Pásztó András halálára
Ugyan nem ért váratlanul, mégis megdöbbentett a hír; Pásztó András, a kassai Ipari (Magyar Tannyelvű Kassai Középfokú Ipariskola) legendás tanára, színházi szakember pár héttel a 82. születésnapja előtt visszaadta lelkét a Teremtőjének. Bár engem nem tanított, s nem voltam tagja a legendás IKSZ-nek sem, a közös zsűrizések közben eltöltött órák felértek egy életre szóló tanfolyammal.
Pásztó András életét körbefolyta a Duna. Párkányból indult, s ugyan szinte mindenki Kassához köti őt, hisz itt tanított, itt vezette a legendás Iparista Kisszínpadot, élete utolsó három évtizedét mégis Esztergomban töltötte. Orvosnak készült, de miután ipolyszalkai egy éve alatt, amikor a helyi alapiskolában tanított, annyira megszerette a tanári pályát, hogy magyar-orosz szakos lett a pozsonyi Komenský Egyetemen. A magyar tanszéken olyan legendás tanárok képezték akkoriban a jövő tanárnemzedékét, mint Turczel Lajos, Garaj Lajos, Zeman László, Jakab István vagy a Budapestről vendéglektoroskodó Deme László, aki a történeti nyelvtant is megszerettette vele, így a szakdolgozatát a Halotti beszéd központozásártól írta, ami meg is jelent egy budapesti szaklapban. Mégsem lett nyelvész, hanem friss feleségével, a szintén magyar szakot végzett Ildikóval együtt a tanári pályát választotta, s felesége hívásának is eleget téve (hisz ő viszont Szináról került Pozsonyba) Kassára költöztek. András a Schulcz György vezette Ipariba, míg felesége a Rácz Olivér igazgatta gimnáziumba. Szinte együtt érkeztek a Beke Sándor vezetésével akkor alakuló Thália Színpaddal, így talán nem véletlenül, kassai 25 éve alatt a színház többször is keresztezte az életútját. Schulcz azonnal be is dobta a mélyvízbe, kinevezte helyettesének, amely poszton egészen a rendszerváltásig meg is maradt. Akkoriban a ma Szakkay József Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola nevet viselő intézmémy az ország egyik legnagyobb középiskolájának számított, több mint ezer diákkal, a Csallóköztől a Bodrogközig voltak diákjaik, s a kassai nappali tagozat mellett számos kihelyezett esti tagozatuk is volt. S ha már az iskolának színpada is volt, akkor mi sem természetesebb, hogy létrejött egy diákszínkör is. Ennek ideje 1981-ben jött el, s az IKSZ (Iparista Kisszínpad) mintegy két évtizedig meghatározó tényezője lett a felvidéki magyar amatőr színjátszásnak. Liliomfi, Kalandozások Ihajcsuhajdiában, A rovarok életéből vagy az általam először látott előadásuk, a Képzelt beteg, amelyben a kövesdi Kassai Csongor és Csernok Marika brillírozott. Utóbbi nagyszerű matematikatanár lett, előbbi nevét viszont mindenki ismeri cseh, szlovák és magyar nyelvterületen.
Ahogy Bocsárszky Attiláét, Reiter Zoltánét, Lucskay Róbertét vagy a kassai Thália jelenlegi igazgatójáét, Czajlik Józsefét, akinek a kedvéért a rendezői pálcát is átadta ifjú tanítványának. A sors fura fintoram, hogy bár az IKSZ megszűnt, helyét a felesége egyik kedves tanítványa, Bodon Andrea által vezetett KGSzT csapata vette át, amely évek óta gyűjti a szakmai elismeréseket, s amelynek egyik oszlopos tagját, Képes Lórántot a minap vették fel a budapesti színművészetire.
