegyzés sem történt a két nép között. Az előadásaink csak szlovákul zajlanak, a sétáink csak magyarul, a weboldalra párhuzamosan kerülnek fel az anyagok a két nyelven, ami ellen nincs senkinek kifogása – mondta Bolemant Éva, hozzáfűzve, a megalakuláshoz inspirációt jelentett számára az is, hogy több olyan embert ismert, akik ugyan itt éltek, de nem szerették Pozsonyt.
– Azt gondoltam, nem lehet jó valakinek úgy élni egy városban, hogy nem szereti. Nyilván megszerettetni mi sem tudjuk, de meg tudjuk mutatni, hogy mi mit szeretünk benne – fűzte hozzá. Bolemant Éva, akinek az életét a szervezői munka kisiskolás korától végigkíséri.
– Úgy látszik, van bennem egy belső igény arra, hogy kultúrát szervezzek, hogy az emberek találkozzanak és megismerjék egymást, ugyanis meggyőződésem, hogy ha megismerik egymást, akkor sokkal egyszerűbb az együttélés, bárhol is élünk – fűzte hozzá a díjazott.
Az, hogy egy megye nyilvánosan díjakkal is elismeri a mindennapok emberét, akinek fontos szűkebb pátriájának boldogulása, s ezért tőle telhetően mindent meg is tesz, egy olyan közösségépítő eszköz is, amely hatással van a helyi társadalomra. A kitüntetések egyrészt rávilágítanak arra, hogy az adott régióban értékes, tehetséges és sikeres emberek élnek, ami növeli a helyiek összetartozás-érzését és büszkeségét. Másrészt a díjazottak élete és munkássága élő példaként is szolgálhat a fiatalok számára: megmutatja, hogy helyben, a saját környezetükben is lehet maradandót alkotni, nem kell elvándorolniuk a sikerért.
– Úgy vélem, fontos elismerni értékeink őrzőit, mind Agárdy Gábor, mind Bolemant Éva azon dolgozik, hogy a Pozsony megyei magyarság öntudatában is erősödjön. Fontos ez a szórványba került közösségünk szempontjából, egyrészt mert az őslakosság büszke lehet a szülőföldjére, másrészt az ország más pontjáról ideköltözők könnyebben eligazodhatnak az itteni szokásokban, gazdag múltunkban. A jövő építésének alapja pedig a múltunk ismerése és elfogadása – zárta Neszméri Tünde Pozsony megyei képviselő.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/40. számában.
