Pozsony boszorkány-szobrának története
Kegyetlen boszorkányüldözések, hihetetlen népbabonák, szörnyű kínvallatások – ez is Pozsony középkori történelmének része, pontosabban a sötét középkoré.
Pozsony egyik legérdekesebb köztéri szobrai közé tartozik Bártfay Tibor „Lány a hollókkal” nevezetű alkotása, amely egy névtelen pozsonyi boszorkát ábrázol. A szobrot néhány méterre a Szent Miklós-templom mellett találjuk a Várallja területén, ahová a '80-as években helyezték.
Bártfay alkotása akár egy meséből kiragadott jelenet is lehetne: egy csinos fiatal lány nyújtózik a szobor talapzatán, miközben két kezével dús hajába markol. A lányt hollók serege veszi körül, akikből kettő a vállára telepedet. Ha megnézzük hátulról is a szobrot, megláthatunk egy a bölcs baglyot, aki a lány mellett foglal helyett, ugyanakkor a távolba tekint, mintha azt figyelné, ki akar odalopódzni hozzá.
Bártfay Tibor ezzel az alkotással szerette volna rehabilitálni azokat a nőket, akiket a boszorkányüldözések során igazságtalanul ítéltek el Pozsonyban.
Ágota – az első kivégzett pozsonyi boszorkány
A középkorban lezajló boszorkányperek az emberi rosszindulatról, irigységről és gonoszságról szóltak, amikor az igazságtalan vádaskodás gyűrűje egyre tovább terjedt az emberek körében majd teljes tömeghisztériává vált.
Pozsonyban és környékén is tudunk boszorkányperekről, és halálba küldött pozsonyi boszorkányokról. A boszorkányságért elítélt személyek akkoriban vagy tűzhalált haltak, vagy a közeli Dunába dobták őket. A boszorkányperek bevett bizonyítási eljárása volt ugyanis a vízpróba, amikor a boszorkánynak összekötötték a csuklóját és bokáját, és úgy dobták a vízbe. Ha a nőnek sikerült fennmaradnia a vízen, boszorkánynak minősítették és máglyára került, ha elmerült, az bizonyíték volt ártatlanságára.
A pozsonyi törvényszéki jegyzőkönyvbe feljegyzett első boszorkányságváddal kapcsolatos eset 1602-ből származik. Tóth Barabás feleségét - Barabásné Tóth Ágotát 1602. május 11-13. között hallgatták ki. Tóth Ágota mind a jóindulatú vallomásában, mint a tortúrán elismerte bűnösségét a boszorkányság elkövetésében.
Tóth Ágota többek között beszámolt arról, hogy társaival a mulatságaikon emberkoponyával játszottak, befolyásolták az időjárást, szőlőket tettek tönkre, betegséget és halált okoztak. Olykor fekete kutya képében megjelenve ijesztették áldozataikat.
Az éjjeljáró asszonyi csapat és azok ördöggel való cimborálása nagyon ismert középkori hiedelem, amely több boszorkányperben is feltűnik. A kegyetlen tortúrák során a szerencsétlen nők képesek voltak bármilyen abszurd és hihetetlen vádat is bevallani, amellyel gyakorlatilag a halálba segítették saját magukat.
Tóth Ágotát 1602. május 24-én máglyán égették el a Mihály-kapu mellett. Kivégzésének helyét egy aszfaltba süllyesztett réz emléktábla jelzi.
A kínvallatások során Tóth Ágota további személyeket is megnevezett társaiként, akiket szintén letartóztattak. Ők Pozsonyból, vagy a Pozsonyhoz közeli Szunyogdiról származtak. Ezen nőket szintén elítélték, és máglyára vetették.
A boszorkányüldözést és eljárásokat csak 150 évvel később tiltotta be Mária Terézia rendeleteivel.
