Párizsi mocsarak: újjászülető élőhely

A munkálatokat Gúgh János, a madártani egyesület menedzsere felügyeli, akinek szívügye a Duna mente megóvása. Vele és Köbölkút polgármesterével, Bolya Szabolccsal a mocsár kilátójából vesszük szemügyre a terepet, majd a munkálatok helyszínére is elmegyünk.

Jánostól megtudjuk, a természetvédelmi beavatkozást egy szlovákiai cég végzi, a munkához cseh technológiát alkalmaznak – szivattyús bágerrendszerrel eltávolítják a felgyülemlett iszapot a területről.

Ezt csőrendszeren keresztül szállítják el egy külön erre a célra megépített tározóba, amely már 2023-ban elkészült a közeli Kisújfalu határában. Ott az iszap leülepszik, a víz pedig visszafolyik a láp területére.

A projekt az Európai Unió LIFE programja, a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium, a Deutsche Bundesstiftung Umwelt német szövetségi környezetvédelmi alapítvány, a VÚB, a Szlovák Takarékpénztár, valamint a TIPSPORT alapítvány támogatásával valósul meg. A tározó 240 ezer euróból épült meg, négy hektárról az iszap-transzport úgy 330 ezer euró lesz. A munkálatok idén márciusban indultak, és júniusig tartanak.

János térképen is mutatja, hogy a beavatkozás három helyszínen történik, ahol a nádas egy részét már lekaszálták. A cél négy hektár új vízfelület kialakítása azokon a területeken, amelyek korábban is nyílt vizek voltak, de mára iszappal és sűrű náddal telítődtek. A természetvédelmi cél egyértelmű: visszacsábítani a madarakat, kétéltűeket, halakat, rovarokat, s egyben a növényvilág változatosságát is növelni.

A probléma gyökere, hogy a terület évtizedek óta kezelés nélkül van, ennek következtében kilencvenöt százalékát nádas borítja. Peremén még pezseg az élet, beszélgetésünk alatt is olyan zenebonát csapnak a kecskebékák, hogy a saját hangunkat is alig halljuk.

A láp közepén azonban olyan vastag biomasszaréteg gyűlt össze, hogy ott már szinte semmi nem él meg. Bár a kócsagok ott költenek, táplálkozni másutt kénytelenek. A hosszú távú cél, hogy a nádas harminc százaléka ismét nyílt víz legyen – ideális élőhelyet teremtve számos állat- és növényfaj számára.

Fotó:  Bolya Szabolcs polgármester és Gúgh János, a munkálatok felügyelője

A madártani egyesület régóta próbált forrást találni hasonló munkákra. Egykor a terület fele nádas, fele vízfelület volt, de a masszív lecsapolások, a csatornaépítés negatívan hatott az egész területre, mind a természetvédelem, mind a vízháztartás szempontjából. A romláshoz hozzájárult, hogy nagy valószínűséggel szennyvíz is kerül a kanálisba, de a környező mezőgazdasági területről is belefolyik az esőlé, ha heves zivatarok vannak. Régebben, ami a nádasba belefolyt, azt a víz ki is mosta, jelenleg a zsilipek és gátak miatt nem tud elfolyni az üledék. Ez okozza a nád burjánzását. Évtizedekkel ezelőtt még folyt a nád téli aratása is, de mára lehetetlenné vált a felmelegedés és a megfelelő fagyok hiánya miatt.

– mutat a szakember a nádas szélei felé, ahol bizony jócskán behúzódtak már a cserjék a területre. Kitér arra is, a terep nehéz, a víz mélysége helyenként másfél méter, az iszap vastag, s mivel a II. világháború alatt itt húzódott a front, így számos kráter is nehezíti a munkát. Mintegy 20 ezer köbméter iszapot kell eltávolítani. A beavatkozás után felmérik majd, milyen hatással volt az élővilágra. Az összegyűjtött iszaptömeg komposztálásra is alkalmas, az avas nád törmelékét pedig akár brikettgyártásra is fel lehetne használni. A nádból, ha megújul, nádtermékek – például nádtetők – készülhetnének, van is egy ezzel foglalkozó vállalkozás Kisújfalun.

Nyílt vízfelület kialakítása

Fotó:  Bokor Klára

A BirdLife projektmenedzsere, Gúgh János a terepen folyamatosan koordinálja a munkálatokat: egyik csapat vágja a nádat, a másik bágerez, a harmadik pedig az iszapot vezeti el a csőrendszeren. A legnagyobb távolság, ahonnan szállítani kell, 1,8 km.

