Quittner János végleg hazatért
Aki a Felvidéken profi vagy akár műkedvelői szinten valaha is foglalkozott a néptánccal, vagy egyszerűen csak rajongója ennek a művészeti ágnak, a pozsonyvereknyei születésű Quittner János nevével bizonyára találkozott már. Ha másként nem, annak kapcsán minden bizonnyal, hogy az ő nevéhez fűződik a Szőttes Néptáncegyüttes megalapítása, amit maga is élete egyik fő művének tartott.
Quittner János azonban jóval több volt ennél. A világjáró koreográfus ugyanis nemcsak a felvidéki néptáncmozgalom robbanásszerű kibontakozásában szerzett maradandó érdemeket, jelentős volt a néptáncgyűjtő munkája is. „1969-ben egy hétig voltunk Erdélyben. Ekkor vettük hangosfilmre Magyarpalatkán a nagyon látványos hajdútáncot is, melyet mára minden valamirevaló táncegyüttes legalább egy koreográfiai változatban a műsorára tűzött. Majd következett Gömör, Zoboralja, Ipoly mente, a szlovák Sáros és Szepesség, Jóka meg a többi tájegység. És ezek a gyűjtött anyagok fokozatosan megjelentek a Szőttes és a többi felvidéki magyar táncegyütteseink műsorában. Alkotói nyelvet, stílust újítottak” – fogalmazott Quittner 80. születésnapjára írt köszöntőjében Takács András néptáncgyűjtő, koreográfus.
Azóta már Quittner János az égi néptáncegyüttesben rendez és ropja a táncot rendületlenül; s most napra pontosan egy évvel a halála után a pozsonyi Szent András-temető sokat megélt fáinak árnyékában síremléket avattak az egyik legnagyobb felvidéki magyar néptáncos-koreográfusunknak.
– Drága Jancsi Barátom! Bocsáss meg, hogy nem Jánosnak szólítalak, de bizonyára emlékszel, hogy mi, gyerekkori vereknyei pajtások a Vasút utcából csak Imi és Jancsi voltunk egymásnak, és most már így is maradunk örökre – kezdte barátjához intézett levelét Boráros Imre.
– Emlékszel, ifjú korunkban Vereknye volt a világ közepe, minden közel volt, Pozsony, Prága, Budapest, Bécs. S mi úgy éreztük, hogy a világ ránk vár, hogy meghódítsuk. Te már Ausztráliában éltél, amikor nekem megadta a sors, hogy odautazzam egy összeállítással, de a Teremtő nem úgy akarta, hogy találkozzunk. Te éppen akkor jöttél haza, amikor én megérkeztem, de a neved, jó híred ott maradt, és én nagyon büszke voltam rád – mondta a Kossuth-díjas színművész, aki régi jó barátja tiszteletére elmondta Gágyor József A tékozló fiú című versét.
A síremléken elhelyezett mellszobor alkotója Práznovská Nagy Natália volt, fia, János és néptáncos fogadott fia, Nagy Sándor leplezték le.
– Nem volt sok olyan személyiség a SĽUK történetében, aki munkásságával és előadóművészetével olyan erős nyomot hagyott volna, mint Quittner Jancsi – mondta a szobor leleplezése után tartott beszédében a Szlovák Állami Népi Együttes (SĽUK) vezérigazgatója, Juraj Hamar.
– A Quittner munkásságához kapcsolódó projektek kétségtelenül innovatívak és merészek voltak, és sok tekintetben előrevetítették a SĽUK jövőbeli munkáját – fűzte hozzá az igazgató.
Amerre csak járt a világban, siker övezte a tevékenységét. Pozsony, Budapest, Melbourne, Németország, Dunasziget után most visszatért a szülőföldjére. Már a Szlovák Állami Népi Együttesben együtt dolgozott Juraj Kubánka szlovák koreográfus-néptáncossal, akivel most átellenben nyert örök nyugodalmat a Szent András temetőben. S megbeszélnivalójuk minden bizonnyal akad majd bőven, mert az égi néptáncegyüttesben is elkél a segítség, a merész és újító, de kizárólag tiszta forrásból táplálkozó hang…
