Pásztoresztendő: gömöri pásztorok és zenészek portréiból nyílt kiállítás Rozsnyón - KÉPEKKEL
Ezzel a címmel nyílt kiállítás Farkas József fotográfus, dokumentarista fényképeiből a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériájában. A fotók a gömöri és környékbeli pásztorok, illetve zenészek portréit, életük pillanatait tárják a látogatók elé.
A kiállítás megnyitóján Badin Gabriella, a tárlat kurátora úgy fogalmazott, Gömör és a pásztorkultúra elválaszthatatlanok, a vidéket mintha ennek az ősi mesterségnek teremtették volna, ősidőktől formálta a táj jellegét és a benne élő emberek életét. A pásztorok évszázadokon át alakították kultúrájukat, a maguk készítette tárgyakkal, a csak rájuk jellemző ruhákkal, hangszerekkel, táncokkal és a pásztornótákkal.
Farkas József először 14 éves korában került kapcsolatba a hagyományos népi kultúrával, akkor kezdett táncolni.
A gyűjtéssel pedig akkor kezdett foglalkozni, amikor Pozsonyban találkozott Agócs Gergellyel, aki megkérte, kísérje el egy gyűjtőútra. Ebből aztán több lett, jártak vidékről vidékre, dalokat, zenéket, táncokat gyűjtve. Egyikük a hangfelvételt készítette, a másikuk a videókamerát kezelte.
– mondta.
A fotókról visszaköszönő emberek közül néhányan eljöttek a megnyitóra, de sokan már nincsenek közöttünk.
– Azt ajánlom, akik már nincsenek közöttünk, azokhoz is bújjanak közel, talán súgnak maguknak is egy-két történetet a pásztorságról – mondta Farkas József.
Bastyúr István – vagy ahogy sokan ismerik, Káposzta Pityu – gyermekkora óta pásztorkodott, volt csikós, gulyás, csordás és juhász, több mint 44 éven át.
Ez idő alatt sok minden megváltozott.
A pásztornak szeretnie kell az állatokat és a természetet, ha ezt a mesterséget választja. El kell szánnia magát, hogy se vasárnap, se ünnep nem lesz számára.
– Minden nap ott kell lenni az állat mellett. Ismerni kell az állatot, a szarva hegyitő a farka végéig. A pásztornak kell ismerni a nyáj járását, hogy hogy jár, mint jár, és akkor megbízik a pásztor is a nyájába meg a nyáj is a pásztorjába. Engem úgy tanítottak az öregek, hogy csak a nyáj előtt eriggy, a nyájnak mindég utánad kell menni, akkor, ne félj semmit, nem mégy össze soha másik nyájjal.
Farkas József lapunknak nyilatkozva elmondta, a fotókon látható pásztorok, többségükben gömöriek, nagy tudású emberek.
– mondta.
Kiemelte, munkájukkal próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy a pásztorság több évszázados, évezredes kultúra. Ezek az emberek olyan tudást hordoztak az életről, olyan „filozófiát”, ami a városi embereknek teljesen idegen.
– Nagyon ritka volt, és a mai napig ritka dolog az, hogy ők ebből a tudásból csak egy nyúlfarknyit is átadjanak az idegennek, a messziről jött néprajzkutatónak. De egy idő után ezek az emberek megnyíltak nekünk, átadtak pici morzsákat. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy egyike lehettem azoknak, akikkel megosztották ezt a tudást, életfilozófiát, gondolkodásmódot. Nekem talán ez a legfontosabb, az életszemléletük, a gondolkodásmódjuk az életről, a viselkedésről, a tisztességről és az emberségről.
Megjelent a Magyar7 2024/7. számában.
