Palócok az ajnácskői altemplomban
Pápai Károly fényképeit a Néprajzi Múzeum őrzi. A néprajzkutató 1890-ben tett öthetes gyűjtőutat Ipolyság, Szécsény és a Karancs vidékén, valamint a Medvesalján. Az itt készült közel 100 fotójából készült válogatást Ajnácskőben mutatták be. A fényképek többsége portré, de láthatók rajtuk ünnepi viseletben pózoló asszonyok, menyecskék és férfiak, illetve a népi építkezés emlékei.
Pápai Károly 1861-ben Lip Károly néven született Pápán. Nevét 1881-ben változtatta meg. Már túl volt egy hosszabb szibériai kutatóúton, amikor 1890-ben a palócokhoz látogatott, hogy néprajzi és embertani kutatásokat végezzen. A Palócföldön készült felvételei később a Néprajzi Múzeumba kerültek. Ezekből állt össze a kiállítás anyaga, amely 2024 végén, a salgótarjáni Dornyai Béla Múzeumban nyílt meg, s mostantól Szlovákiában elsőként Ajnácskőben látható.
Máté György kurátor, a salgótarjáni Dornyai Béla Múzeum munkatársa elmondta, Pápai Károly az elsők között kezdte a palócokat tudományos szempontból vizsgálni.
Nagyon jól fényképezett, elsősorban embereket, viseleteket és épületeket. Igyekezett a kiválasztott arcokat szemből és profilból is megörökíteni, sőt méréseket is végzett a lakosokon. Az akkoriban már eltűnőben lévő faházakat is megörökítette, ami nagyon sokáig a palócok tipikus építkezési formája volt. Ez azért is fontos, mert a fa egyre inkább visszaszorult, megjelentek más építőanyagok, így a faházakat felváltotta a vályogkő, a tégla, viszont ő még az utolsó pillanatban meg tudta örökíteni ezeket a házakat, és feljegyezte az építésük folyamatát is. Mindemellett foglalkozott a népszokásokkal, lejegyezte a lakodalmi rigmusokat, de a Karancsról is sokat írt.
Pápai Károly nemcsak néprajzos-antropológus volt, hanem a tájat és a turisztikai látványosságokat is lejegyezte és próbálta népszerűsíteni. Meg is jelent egy írása Ajnácskő, Sőreg és a Pogányvár környékéről. Sajnálatos módon a terepkutatás után három évvel, mindössze 32 évesen halt meg, ezért az életművét már nem tudta befejezni. Munkássága azonban megkerülhetetlen a palócsággal foglalkozó néprajzkutatók és antropológusok számára.
Pápai Károly élete cseppet sem volt szokványos. Szülei és testvérei korán meghaltak, egyikük sem élte meg a 30 évet. Ennek tudatában Pápai is készült a sorsára, de közben tanult, külföldi egyetemek hallgatója volt, és aktívan részt vett a tudományos életben is. Több nyelven beszélt folyékonyan, például az orosz nyelvet is megtanulta, mert tudta, hogy enélkül nem érvényesülhet a szibériai területeken. S bár betegeskedett, gyenge fizikuma ellenére közel másfél évig Szibériában, a vogulok és osztjákok között végzett kutatásokat valóban mostoha körülmények között. Akárcsak a palócoknál, ott is lefényképezte az embereket, a viseletüket, illetve tárgygyűjtést is végzett. Gyűjteményét a Néprajzi Múzeum őrzi.
– tette hozzá Máté György.
A kiállítás képei egyszerre dokumentumok és tükörképek. Segítségükkel időutazást tehetünk a 19. század végére, és megismerhetjük a palóc ember jellegzetes arcvonásait, viseletét és életmódját – emelte ki beszédében Mikó Alexandra, a Csemadok ajnácskői alapszervezetének elnöke, aki fontosnak tartotta községükben is bemutatni a tárlatot.
– mondta lapunknak Mikó Alexandra.
Farkas Krisztina maga is részt vett a fényképek elhelyezésében. Mint mondta, tanárember lévén a gyerekekről készült fotók tetszenek neki a legjobban.
– Egyrészt azon a vidéken készültek, ahonnan én is származom, a Medvesalján. Másrészt, mivel gyerekekkel foglalkozom, ezért a róluk készült portrék állnak hozzám a legközelebb. Sőt, az egyik kisfiún lévő viselet ismerős is számomra. A nagymamámnál még megtalálhatók a hasonló, vászonból készült ingvállak, ez is az oka annak, hogy a szívemhez közel állnak ezek a fotók – osztotta meg gondolatait Krisztina.
A Palócok című vándorkiállítás általában három hónapig látható egy-egy településen. Az előzetes információk szerint legközelebb a rimaszombati Csillagházban tekinthetik meg az érdeklődök Pápai Károly 135 éves felvételeit.
Megjelent a Magyar7 2025/35. számában.
