Patria Díjjal ismerték el Kovács László tanár munkásságát
A díjátadóra a szlovákiai magyar helytörténészek huszonhatodik országos találkozóján került sor, hagyományosan Udvardon.
A Mérföldkövek XXVI. találkozó az idén is az udvardi kitelepítettek emlékművénél vette kezdetét.
Farkas Tibor Udvard alpolgármestere, a Szövetség helyi szervezetének elnöke kifejtette, a kitelepítésekkel mindenütt a legmagyarabb, a legkompaktabb közösségeket igyekeztek szétrombolni, így az udvardiak az elsők között kerültek kitelepítésre. Nehéz meghatározni a pontos számot, de úgy 800 körüli a kitelepítettek száma.
„Még mindig várunk arra, hogy megkövessenek bennünket. A választ is tudjuk, miért nem kerül erre sor. Az egész kitelepítés hazugságra épült, s a bocsánatkéréshez az egész hazugságrendszert le kellene bontani. Sajnos, a szlovák társadalom és politikum fényévekre van attól, hogy ezt képes legyen megvalósítani.
Ennek ellenére úgy látom, érik a szlovák-magyar kiegyezés realitása. Szükség van arra, hogy közösségünk a parlamentben is képviseltesse magát, hogy ott el tudjuk mondani, várunk arra, hogy közös szénánk rendbe legyen rakva” – mondta el Farkas Tibor.
Ezt követően a találkozó résztvevői megkoszorúzták az emlékművet és elénekelték a Himnuszt.
A Patria Díj átadóján Horváth László somorjai gimnáziumi tanár méltatta a díjazottat.
Úgy, hogy egyszerűen végezte a dolgát pedagógusként, csemadokosként, helytörténészként és egy nagyon rövid ideig politikusként is” - sorolta. Ő Kovács László, jelenleg Egyházgellén élő tanár.
Mivel a díjazott nevét az utolsó pillanatig titokban tartották, maga az érintett is meglepődött neve hallatán. Hosszantartó taps jelezte, mennyire jó helyre került a díj.
A méltatásból idézünk:
„Kovács László 1946. szeptember 18-én született Csallóközcsütörtökben. Az áttelepítést szerencsével, de megúszta a család. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar nyelvből és irodalomból, valamint történelemből diplomázott. Részt vett a József Attila Ifjúsági Klub megalapításában, hamarosan az ellenzéki gondolkodás egyik fórumává vált diákszervezet vezetőségi tagjaként tevékenykedett.
A Varsói Szerződés csapatainak bevonulásakor már kötelező sorkatonai szolgálatát teljesítette.
Leszerelése után rövid ideig a Csallóköz folyóirat munkatársa lett, 1970-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékének oktatójaként nyelvészettel, illetve nyelvjáráskutatással foglalkozott. Később felesége, Kállay Zsuzsanna Zsérén kapott állást, ezért a házaspár a zoboalji településre költözött. hamarosan mindketten a zsérei kulturális élet közkedvelt és megbecsült alakjaivá váltak. Kovács fellépett egy, a magyar oktatást korlátozó minisztériumi reformterv ellen, 1977-ben pedig távozott a nyitrai egyetemről. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum munkatársa lett. Helytörténeti kutatásokat végzett és nyelvjárásgyűjtő-táborokat szervezett.
Úttörő szerepe volt a Csallóközcsütörtök és Szenc környéki úgynevezett „őző sziget” feltérképezésében, behatóan foglalkozott az itteni magyar műemlékekkel.
A nyolcvanas évektől ismét taníthatott. A rendszerváltás folyamatában aktív részt vállalt, bekapcsolódott a Független Magyar Kezdeményezés munkájába, 1990-ben a Szlovák Nemzeti Tanács kooptált képviselőjeként tevékenykedett. Egyik alapítója volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, később pedig a szervezet alelnöki tisztségét is betöltötte. 28 évig volt a Somorjai Gimnázium - ma Madách Imre Gimnázium – tanára. Energikus és szenvedélyes előadásmódja, szuggesztív személyisége, felkészültsége, illetve hatalmas tárgyi tudása révén generációkkal szerettette meg a magyar irodalmat és nyelvet, valamint a történelmet.
A rendszerváltás folyamatában tevőlegesen is szerepet vállaló Kovács a frissességet és a szabad gondolkodás lehetőségét hozta el az iskolába. Az igazgatói pozíciót 1990-től 1995-ig, majd 1998-tól 2007-ig töltötte be. Nagyban hozzájárult az iskola pozitív szellemiségéhez.
Következetesen kiállt az úgynevezett alternatív iskolarendszer bevezetése ellen, amely valójában a magyar iskolák fokozatos elsorvasztását eredményezte volna.
Egyik megfogalmazója volt az ezzel kapcsolatos párkányi nyilatkozatnak. Emiatt az akkori politikai rendszer eltávolította igazgatói pozíciójából. Csak az úgynevezett mečiarizmus bukása után kerülhetett vissza az intézmény élére. Nyugállományba vonulásáig a gimnázium pedagógusa maradt. Tankönyvek, honismereti, helytörténeti és művelődéstörténeti témájú könyvek és újságcikkek szerzője. Ma is ír és publikál” – ismertette életútját Horváth Sándor, a somorjai gimnázium tanára.
Kitért arra is,
Kovács László tanárként, igazgatóként és magánemberként is következetesen fellépett a jogtalanság és igazságtalanság ellen, példát adva ezzel kortársai, a tanulók, a mindenkori ifjúság számára.
Népművelőként, előadóként és helytörténészként pedig hiánypótló munkát végzett és végez az itteni magyarság értékeinek bemutatása és a genius loci széleskörű megismertetése érdekében.
A Pro Patria Honismereti Szövetség, a Csemadok és a somorjai Bibliotheca szervezésében megvalósult helytörténész találkozó Szakály László, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójának az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyarság emlékezetében előadásával folytatódott, majd Szabó László nagyfödémesi helytörténész Koncsol Lászlóra, a Pro Patria Honismereti Szövetség elhunyt elnökére emlékezett. Fehér Sándor egyetemi tanár Jókai és Petőfi őseinek nyomában járt a Felvidéken, Hornyák István éberhardi újságíró, helytörténész Fadrusz előtt tisztelgett. Böröndi Lajos költő, lapkiadó a helytörténet és honismeret kiemelt szerepéről értekezett a szél-járás folyóiratban, Kovács László pedig beszámolt a középiskolák számára kiírt vetélkedők állásáról.
