Ötvenéves a Sarló citerazenekar
A nyárasdi Balogh László az országos citeratalálkozók egyik fő szervezője, akit nemrég a Csemadok Közművelődési Díjával is kitüntettek, a nagy múltú, többszörös arany sávos Sarló citerazenekar vezetője. Zenésztársaival októberben ünneplik megalakulásuk félszázados évfordulóját, Nyárasdon.
A citerával alapiskolás korodban találkoztál, ugyanis 1984-ben az akkor már 11 éve működő Sarló citerazenekar ifjúsági csoportot indított, amelyhez csatlakoztál. Gondoltad volna, hogy valamikor a vezetője leszel?
Egyáltalán nem. Az akkori osztályfőnökünk, Mészáros Laci bácsi bejött a 3. osztályba és mondta, hogy péntek este lesz a Sarló citerazenekar próbája és szeretnének gyermekcsoportot indítani. Hozzátette, hogy akit érdekel, az bátran menjen el a próbára és aztán ott majd mindent megtudunk. Hárman az osztályból el is mentünk, az első közös próbán meg már voltunk vagy tizenegyen az osztályból. Nagyon megtetszett, és azóta citerázok.
Az alapító tagok visszaemlékezései alapján mit lehet tudni, hogyan, milyen körülmények között alakult meg a Sarló?
Nem tudom megerősíteni ezt az információt, de állítólag amikor a marcelházai citerások muzsikáltak Nyárasdon, az itteniek úgy fellelkesültek, hogy saját zenekart alapítottak.
Az első fellépésről sincs hiteles információ, de az első oklevél 1974-es, a Tavaszi szél vizet áraszt népzenei verseny járási döntőjén kapták. Ekkor még Nyárasdi Citerazenekarként működött az együttes, ugyanis a Sarló nevet csak az 1980-as évek elején vette fel a zenekar. Annak idején mindenki a régi, ún. diatonikus citerákon játszott, azokon ugye csak egész hangok vannak, így eleve csak régi stílusú népzenét, illetve olyan dalokat játszhattak rajta, amelyekhez az a citera megfelelt. Klasszikus módon, nyomóval fogták le és lúdtollal pengették. Ne feledjük, hogy akkoriban Kodály és Bartók gyűjtései még nem forogtak közkézen és a táncházmozgalom is épp, hogy ébredezett. A dalok akkor még apáról fiúra, az idősebbekről a fiatalabbakra szálltak, illetve amit a bálokban hallottak, azt játszották ők is.
A ´80-as évekre mintha már tudatosabb lett volna az egész mozgalom.
Egyértelműen. A mozgalom fokozatosan épült ki és lett egyre tudatosabb, igényesebb a játék, a megmérettetések is sokasodtak. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején megjelentek a fiatalok: Rajkovics Frédi, Kovács Gyula, Kovács Frédi, Hamran Laci, Házi Lajos, Gál István, Gödölle János, akik a mostani Sarló 82 zenekarban is muzsikálnak. Náluk már a kromatikus citera is megjelent, és hangszereket is készíttettek. Ők már elhagyták a nyomót és ujjakkal játszottak. Persze nem szabad megfeledkeznünk Ág Tiborról sem, aki nemcsak a zenekart, hanem az egész felvidéki népdalmozgalmat támogatta. Meglátogatta a zenekarokat, beszélt a vezetőikkel, és mire ezek a zenekarok a népdalversenyek járási és kerületi döntőjéig eljutottak, addigra már „rendbe voltak rakva” azok a népdalcsokrok, amelyeket előadtak.
Gondolom, a versenyeken is sok tapasztalatot szereztek a citerazenekarok és egymásra is hatottak.
Figyelték egymást a zenekarok, és a híres újító, Pribojszky Mátyás táborai is nagyon sokat lendítettek rajta. Ha jól emlékszem, ezek a második generációs citerások Tiszakécskén csináltattak kromatikus hangszereket Pauk József hangszerkészítőnél. Az új hangszerek elkészültével megnyílt a lehetőség a továbblépésre, a fejlődésre, s ekkor már a következő generáció is megjelent a zenekarban. Az 1990-es évekig azonban volt egy meghatározó „lemorzsolódási tényező”, nevezetesen a katonaság. Két év után ugyanis nagyon nehezen tudtak visszailleszkedni, mert közben már családot alapítottak. Ennek ellenére azt gondolom, hogy akkoriban más felfogásban működtek a csoportok, nagyobb presztízs volt egy ilyen zenekarban játszani, mint manapság, valahogy jobban dominált a közösségi jellege.
Lehet, a miatt is, mert a citerazenekarok először az '50-es években, csúnya szóval élve, mozgalmi jelleggel jöttek létre, és az akkori propaganda ezt meg tudta lovagolni. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a hangszer is fejlődött és az emberek rájöttek, hogy nemcsak egyedül vagy párban lehet megszólaltatni. Itt jött a képbe az ún. művészeti vezető. Nyárasdon is volt ilyen, sőt, többen is. Először a nádszegi Juhos Julianna foglalkozott velünk, aki aztán beépült a felnőtt zenekarba és az énekkart is vezette. Innen datálódnak a közös produkcióink az énekkarral. A kilencvenes években egy évig Kürthyné Baráth Ildikó, pár évig Kovács Edit volt a művészeti vezető. Néhány év kihagyás után, 1994-ben újra eljutottunk Tiszakécskére, ahol már több csoport használt bőgőciterát. Prigyeni Pál hangszerkészítőnél rendeltünk hangszereket az egész zenekarnak. Ezt a nyárasdi szövetkezet finanszírozta. A következő művészeti vezetőnk Nagy Iván volt, akivel egy időre visszatértünk a hagyományosabb előadáshoz
2013-tól a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet külső munkatársaként az országos citeratalálkozók szervezésében oroszlánrészt vállalsz.
Amikor hanyatlásnak indult a citeratalálkozók sorozata, Huszár Laci barátommal összedugtuk a fejünket, hogy miképpen lehetne ezen változtatni. Laci az anyagi hátterét teremtette meg a rendezvénynek, én pedig a szervezést vállaltam el, amit a mai napig is végzek. Idén Érsekújvárban lesz az országos találkozó október 21-én, jövőre pedig már negyedszázadosak leszünk.
A feleséged, Renáta is tagja a zenekarnak, mint énekes, ami citerazenekarnál nem szokványos. Hogyan kezdődött az együttműködés?
Nálunk örökös probléma volt az énekek megtanulása, s mivel ő énekes és ért hozzá, megkértük, hogy segítsen. Végül még a citeratáborba is eljött velünk és annyira megtetszett neki, hogy itt ragadt velünk.
Idén ötvenéves a Sarló. Mivel készültök a félszázados jubileumra?
– Már a tavalyi év végének felkészülési időszaka is a jubileum jegyében zajlott, megrendeztük az Őszi esték népzenei estet, mintegy az ötvenes jubileum főpróbájaként.
Fellép a Sarló 82 citerazenekar, a Nyárasdi Női Népdalkör, Erdélyi Csaba, Bódi György, továbbá a Pántlika zenekar, akikkel közösen is előadunk pár dalt. Szeretném kiemelni, hogy Bárdos Gyula lesz az est fővédnöke, aki nagyon sokat segített nekünk. Az október 14-én, 18 órakor kezdődő rendezvényre pedig mindenkit sok szeretettel várunk Nyárasdra.
Megjelent a Magyar7 2023/40. számában.
