Panzió – extrákkal
A dunaszerdahelyi idősek otthonának szolgáltatásait a ‘80-as évek közepén vehették igénybe a rászorultak. Először a kerület, majd a megye fennhatósága alatt volt az intézmény, 2009 óta viszont már teljes mértékben a városhoz tartozik, egy másik épülettel együtt. Jelenleg a két panzió 180 helyet biztosít az idősek számára. Pongrácz Kálmán, az intézmény igazgatója a részletekbe is beavatott.
Csak Dunaszerdahely lakosai közül kerülhetnek ki a panzió lakói?
A város úgy gondolta, a szolgáltatásokat kiterjeszti a környező falvakra is, így az önkormányzatok válláról sok terhet vesz le azzal, hogy az onnan érkezők után az adott település nem fizet hozzájárulási díjat. Ráadásul azzal, hogy a két épületet panzióként működteti, Dunaszerdahely egy komoly beruházási tételtől marad el, hiszen ebből is profitálhatna. Ez tehát afféle szociális támogatás, egy hatalmas gesztus a rászoruló nyugdíjasoknak.
Természetesen nem bocsátjuk el körünkből a korábban érkezetteket, de a hatályos törvény alapján már nem vehetnénk fel őket. Jelenleg a IV.-től a VI. rászorultsági szintig vehetünk fel klienseket szociális és egészségi szempontok alapján.
Miből tevődik össze egy páciens havi díja?
Van egy, a lakóterület mérete alapján kiszámolt, klasszikus bérleti díj, ezenkívül van rászorultsági díjazás és étkezési költség. Mi biztosítjuk a napi ötszöri (a diabetikusoknál hatszori) étkezést. A villanyáram díja nagyjából 10-15 euró, hiszen a klienseink nem fogyasztanak sok áramot, és pluszköltség lehet még a külön internet és a tévé díja, ha igénylik.
Mi számít alapszolgáltatásnak a panzióban és mik az extrák?
A törvényben előírt alapszolgáltatást biztosítjuk, sőt, a lakók gyakran az extrákat is megkapják alapszolgáltatásként, amennyiben van lehetőségünk azokat teljesíteni. Ez attól is függ, hogy egy lakónk mennyire tudja ellátni saját magát, mert ennek függvényében gyarapodnak a szolgáltatások.
A fizioterápiás szolgáltatást megfelelő termek, gépek és személyzet mellett szintén alapszolgáltatásként biztosítjuk. Vannak jó kapcsolataink iskolákkal, és a diákok átjárnak hozzánk, elsősorban az egészségügyi iskola diákjairól és fodrászokról van szó, akik kis figyelmességként például karácsonyi ajándékként kicsinosítják a lakókat.
Kik tartoznak a panzió csapatához?
A csapatnak van egy adminisztratív (közgazdász, illetve bérelszámolói) és egy gazdasági része (konyha, karbantartás, árurendelés), továbbá a csapat tagjai az ápolók, az egészségügyi asszisztensek és nővérek, a sofőrök és a karbantartók. Nagy előny, hogy a két épület közös irányítás alá tartozik, mert csak a dolgok logisztikai részét kell külön kezelnünk. Így mindenképpen tudunk spórolni, hisz az előírások értelmében 90 kliensre 45 fő alkalmazottnak kell jutnia.
Milyen fejlesztések voltak az utóbbi években?
Tavaly adtuk át a felújított fizioterápiás termünket, de a különféle támogatásokból igyekszünk minden halaszthatatlan felújítást befejezni. Az egyik ilyen támogatásból például a konyhába vásároltunk új gépeket, a másikból berendeztük a terápiás helyiségeket. Valójában folyamatosan komoly háttérmunka zajlik az intézményben, ami nem annyira látványos.
A keleti panzió hőszigetelése és a nyílás zárók cseréje, valamint a nyugati panzió teljes felújítása vár ránk. Mivel mi az év minden napján működünk, a nagyobb felújítások nehezen valósíthatók meg. Mi nem zárhatjuk be hetekre a panziót, hova tennénk a lakókat? A város most egy új, 30 fős épületre pályázik. Az országos helyreállítási tervből elvileg megoldható lenne, hogy a szolgáltatásainkat kibővítsük. Ha minden jól megy, akkor március végéig be is nyújthatjuk a pályázatot. Szlovákiában 18 ilyen objektum megépítésére lenne lehetőség, s pozitív elbírálás esetén itt is új idősek otthona épülne, természetesen teljes infrastruktúrával.
Milyen a közösségi élet?
Például pár hete ellátogatott hozzánk Karaffa alpolgármester úr, könyvbemutatót tartott, helytörténeti beszélgetéseket szervezünk, néhány hét múlva pedig egy operaénekesnő érkezik nőnapi műsorral. Biztosítjuk lakóink számára a színházlátogatás vagy másfajta közösségi élet lehetőségét is. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a lakók többsége már nehezen mozdul ki a panzióból, tehát számukra inkább a nappali kulturális programok a vonzók.
Napjainkban a súlyos energiaválság időszakát éljük, de gondolom, a panziót a korábbi, covidos időszakban sem volt egyszerű üzemeltetni...
Így van, nemcsak az energiaár-emelések, hanem az utóbbi időszak szinte minden történése nagyon súlyosan érintett bennünket is. A kórházakat leszámítva ugyanis a nyugdíjas otthonok voltak a legrosszabb helyzetben, tényleg nem volt egyszerű napi 24 órában a legszigorúbb járványügyi intézkedések mellett üzemeltetni az intézményt. Hatalmas nyomás nehezedett ránk, a lakóinkra és az alkalmazottainkra. Az érzelmi faktor sem volt elhanyagolható. A mi intézményeinkben azonban szerencsére annyira nem tudott elharapózni a koronavírus, és szinte csodával határos módon áldozatok nélkül megúsztuk. Úgy gondolom, a várostól abban az időszakban, de azelőtt és a jelenben is mindenfajta segítséget megkapunk.
Az intézményünk a rászorultsági szint alapján kap támogatást az államtól is, ami nagyjából mindössze 2 százalékos emelkedést jelentett az elmúlt időszakban. Emiatt is árat kellett emelnünk, de az idei energiaárakkal még nem vagyunk tisztában. Ráadásul januárban olyan többletköltségek is jelentkeztek, amelyekkel nem számoltunk. Gond az is, hogy Nyugat-Szlovákiában nagyon nehéz nővéreket, ápolókat szereznünk, hiszen a szomszédban van Ausztria, és az ott kínált fizetésekkel nem tudunk versenyezni.
Mennyire túlterhelt a két intézmény, van-e túljelentkezés?
Sokáig túljelentkezésünk volt, várólistára írtuk a jelentkezőket. Ahogy jött a Covid, ez megváltozott. Sajnos sokan olyan állapotban kerülnek ide, hogy a leépülésük már visszafordíthatatlan, hiába nyújtjuk a maximumot a szolgáltatások terén, de csodákra mi sem vagyunk képesek.
Ha csak egy kívánsága lenne erre az évre, mi lenne az?
Természetesen az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat nálunk az emberek, ehhez szükség lenne anyagi biztonságra, egyfajta komfortra, és fontos a jó személyzet, hogy olyan kollégákkal, munkatársakkal legyek körülvéve, akik elhivatottak és mindent megtesznek a lakókért.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/7. számában.
