Quo vadis, vidékfejlesztés?
A tervezett rimaszombati ipari park kapcsán ismét ráirányult a figyelem a gömöri régióra, a munkanélküliségre és a leszakadó járások helyzetére. De vajon mennyiben segítheti egy ilyen beruházás a térség helyzetét? Nyújthat-e megoldást a régóta kezeletlen problémákra, és mit szólnak mindehhez a környező községek polgármesterei? Erre kerestük a választ alábbi riportunkban.
Négy hónapja már, hogy Richard Sulík gazdasági miniszter és Boris Kollár házelnök jelenlétében, ünnepélyes keretek közt elfogadták és aláírták az állami ipari park megépítéséről szóló szerződést Rimaszombatban. Azóta ellátogatott a térségbe Zuzana Čaputová államfő is, aki Jozef Šimko polgármester társaságában szintén megtekintette a szabadkapusztai és a kelecsényi városrész között megépülő közel 80 hektáros állami ipari park helyszínét. A mintegy 10 millió eurós költséget a gazdasági minisztérium finanszírozza, a tárca 500 új munkahely létrejöttét reméli a beruházástól.
A legfőbb közjogi méltóságok látogatása jelzésértékűnek számít, de érdemben az lesz a döntő, hogy milyen és mennyi befektetőt sikerül a régióba vonzani, illetve itt tartani.
A szándék tehát úgy tűnik, megvan az állami szervek részéről, de a megvalósításig és a tényleges munkahelyteremtésig még nagyon sok víz lefolyik a Rimán. Sokak szerint a térség gazdaságának a fellendítését más módszerekkel is ösztönözni kéne.
Miközben nagyreményű bejelentések során vagyunk túl, a gazdasági helyzet nemhogy javult volna, egyenesen romlott az egyébként is sok problémával küzdő régióban.
A koronavírus-járvány okozta korlátozások miatt tovább nőtt a munkanélküliség mértéke, amely nyolc szlovákiai járásban haladja meg a 15 százalékot. A legrosszabb a helyzet éppen a Rimaszombati járásban, ahol májusban 0,14 százalékkal 21,19 százalékra nőtt a nyilvántartott munkanélküliek száma. A rimaszombatit a szomszédos Nagyrőcei járás követi, ahol ugyan 0,10 százalékkal csökkent a munkanélküliek aránya az előző hónaphoz képest, de még így is kicsivel meghaladja a 20 százalékot.
Mihályi Gábor, Feled község polgármestere szerint az ipari parkot nem nevezhetjük kitörési pontnak, csupán az egyik része, összetevője lehet a megoldásnak. Szerinte integrált megoldásra van szükség, mivel egy ipari park nem oldja meg egyetlen régiónak sem a problémáit. Elárulta, hogy korábban több szomszédos országba szerveztek tanulmányutat a polgármesterek számára, s ekkor szembesültek azzal, hogy ez a fajta beruházás nem feltétlenül jelent megoldást a legelmaradottabb régiók problémáira.
mind a vidékfejlesztés területén, mind a képzettség szintjén, mind pedig egyéb szociális területeken. A legfontosabb a fiatalok helyben tartása, ehhez azonban infrastruktúra kell, lakhatás, építkezési lehetőség, nem szólva az egészségügy és az iskolaügy problémáiról. Felkészült, képzett emberek nélkül nehéz egy elmaradott térséget fejleszteni, a romaproblémával a nyakunkon pedig biztos, hogy nem tudjuk fellendíteni ezeket a járásokat. Amíg elszívják az észt, a szürkeállományt és a tenni akaró embereket a régióból, addig nagyon nehéz lesz régiófejlesztésről beszélni, ráadásul az állami stratégia is olyan, hogy a munkaerő-mobilitást ösztönzi és ez a mi kárunkra válik. Jelenleg ott tartunk, hogy az állam pénzt ad azért, ha valaki Gömörből Nyitrára megy dolgozni, ahelyett, hogy az adórendszer átalakításával, vagy kedvezmények biztosításával próbálná rábírni a fiatalokat a szülőföldükön való boldogulásra – mutat rá az ellentmondásokra a feledi polgármester.
