Páko Marika mák- és gyöngyvirágai
Az utóbbi években alig van olyan városi vagy környékbeli rendezvény, amelyikről hiányozna ő maga vagy valamelyik formációja. De egyre többen ismerik őket szerte Magyarországon is, ahová az önálló fellépések mellett főleg a Pósa Lajos Társaság kiállítását kísérik el. Ha meg épp nincs fellépés, akkor tanít. Páko Marika ugyan már nyugdíjas, mégsem könnyű vele időpontot egyeztetni, hogy elgyönyörködhessünk egyre szaporodó gitárgyűjteményében és számba vegyük az elmúlt hónapok fellépéseit.
Szögezzük le rögtön az elején – még akkor is, ha tiltakozni fog miatta – Páko Marika évtizedek óta egyszemélyes intézmény nemcsak Rimaszombatban, hanem a régióban is, aki egész életét a gitárra és a tanításra tette fel. A lénártfalai kamaszlányt 17 éves korában a bátyja tanította meg gitározni, s nemcsak a gitárjátéknak lett a rabja, hanem magának a hangszernek is. Több mint száz gitárt gyűjtött össze, s pár éve csak azért cserélte le a lakását, mert már nem fértek el benne a gitárok. De rögtön hozzáteszi, volt még egy oka rá, nem bírta már nézni az egykori munkahelye, az évtizedekig a város egyik impozáns épületének számító kollégium teljes szétrohadását.
– mutatja a telefonjában kétségbeesetten, de szerencsére kiderül, a szobrot a város menekítette el, nehogy az is tolvajok kezére kerüljön.
– „Harminc évig dolgoztam nevelőnőként ebben a kollégiumban, ahol számos csoportom és tehetséges tanítványom volt, akiknek a többségével máig tartom a kapcsolatot” – meséli Marika, aki később a Speciális Magyar Tannyelvű Alapiskola asszisztense lett, ahol zeneszakkört vezetett, s a régió speciális alapiskolái számára tehetségkutató versenyt is szervezett. „Nem volt könnyű ezekkel a sokszorosan hátrányos helyzetben élő gyerekekkel együtt dolgozni, de amikor sikerült velük megtalálni a közös hullámhosszt, akkor együtt csodákra voltunk képesek” – szögezi le, s tanítványai közül kiemeli az ún. Feketevárosból érkezett Balog Józsikát, akivel eljutott a Tompa Mihály Országos Verseny (Tompika) országos döntőjébe is. De az első középiskolás csapatának, a Tompa Virágainak is volt roma tagja, Horváth Hami Józsi, aki több saját szerzeményével is nagy sikert aratott. „Nagy kár, hogy mindketten gyorsan feladták a zenei pályát” – sóhajt Marika, aki ma is lelkesen támogatja azokat, akik akár tanáccsal hozzáfordulnak.
– teszi hozzá Marika.
Fordulatot a szakmai pályáján az jelentett, amikor a Tompikán 1999-ben megalapították a VI., vagyis a megzenésített versek kategóriát, amelynek egészen az idei évig állandó résztvevői voltak, s számtalan arany-, ezüst- s bronzsávot hozott el a tanítványaival s különböző csoportjaival. „Bevallom őszintén, az idén nem neveztünk be, mivel a verseny döntőjét elvitték Érsekújvárba” – mondja szomorúan Marika, s még nem döntötték el, indulnak-e jövőre, hisz az se Rimaszombatban lesz. Az első csoportja a Tompa Virágai volt, amellyel két aranysávot is begyűjtöttek. „A napokban volt nálam vendégségben az együttes egyik tagja, Varga Gábor, aki ma már filmrendező Budapesten, s akivel hosszasan idéztük a régi szép emlékeket, ahogy nemrég Horváth Hami is meglátogatott” – meséli. Azokban az években Marika több iskolában, így a Tompa Mihály Alapiskolában és a Tompa Mihály Református Gimnáziumban is vezetett foglalkozásokat, majd létrehozta az Örömzene Műhelyt, s volt idő, amikor egyszerre 50-60 gyerekkel is foglalkozott egyszerre, s még a Covid se szegte a kedvüket. A kiválasztott verseket természetesen ő zenésítette meg, s mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze , elsősorban gömöri magyar költők verseit zenésítette meg, így Tompa Mihály mellett Veres János, Pósa Lajos, Vaskői Károly, Bettes István és Gömöri Kovács István verseit. De természetesen ennél sokkal bővebb a repertoár, Petőfitől kezdve Gárdonyi Gézán át kezdve Gárdonyi Gézán át a legújabb megzenésített költeményig, Kisfaludy Károly Szülőföldem szép határa című örökzöldjéig, amelyet a most alakult Gyöngyvirágok formációnak készített.
Ahogy múlnak az évek, a csoportok úgy változtak, ugyanis az alap-, s főleg a középiskolai tanulmányaik befejezése után a tagok többsége másutt folytatja a tanulmányait, s ilyenkor új emberekkel mindig szinte a semmiből kell kezdeni.
A Tompa Virágai után jött a máig legsikeresebb csapat a Csillagvirág, amely négy aranysávot hozott el a Tompikáról, s amely Magyar vagyok címmel még hanghordozót is kiadott. Ez volt Marika második CD-je, még a kétezres évek elején a Szlovák Rádió Magyar Adása jóvoltából Gömöri gyöngyszemek címmel sikerült kiadni egy lemezt, amelyen gömöri költők megzenésített verseit adja elő.
