Pünkösdi sortánc Gútán – KÉPEKKEL
„Gúta régi szokása Pünkösdkor a vámkerék állítás, úgy az évben is a gútai ifjúság több helyen állított fel vámkereket. (A vámkerék áll egy hosszú fenyőből, hozzá tolnak egy vékonyabb fenyőt ennek végéhez kereket tesznek egy nagy topolja jegenye ágat a kerék után hozzáerősítenek melyen többszínű szalagok zsebkendők és itallal telt üvegek vannak)” – írta a Csallóközi Hírlap, 1927. június 12-én megjelent lapszáma. 2025-ben is ezzel kezdődött meg a pünkösdi hétvége, hiszen június 7-én felállították a vámkereket a vízimalom mellett, pünkösd vasárnap pedig a sortáncé volt a főszerep.
A szombati vámkerékfa állításon a fiú táncosok kiválasztották a megfelelő lombot ezt erősítették rá az elkészített fatörzsre, és rákerült a feldíszített vámkerék is.
A sortáncjárás a 19. századból ránk maradt hagyomány, a 20. század elején több községben is járták, a II. világháború és a jogfosztottság idején nem szervezték meg, Csemadok az 1950-es évektől felelevenítette a hagyományt, a vámkerék állítás hagyománya azonban „elfelejtődött”. Csak az 1990-es évek végétől állítottak újra vámkereket, a helyi fiataloknak, illetve a helyi néprajzkutatónak köszönhetően.
A sortáncjárás folklorizmus, vagyis hagyományőrzés, a Csemadok szervezésében a Kikelet tánccsoport tagjai június 8-án a Pósfa zenekar és a Sajó Banda kíséretében járták végig a várost. Gútán már a múltban és ma is a tavaszi időszak legnagyobb érdeklődést kiváltó eseménye a pünkösdi sortáncjárás és vámkerék állítás volt. A táncos fiatalok népviseletbe öltöznek, és végig táncolják a várost, a templomból indulva Alvég és Puruk városrészekbe is ellátogatnak.
Az egyes állomásokon egy legény szól a jelenlévőkhöz, és engedélyt kér a táncra, a lányok és fiúk a vendéglátókat is megtáncoltatják. Idén 13 helyszínen táncoltak párok. A sortáncnak tehát közösségépítő ereje is van, állomásonként sokan várják a szervezőkön kívül is a táncosokat, és mivel rengeteg gútai táncolta már, jó barátságok, kellemes emlékek fűződnek hozzá.
A Kárpát-medencében, ahogy Európa számos országában a pünkösdi szokásokban keverednek a keresztény és az ősi pogány, ókori elemek. A népszokásokban leginkább a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése van túlsúlyban. A pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe, húsvét utáni 50. nap.
Eredetileg a pünkösdi sortáncjárás is kötődött a párválasztáshoz, gondoljunk arra, hogy csak hajadon lányok járhatták.
A sortáncjárás történetét kutatva találtunk egy 1976-os gyűjtést, amelyek a Csemadok Központi Bizottsága Néprajzi Albizottságának tagjai gyűjtöttek. Ebben Füri Ernő ismertette a sortáncjárást, többek közt arra is kitért, honnét ered a neve, milyen táncokat jártak és milyen szokások kapcsolódtak még hozzá.
A csoportok párosával, egymás után állnak fel, egymás kisújját fogják. Rendes lépésekkel haladnak a zene ritmusára. Pár lépés után az első pár kezdi a forgást: a legény felemeli a jobb karját és alatta egyszer megforgatja a lányt. Utána mindjárt kezdi ezt a forgást a második, harmadik stb. pár.
Így haladnak állandóan forogva az első házhoz, ahol már várják őket, mert egy lovas küldönc előre bejelenti a sortáncosok érkezését. Ez a lovas küldönc egy feldíszített vőfélybotot tart a kezében. A háznál kis köszöntőt mond az első legény. Utána megkínálják őket borral. Az első legény zsebébe pénzt dugnak. Ezután az első pár legénye felkéri a háziasszonyt a legénynek a párja meg a házigazdát. Mindenki táncra perdül. Kétlépéses csárdást járnak, közben forognak is. Két-három percig tart ez a tánc. Utána megint sorba állnak és mennek a következő házhoz.”