Hencz Péter, Bátka polgármestere szerint is rendszerszintű a probléma. Hiába nagy a munkanélküliség, képzett és ütőképes munkaerőt mégis nehéz találni.
Ezt tapasztalják helyben napi szinten. Az aktivációs munkán lévőket a munkaügyi hivatal arra kényszeríti, hogy bizonyos óraszámot (havi 32 vagy 64 órát) ledolgozzanak, mert ehhez kötik a munkanélküli segély kifizetését. Ezeket az embereket általában a községekhez csapják, az önkormányzatok gondjára bízva a foglalkoztatásukat. Velük ugyan a községek nem állnak szerződéses viszonyban, mégis nekik kell megoldaniuk a heti 8 vagy 16 órányi munkájuk koordinálását.
A gond csak az, hogy ez a réteg gyakorlatilag használhatatlan munkaerő.
Nem ritka, hogy már a reggeli órákban alkoholos befolyásoltság alatt jelentkeznek a munkavégzésre, a gépeket nem lehet rájuk bízni, előfordult, hogy még a fűnyíróból is ellopták a benzint, panaszolja a polgármester.
A község megpróbálja legalább a közterületek takarítását és a szemét összegyűjtését elvégeztetni velük, de a problémát jól szemlélteti, hogy sok településhez hasonlóan Bátkában is önerőből kellett felvenni két alkalmazottat, akik a tavaszi-nyári szezonban lekaszálják a füvet a község területén. Az amúgy is szegényes költségvetésből még ez a teher is az önkormányzatra hárul. Pedig feladat és elvégzendő munka lenne bőven, de egy állandó és hasznavehető munkabrigád alkalmazását képtelenek finanszírozni.
– Összeszámoltam, hogy egy ilyen méretű községnek, mint a miénk, az elkövetkező 10-15 évben fel kellene újítania kb. 7 kilométernyi járdát és mintegy 37 kilométernyi helyi utat, amelyek nagy része még a ’70-es években épült. És akkor még nem szóltunk a középületek felújításáról, a közterületek és a temető karbantartásáról. Pályázatokon próbálkozunk, szakaszosan, de rengeteg időbe telik, míg egy projekt megvalósul, és ilyen tempóban ez akár 40 évig is eltarthat.
– fejti ki Hencz Péter.
A térség középtávú fejlődési lehetőségeit igencsak megkérdőjelezi, hogy a regnáló kormány az R2-es déli gyorsforgalmi út környező szakaszait ismét hátrasorolta a megépítésre váró útszakaszok rangsorában. Losonctól Kassa felé, az R2-es érintett szakaszai a lista 74. és 98. helye között kullognak, beleértve a Zeherje–Bátka és a Bátka–Füge szakaszt is, ráadásul a szoroskői alagutat időközben kidobták a kormányprogramból.
Hencz Péter is elégedetlen a döntéssel kapcsolatban, amely ismét hátrányos helyzetbe hozta a térséget. Mint megtudtuk, időközben felvette a kapcsolatot Igor Kašper (Sme rodina) parlamenti képviselővel, valamint a Nemzeti Autópálya Társaság (NDS) alkalmazottaival, hogy találkozót kérhessen ez ügyben.
Arra nem látok esélyt, hogy a fontossági sorrenden változtatnának, de legalább a földek kivásárlását lehetne folytatni, mert ez lenne az előfeltétele annak, hogy elinduljon az építkezés engedélyeztetése – közölte Bátka polgármestere. Majd hozzátette, ha záros határidőn belül nem érkezik válasz a kérvényére, akkor figyelemfelkeltés céljából ismét lezárják a községen áthaladó főutat, jelezve, hogy nem értenek egyet a kormány „egyik kézzel ad, a másikkal elvesz” politikájával.
Megjelent a Magyar7 2021/26. számában.