„Sosem felejtem el, az egész lemez felvételére két éjszakai óra jutott, s ha nincs Demjén Attila és N. Kákarov Szilvia, az sosem készült volna el” – idézi fel a lemez megszületésének a történetét Marika, aki örülne, ha jelenlegi állandó csapatával, az immár hat éve működő Mákvirágokkal (Kovacs Dorina, Miko Fruzsina, Tóth Tamás, Dávid Máté és Mihály Benjamin) is sikerülne egy hanghordozót összehozni.
Ez már az ötödik csapata, volt közben egy viszonylag tiszavirág-életű csapata, a Tűzvirág, de Győry Dezső regénye címének a „lekoppintása” nem hozott sok babért a számukra, s nem működik már a másik Győry-regényről elnevezett csapat, a Viharvirág sem, amelynek a tagjai immár főiskolások/egyetemisták lettek.
Marika a csoportjai mellett, de sokszor velük állandó résztvevője a Pósa Lajos Társaság rendezvényeinek is, amely Az Én Újságom című vándorkiállításával járja Magyarországot, s vagy ő egyedül vagy a Mákvirágokkal közösen színesítik a megnyitókat, a közelmúltban jártak Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Siófokon, s legközelebb Kazincbarcikára készülnek. S mivel Marika nem vezet, így szükséges a szülők maximális együttműködése is, akik mindig két-három gépkocsival is a rendelkezésre állnak, hogy eljussanak egy-egy fellépés helyszínére, amelyekből szerencsére egyre több akad, s nem is tudják mindegyiket elfogadni. „A közelmúltban hangszálgyulladásom volt, s így több koncertet is le kellett mondanom” – konstatálja szomorúan. Öt éve létrehozta pedagógus ismerősökkel a Pedagógussokk elnevezésű formációt, amelybe főleg nógrádi pedagógusok vesznek részt. S örömmel újságolja, hogy a nyáron Balogfalán alsótagozatosoknak vezetett tábori képzést, s augusztus 20-án a helyi ünnepi közönségnek be is mutatták a két együtt töltött nap eredményét.
Amikor már sokadszor gyönyörködöm a gitárjaiban, hamiskás mosollyal megjegyzi, a napokban odalett az egyik gitárja, ugyanis járt nála egy hároméves rajongója, aki elkunyerálta az egyik gitárt.
„De csak azzal a feltétellel adtam oda, hogy meg is tanul rajta a fiatalember játszani. Igazi tehetségnek tűnik” – nevet nagyokat Marika, de mire a következő mondatba belefognánk, már szól a kaputelefon, a Mákvirágok egyik oszlopos tagja, Kovács Dorina érkezik, akinek Marika akasztót ígért, legyen mire a gitárjait a falra függesztenie. Dorina már önállóan is megmutatta kivételes tehetségét, az X-Faktor lévén egy egész ország megismerhette már (úgy látszik, ebben a tehetségkutatóban nagyon szeretik a gömöri magyarokat, 2019-ben a balogújfalisi Ruszó Tibor nyerte meg a versenyt, míg az idén a baracai Tonix Honix duó van versenyben), s az utóbbi hónapokban egyedül is járja a régió rendezvényeit. Dorina még csak első éves gimnazista, de a gitározás és az ének mellett a küzdősportok is érdeklik, így heti háromszor jujutsu edzésre is jár. Kérdésemre nem is titkolja, hogy orvos vagy rendőr szeretne lenni, de természetesen nem akar lemondani az éneklésről sem. Mielőtt elmegy, kap még egy gyömbér s egy kurkumaitalt Marikától, s egy jó tanácsot („Nagyon vigyázz a hangodra!”), hisz közeledik az adventi időszak és számos fellépés van előjegyezve Marika naptárában. Szerencséjére már rendelkezésére áll az ősszel alakult Gyöngyvirágok (Jánosdeák Lia, Ruszó Noémi, Dávid Emma, Mihály Benjamin, Dávid Máté és Balag Nathan), amelynek a tagjai között ott van bátyja unokája, de a gernyőpusztai (Bottovo) polgármester asszony kétnyelvű csemetéje is.
A 2021-ben Pedagógus Életpálya Díjjal kitüntetett Marika büszkén újságolja, hogy az idén Komáromban a tizedik alkalommal megtartott Felvidéki Tehetségnapon a zeneművészet kategóriában a Mákvirágok munkáját tehetségdíjjal ismerték el, s immár hagyományosan az idén is megrendezték a Gömöri gyöngyszemek című bemutatkozó és az elmúlt időszak szakmai munkájáról számot adó bemutatkozó műsorukat Rimaszombatban, amelyen egyik állandó támogatójuk, Simko József rimaszombati polgármester is tiszteletét tette.
Az ősszel készült el Tóth Ágnes Tökös versikéjének a megzenésítésével, amelyhez hosszasan kerestek megfelelő helyszínt, s végül Egyházasbást közelében meg is találták. „Nem kizárt, hogy a következő csapat a Tökvirágok nevet fogja viselni, s ez a cikk is jó alkalom lesz arra, hogy a nevet már most levédjük” – kacag nagyokat Marika, de aztán abban maradunk, hogy egyelőre még a Mákvirágok és a Gyöngyvirágok élveznek elsőbbséget az elkövetkező években.
