Parkot neveznek el Baross Gáborról Pozsonyban

A történelmi városközpont négy köztere új elnevezésekkel bővül. Pozsony-Óváros térképén így nemsokára lesz Baross Gábor park, Armin Frieder rabbi lépcsősor, Emlékezet aluljárója, illetve 1989. november 16. diákjainak aluljárója. A magyar miniszterről elnevezett park a Gajova, Alžbetínska és a Dobrovits utca, illetve a Štúr utca alsó része közötti területen helyezkedik majd el.

A Trencsén vármegyében, Pruzsinán született Baross Gábor a dualizmus korszakának egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikusa volt. Korszakalkotónak számít az elmaradt magyar gazdasági élet fejlesztésében való tevékenysége. Nevéhez fűződik a magyarországi vasúti hálózat fejlesztése és a vasúti zónadíjszabás megalkotása.

Kezdeményezésére a vasúti hálózatot távolsági zónákra osztották, és a szomszédos állomások között lényegesen leszállították a díjtételeket, ami megnövelte az utazási kedvet, és komoly nyereséget hozott az államvasutak számára. A vasútügy fejlesztése terén elért eredményeinek köszönhetően vasminiszternek is nevezték.

Baross Gábor ismerte fel azt is, hogy az infrastruktúra (vagyis a posta, a telefon, az utak, a vasút, a vízi utak stb.) fejlesztésétől és minőségétől függ az ország haladása. Továbbá hogy infra-strukturális beruházások nélkül az országot nem lehet modernizálni. Szerteágazó munkássága az ország gazdasági és kereskedelmi fellendüléséhez vezetett. Baross reformjai Európa-szerte mintául szolgáltak.

Magyarországon számos oktatási intézményt, utcát és teret neveztek el a politikusról. Neve szinte ismeretlen a pozsonyi szlovákság körében, pedig neki köszönhető, hogy a koronázóvárosban megépült az első Duna-híd. Egyes szlovák körök – bár még csak óvatosan – igyekeznek felhívni a figyelmet Baross munkásságára és érdemeire. Ilyen a Pozsonyligetfalui Szépítő Egylet (Petržalský okrášľovací spolok). A park elnevezésének ötlete is tőlük származik. Az egylet szerint Baross személyét nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok is a sajátjuknak tekinthetik.

Egy híd megépítését kulcsfontosságúnak tartották Pozsonyban. A Duna-híd fő kezdeményezője Baross Gábor miniszter volt, aki 1888-ban kezdte meg a tárgyalásokat a várossal. A megegyezés a lakossággal gyorsan és simán ment, így Baross már 1889 januárjában megkötötte az építési szerződést Cathry Szaléz Ferenc svájci származású mérnökkel. Cathry az építkezést 1 780 000 forintnyi összegért vállalta el. Bár az országgyűlés az építkezési szerződést 1889 júliusában fogadta el, Cathry saját felelősségére már márciusban hozzálátott a munkálatokhoz.

Augusztus 12-én eresztették le a Dunába az első caissont, azaz erős vaslemezből készült kovácsolt süllyesztőszekrényt, amely a víz alatt dolgozó munkásokat védte. Ettől fogva éjjel-nappal folyt a víz alatti munka a szárazföldivel párhuzamosan. A híd több mint egy évig épült. 1890 júliusának végén azonban váratlanul áradni kezdett a Duna, és az áradás csakhamar akkora méretet öltött, hogy a város egy része is víz alá került. „1890. szeptember 7-én, 6 ¼ méternyi magas vízállásnál a híd fölszerelésének egy része, mintegy 130,000 kilogramm súlyú vassal együtt, a hullámok alá süllyedt.” – írta az eseménnyel kapcsolatban a korabeli sajtó. Cathry a várható katasztrófa elkerülése érdekében több intézkedést is tett, így október elején, amikorra a vízállás alacsonyabb lett, újult erővel fogtak hozzá a munkához. A hidat 1890. de-cember 22-én hivatalosan is késznek nyilvánították.

A Ferenc József híd felavatására 1890. december 30-án került sor. Az ünnepélyen maga Ferenc József császár is részt vett, aki 1871 óta először jött Pozsonyba.

A királyon kívül az eseményen jelen volt Frigyes főherceg, Szapáry Gyula gróf, Baross Gábor közlekedési miniszter és más neves kormánytagok. Az avatásra rendkívül hideg időben került sor, ennek ellenére Pozsonyban szokatlan nagy pompával ünnepeltek. A híd megnyitását ünnepélyes estek és más rendezvények kísérték a Prímási és a Főhercegi (Grassalkovich) palotában.

A Ferenc József híd elsősorban a Pozsony–Szombathely között épülő vasút számára készült, de emellett lóvasút, kocsi, sőt gyalogközlekedés számára is használható volt. Egyik oszlopán az építést megörökítő táblát helyezték el, amelyen a magyar korona alatt e szavak voltak olvashatók: „Ferencz József híd. Létesíttetett Ferencz József ausztriai császár és Magyarország királyának uralkodása alatt, gróf Szapáry Gyula miniszterelnöksége idejében, Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter által.”

A híd hossza 465 méter volt, de a feljáróval és lejáróval együtt 1405 méter. Gázvilágítással látták el, összesen 40 lámpával. A szakértők nagy elismeréssel nyilatkoznak a híd szolid és rendkívül gondosan készített szerkezetéről, míg a laikusokat annak külső szépsége bájolta el. A hidat a második világháború alatt a visszavonuló német csapatok felrobbantották.

A háború után újjáépítették, és a Vörös Hadsereg hídja nevet kapta, avatására 1946-ban került sor. Az 1989-es rendszerváltás után a hidat Öreg hídra (Starý most) keresztelték át, és ma is ezt a nevet viseli.

A rendkívül tehetséges és ambiciózus politikus sokáig kitüntetett helyet foglalt eörténelmi koronázóvárosban is. A belváros központjában található Štúr utcát például eredetileg Baross Gábor útnak nevezték. Ezen az úton székelt a jó hírű és színvonalú Baross kávéház is (a későbbi Krym kávéház). A város egykor leghíresebb zenés kávéházát a miniszter portréja díszítette. Csehszlovákia megalakulása után a Baross Gábor utat a szlovák nemzetébresztő Ľudovít Štúr után nevezték át, a vasminiszter munkássága pedig gyorsan feledésbe merült a városban. Talán az említett kezdeményezés végre felkelti a szlovákok érdeklődését, hogy megismerkedjenek Baross Gábor érdemeivel, hiszen a Ferenc József híd megépítése jelentősen elősegítette Pozsony fejlődését és korszerűsítését.  

Megjelent a Magyar7 2020/41.számában.