Az ornitológus kifejti, felméri a láp összes látott vagy hallott madarát, hogy a későbbiekben képet tudjon alkotni arról, hogyan reagált a madárvilág a változtatásokra. A gyérített részeket máris látogatják a vörös gémek, és előkerült egy ritka madárfaj, a batla is, amely Szlovákiában csak egyetlen ismert költőhelyen fordul elő.

Visszatértek a bíbicek, a különféle récefajok, a barna réti héják, és az énekesmadarak kórusát is hallani. A nutriák elszaporodása komoly problémát jelent. Ez az invazív rágcsáló lelegeli azokat a növényeket, amelyek több madárfaj számára is kulcsfontosságú élőhelyek. A korábban költő kis vízicsibék például szinte teljesen eltűntek, míg a fülemülesitke, amely csak itt, Köbölkúton költ, képes volt alkalmazkodni a változásokhoz.

A kotrógéphez megyünk, az ösvény mellett vannak az összeszerelésre váró csövek. A cserregő nádi poszáta pont mellettünk énekel. Régen, amikor még bőven volt vízfelület, úszó szigetek is voltak a Párizsi mocsarakban, ezek némelyikét még lakták is. Most hódvárat látunk, János szerint itt a nádasban hasznos a tevékenysége. Szarvasok, őzek, vaddisznók is nagyobb számban élnek a nádasban, tavaly még kapibarát (vízidisznó, vagy úszódisznó – a szerk. megj.) is megfigyeltek, amelyet valaki szabadon engedhetett, de az idén már nem bukkant fel. 

A munkások elmondják, nehéz a munka, a kotrógépet már kivitték a nyílt vízre, de a csónak, amivel megközelítik, sokszor megfeneklik az iszapban. A madarakat azonban láthatóan nem zavarja a munkagép jelenléte, mert kócsagok, hattyúk tollászkodnak nem messze.

Bolya Szabolcs polgármester is örül annak, hogy több évtized után elindult a terület revitalizációja. Elmondja, régen sok ember egzisztenciáját teremtette meg a nádaratás és feldolgozás, ma már ez a tevékenység teljesen megszűnt a területen.

– fejti ki a polgármester.  

Bolya Szabolcs mindehhez hozzáteszi, ha minden a tervek szerint halad, a három kiválasztott helyszínen újra tavakat láthatunk – élettel teli, pezsgő, biodiverz mocsári élőhelyeket, ahol az ember végre nem a pusztítás, hanem a helyreállítás végrehajtója.

A Párizsi mocsarak Szlovákia egyik legjelentősebb vizes élőhelye, nemzeti természetvédelmi rezervátum. A Köbölkút, Kisújfalu, Kürt és Szőgyén kataszterében található Párizs-patak völgyének kiterjedt mocsárrendszere sok madárfaj otthona – összesen 170 fajt észleltek a területen. A feltöltődés és nádasodás következtében azonban több faj állománya csökkent vagy teljesen eltűnt.

A leggyakoribb madárfajok a cserregő nádiposzáta, a nádi rigó, a nádi tücsökmadár, a nádi sármány, a guvat, a vízityúk és a bakóscinege. A legjelentősebb fajok a kis vízicsibe, a fülemülesitke, a böjti réce, a barna rétihéja, a törpegém, a nyári lúd és a gyurgyalag. Ritka fészkelők a vörös gém, a bölömbika, a kékbegy, valamint jelentős telepe található a területen fészkelő nagy kócsagoknak is.  A kis vízicsibe szlovákiai populációjának több mint egynegyede fészkel a Párizsi-mocsarakban, a fülemülesitkének pedig az egyetlen bizonyított költőhelye Szlovákiában. A mocsár nagy jelentőséggel bír a madarak vonulásakor is.

 A madárvilágon kívül sok más állatfajnak is menedéket nyújt. Jelentős a rovarok, kétéltűek, hüllők, halak és emlősök állománya. A mocsarak ritka lakója az európai vidra, az északi pocok és a mocsári teknős. A Párizsi mocsarak területén fedezték fel és írták le a tudomány számára az addig ismeretlen Gbelcia crassiceps elnevezésű hártyásszárnyú rovarfajt.

Megjelent a Magyar7 2025/20. számában.