Pásztó András ott volt a rendszerváltás sűrűjében is, amikor a Thália Színpad immár a Komáromba visszatért Beke Sándor támogatásával önállósult. Mi sem volt természetesebb, mint hogy Beke felajánlotta az igazgatói posztot Pásztó Andrásnak, aki viszont hiába volt előzőleg 19 évig igazgató-helyettese az Iparinak, nem vállalta el a posztot, s átengedte azt Kolár Péternek, de miután nagyon izgatta a színház, elfogadta a dramaturgiai posztot, mellette óraadói minőségben maradt a szakközépben is. Első dramaturgiai munkája egy máig sokak által emlegetett előadás, az Egerek és emberek lett, amelyet Dezsényi Péter rendezett, s amelyben Dudás Péter George figurája mellett Lennie-t László Géza s a helyére a betegsége idején beugró Bocsárszky Attila is eljátszotta. De Bekével is dolgozhatott több alkalommal együtt, így első közös munkájuk Bródy A tanítónője volt, amelynek a címszerepét a füleki Danyi Irén játszotta. Kettejük közös munkakapcsolata később is megmaradt, dolgoztak együtt Beke későbbi állomáshelyén, Egerben, ahogy Kassára is visszatértek két Márai-darab (Kassai polgárok, Kaland) erejéig. Dramaturgiai éveinek egyik fő érdeme volt, hogy megpróbálta visszacsábítani azokat az egykori csillagokat, akiket a hatalom üldözött el, így Beke mellett jött a rimaszombati Csendes László és Thirring Viola is, akik A régi nyár című operettben alkottak maradandót. Egyedül a rozsnyói Sunyovszky Sylviát nem sikerült visszacsábítania legalább egy előadás erejéig, aki akkoriban a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet vezetésével volt elfoglalva.
1995 újabb jelentős fordulatot hozott az életében, amikor váratlanul állásajánlatot kapott az esztergomi ferencesektől, akik olyan magyartanárt kerestek, akinek van diákszínjátszói múltja is. Hossza hezitálás után eleget tett a felkérésnek, feleségével összecsomagoltak (két fiuk akkor már Budapesten és Prágában tanult), s visszaköltöztek a szülőföldjére. Egy olyan időszakban, amikor még nem állt a Mária Valéria-híd, s csak komppal lehetett átjárni a Dunán.
S ahogy kérték, itt is létrehozott egy diákszínjátszó csapatot. De sosem, egy pillanatra sem feledkezett el a Felvidékről, nemcsak a Tháliában találkozhattunk vele egy-egy bemutató alkalmával, nemcsak az érettségi találkozókra járt el hűségesen, szívügye maradt a felvidéki magyar amatőr színjátszás is. Jelenlétével felkarolta a 1999-ben alapított Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált, s amíg egészsége megengedte, szinte évente tagja volt a szakmai zsűrinek is, amelyben Havasi Péter kassai újságíró kollégájával együtt legendás párost alkottak, amelyhez igazi megtiszteltetés volt harmadikként csatlakozni.
Boldogan jelenthetem, két alkalommal is ezen szerencsések közé tartozhattam, s felért egy gyorstalpalóval hallgatni a két kollégám értő szakmai megjegyzéseit. Ő volt az egyetlen zsűris pályafutásom során, akivel nem lehetett összeveszni, példás tanár módjára a legkomolyabb ellenvéleményét is finoman adta a tudtomra. Legutóbb viszont az ő helyére kellett beülnöm a zsűribe, betegsége miatt szinte az utolsó pillanatban mondta le a részvételt.
De rendületlenül bíztunk benne, hogy ez csak egyszeri állapot, s felépülése után újra köztünk lesz majd. Nagy szükségünk lett volna a biztatására ezekben a vészterhes időkben, amikor a mozgalom is széthullóban van, s a hatalom is minden követ megmozgat annak teljes szétveréséért. Nem gyűjtött díjakat, bár számos magyarországi kitüntetés mellett Rimaszombatban, a Tompa Mihály Országos Versenyen Dráfi Mátyással egyetemben a Kulcsár Tibor-díjat is megkapta. Ekkor így vallott a pedagógiai módszeréről: „Játszani is engedd! Nekem az vált be, amit József Attila is mondott, hogy játszani is engedd szép komoly fiadat. Tekintsék ezt nagyon értékes, nagyon jó játéknak, ha ezt sikerül elérni, akkor működik”.
Pásztó András egész életében nagyon jó tanár, nagyon jó játékos és nagyon jó színházi szakember volt. Nagyon fog hiányozni mindannyiunk életéből, akiknek fontos még a szlovákiai magyarság ügye. De emléke éltet és kötelez bennünket a folytatásra.
Kedves András, mindent hálásan köszönünk!
