Pezsgő családi vállalkozás
Rajos Dórával, a Magyar Szikvízgyártók Jedlik Ányos Lovagrendjének tagjával leggyakrabban a szímői fröccsfesztiválokon találkozom. Tavaly óta a rend nagymestereként is tevékenykedik. Ezúttal Esztergom Kertvárosba tartok, ahol családjával közösen működteti a szikvízüzemet. „Szódásékat” az egész környék ismeri.
A nyári délelőttön csendesen folyik a munka az üzemben. Bár a műhely arculata már össze sem hasonlítható a régmúlttal, mégis visszaköszönnek az emlékek: amikor gyerekként a nehéz üvegekkel baktattam a szódáshoz, és ámulva figyeltem a gyártást. Dórával, az üzem ügyvezetőjével bejárjuk a telepet, majd a családi ház teraszán ülünk le beszélgetni. A szikvízgyártást Dóra apai nagyapja indította el.
– meséli Dóra.
Az sosem derült ki, miért vonzódott a nagyapa éppen a szódagyártáshoz. Az unokája csak később tudta meg, hogy Szímőn született, ahonnan hatéves korában a családját kitelepítették Magyarországra. S mint tudjuk, Jedlik Ányos is Szímőn született, ő alkotta meg az első szikvízkészítő berendezést. Hogy van-e kapcsolat a két történet között, ma már nem tudni.
A nagyszülők már nem élnek. 2012-től Dóra édesapja vette át a cég vezetését, és 2022-ben Dórát is maga mellé vette. Az édesanyja a könyvelésért felel.
"Azt tapasztalom, hogy a fiatalok a szódát inkább a nagyszülőkhöz kötik. Sokszor mesélik, hogy várták a szódást, aki lovas kocsival érkezett. A mai fiatalok azonban ritkábban vesznek szódát, ezért számunkra kihívás és cél is, hogy körükben újra népszerűvé tegyük. Pedig nagy élmény a szódásflakonból kinyomni a pezsgő vizet" – magyarázza Dóra.
A kiszálltáson kívül sokan maguk hozzák cserélni a flakonokat. Ám Esztergom környékén ma is működik a régi házaló rendszer, a szódás kocsik járják a falvakat, a házak elé kitett flakonokat pedig kicserélik. Minden nap megvan, melyik településen mikor érkezik a friss szóda. Ez a kiszállítás egyik legősibb, egyben legmacerásabb formája, de a járvány idején mégis ez biztosította a cég túlélését.
A kiszállítóknak számtalan meghökkentő történetük van. Van, ahol csak egy flakon kerül ki a kapu elé, a többit a ház mögött rejtik el, nehogy ellopják. Nem is lehet akárkit elküldeni, csak olyan kollégát, aki jól ismeri a házigazdák szokásait.
– magyarázza Dóra.
Az üzem gépparkját korszerűsítették, de a bemutatóteremben ma is láthatóak a régi berendezések. Egyetlen hagyományos gép maradt használatban: az üveges szódát töltő szerkezet. Az üvegek a töltéskor egy védőbúra alá kerülnek, mert ha egy palackon akár csak egy apró repedés vagy karcolás van, könnyen szétpattanhat.
– nyugtat meg Dóra. Ilyenkor a nyomástól a fej repül le a palackról, nem az egész üveg robban szét.
A műanyag palackokat és ballonokat már félautomata gépekkel töltik, gyorsabban, nagyobb kapacitással és egyszerűbben. Ezeket 300-400 alkalommal is újra lehet tölteni.
A technológia lényege azonban ugyanaz, mint régen. A szaturálás – vagyis a szén-dioxid vízzel való elegyítése – ma is egy nagy, henger alakú tartályban történik, amelyben spirális cső fut. Ami változott, az a palackok töltésének technikája.
– magyarázza az ügyvezető. A szikvíz alapja a dorogi karsztvíz, amely a helyi hálózati víz is. Ez több szűrőn, csírátlanító berendezésen és vízlágyításon megy keresztül, mielőtt a szén-dioxid elegyítésével szikvízzé válik.
Ilyenkor megtervezem a folyamatot, megbeszéljük a többiekkel, és ha mindenki rábólint, bevezetjük. Ugyanilyen öröm számomra, ha címkét tervezhetek, vagy éppen a cég arculatán dolgozom. Az új logót is én készítettem. Kevésbé örömteli a törvényi előírásoknak való megfelelés vagy a mindennapi ügyek menedzselése, de ez is a munkám része."
Dóra a három lánytestvér közül a legidősebb, és kimondatlanul is ott volt a családban a remény, hogy ő viszi tovább a vállalkozást.
Nehéz pillanatokból sem volt hiány. Amikor Dóra a céghez került, még minden papíralapon működött. Az egyetemen gazdasági informatikát tanult, és biztosan tudta, be kell vezetni egy vállalatirányítási rendszert, mert ekkora papírmennyiséget lehetetlen kezelni.
"Támogatták az ötletet, de amikor a bevezetésre sor került, a kollégák meghátráltak. Megértettem, hiszen a változástól mindenki tart egy kicsit. Mi évek óta készültünk erre, mégis akadtak nehézségek. De jó érzés tudni, hogy apukámmal és anyukámmal közösen mindig megoldjuk a problémákat. A munkahelyi légkör is fontos számomra."
"Van sok vicces pillanat, néha a fáradtság ellenére is gyerekként spriccelik le egymást szódával. Ez jó jel, tudom, hogy rendben vagyunk. Számomra nagyon fontos, hogy ne szenvedni járjanak ide a munkatársak, hogy az itt töltött idejük a lehető legjobb hangulatban teljen. Az alkalmazottak többsége 20-30 éves fiatal, akik lendületet visznek a mindennapokba."
A családot egyébként üzleti szálak is kötik a túlparthoz. Dóra édesapja heti két-három alkalommal rendszeresen szállít szódát és vizet a párkányi és komáromi éttermekbe, üzletekbe.
Megjelent a MAGYAR7 34. számában.
