Pomichal István: Pozsony megye teljesít a legjobban, de az asszimiláció megállíthatatlan
Tizenhét évig volt megyei képviselő. Utána négy év „szünetet tartott” és csupán polgármesteri teendőire összpontosított. Most újból megméretteti magát Pozsony megyében. Pomichal Istvánnak, aki nem mellesleg Fél község polgármestere, kisujjában van a regionális politika, a tettek embere. Vele beszélgettünk a megyéről és az ott élő magyarok helyzetéről.
Első kérdésünk arra vonatkozott, miért hagyta ki az előző választási ciklust.
Akkoriban a falumban, Félen nagyon sok régóta szétdolgozott projektet kellett befejezni, és az teljes embert kívánt. Nem volt szabad időm, kapacitásom. Ezért döntöttem úgy, hogy a pályázatok megvalósítására összpontosítok. Most viszont nyílt egy hely a választási körzetben, és úgy gondoltam, hogy visszatérek, mert megvan hozzá a tapasztalatom. Függetlenként indulok a Magyar Szövetség listáján, a Felső-Csallóköz azon részét képviselve, amelyet Pozsony megyéhez csatoltak”
– fejti ki indulásának okát.
Jó ideje tagja a Partnerségi Tanácsnak, mely uniós források elosztásáról dönt. Ez egy nagyon sok tagú tömörülés. Ő a Duna Menti Falvak Regionális Szövetsége – Csöllei Regionális Oktatási Központ (Regionálne združenie obcí Podunajskej oblasti – Regionálne vzdelávacie centrum Rovinka) alelnökeként tevékenykedik a tanácsban.
„Próbáljuk igazságosan, a szükségleteknek megfelelően kezelni a Szenci járás pályázatait. A pályázás folyamata elég hosszadalmas, de nálunk, Pozsony megyében folyamatos az elbírálás és gyorsan születnek meg a döntések. Milliós nagyságrendű és néhány ezres pályázatok is érkeznek. Egészségügyi központok, kultúrházak felújítása valósult meg már a Partnerségi Tanácshoz benyújtott pályázatokon keresztül” – fűzi hozzá.
Pomichal István elmondja, utolsó megyei képviselői ciklusában, mely ötéves volt, a pénzügyi bizottság elnökeként dolgozott, de az iskolaügyi és kulturális bizottságban is tevékenykedett, a környezetvédelem is érdekli.
Amivel a legjobban szeretek foglalkozni, az a költségvetés. Pozsony megyének négy alappillére van. Fontos feladat a másod- és harmadosztályú utak karbantartása és kezelése, a középiskolák, az oktatás a kultúra, négy kultúrintézmény fenntartása. Sokat foglalkozunk a vidékfejlesztéssel és az egészségüggyel is. Minden önkormányzatnak kötelezően kell, hogy legyen legalább pénzügyi bizottsága, ami jelzi, hogy ez az önkormányzat legfontosabb szerve. Egy-egy megyei képviselő több bizottságnak is a tagja lehet. Legutóbb frakcióvezetőként is tevékenykedtem, egy szélesebb koalíció tagjaként.”
Tíz év alatt 190 ezer fővel nőtt a lakosság száma
Ami pedig a jövőt és a Pozsony megyei magyar képviseletet illeti, arról elmondja, ha marad a jelenlegi megyefőnök, Juraj Droba, akkor pártoskodástól, politikai megkülönböztetéstől nem kell tartani.
„Ő egy regionális politikus, szavatartó ember, nagyon jó vele a kommunikáció. Kilenc sikeres évvel a háta mögött szinte biztosra vehető újbóli győzelme. Mint látjuk, politikai válság van, a kormány szétesőben, ami közvetlen hatással van és lesz a regionális politikára is.
Pozsony megye különben a legjobban működő megye, nemcsak pénzügyi helyzetét tekintve átlagon felüli, de a teljesítményt illetően is. A legtöbb okos, tehetséges ember éppen ebben a megyében él és dolgozik. Itt vannak a legjobb vállalkozások, itt vannak a legkönnyebben elérhető szolgáltatások. Tehát Pozsony megye, a főváros körzetében lévő három járással, gyakorlatilag teljesen önálló. Lehetne akár egy kis Vatikán, vagy Lichtenstein, mert itt minden van. Adófizetők, cégek, nagyvállalatok, ráadásul itt a legnagyobb a lakosság expanziója. Tíz év alatt 630 000-ről 820 000-re nőtt lakosainak száma. Ez iskolák, óvodák építésével is jár. A fejlődés intenzív és megállíthatatlan.”
S hogyan tudják képviselni a magyar ügyeket ebben a megyében, ahol a magyarok már csak szórványban élnek?
„Nem könnyű, mivel Pozsony megyében a legnagyobb az asszimiláció. Nem is olyan régen, amikor még kormányon volt a magyar párt, a megyében 20 ezer magyar választó volt és jelenleg már csak 5 ezer. Az itt élő magyarok a mindennapi életben is 60-80 százalékban szlovákul beszélnek, mert nincs kivel magyarul beszélni. Itt a leggyakoribbak a vegyes házasságok, s egyre nehezebb a kulturális közösségek megtartása.
Ha csak a falumat, Félt nézem, elmondható, hogy 1000 magyar élt itt tíz éve is és ugyanannyi most is. Csakhogy míg tíz éve a lakosság 50 százalékát tették ki a magyarok, napjainkban ez már csak 30 százalék. A beköltözők mind szlovákok. Hasonlóak az adatok Gútoron vagy többi faluban, de Szencen a legmarkánsabb a helyzet. Ott is ugyanannyi a magyar van, mint volt tíz éve, de már csak a lakosság 10 százalékát teszik ki. Mindennél kifejezőbb a mondás, ami errefelé járja, miszerint a keresztelők már szlovákul, a temetések pedig még magyarul folynak. Természetesen mi megteszünk mindent, amit lehet, ami módunkban áll, hogy a megyében élő magyarok javát szolgáljuk”
– zárja a Pozsony megyei képviselő-jelölt.
