Pünkösdi sortáncjárás Gútán - KÉPEKKEL
A gútai emberek nagy büszkesége a pünkösdi sortáncjárás és vámkerékállítás. A gútai Csemadok Alapszervezet szervezésében, a Kikelet néptáncegyüttes tagjai Lakatos Áron és zenekara kíséretében táncolták körbe a várost, május 19-én pünkösdvasárnap, bár a reggeli időjárás szomorkásan, esővel indult, az ég végül kegyes volt a táncosokhoz.
Régen a pünkösdi sortáncjárás sok községben, faluban és városban volt hagyomány, de mára tájainkon már csak Gútán járják, hagyománya a 19. század elejére vezethető vissza. A zöldághajtást, a pünkösdvasárnapot népi tánccal ünnepelték meg.
A pünkösdi szokások nagy része ősi pogány tavaszköszöntő szokáson alapszik, és számos magyar népszokás is kapcsolódik hozzá. A gútaiak azt tartják, hogy a több mint 100 éves hagyományról van szó, amit a II. világháború idején és a jogfosztottság évei alatt nem szerveztek meg, de szerencsére a Csemadok magára vállalta a szervezést, és a mai napig megtartják. A sortánc folklorizmusként él a városban. A neve abból adódik, hogy sorba járták táncolva a falut.
Az idő folyamán változott a ruházat, és az is, hogy kiket látogattak meg a táncosok. Kezdetekben a plébánost, bírót, jegyzőt, a község vezetőit látogatták meg, később a nagygazdákat, kocsmárosokat, a szocializmus idején a vállalatoknak, üzemeknek és vendéglátóipari egységeknek a vezetőit is végig járták, ma pedig a Csemadok egyezteti le a szervezeteket, fogadóállomásokat. Ami nem változott, hogy a fiatalok választottak maguk közül egy vezetőt, aki üdvözli a házigazdákat, engedélyt kér a tánca, ami után a táncosok a vendéglátókat is táncba viszik.
A sortánc idején csallóközi és polgári táncokat járnak a fiatalok, a tájháznál pedig sikerült megtáncoltatni két örökifjút is, akik jócskán túl vannak 90. életévükön.
