Ötven év múltán újra együtt
Megható és emlékezetes eseményre került sor Sajógömörön, ahol az 1976-ban végzett alapiskolai osztály tagjai gyűltek össze, hogy megünnepeljék az 50. évfordulót.
Az osztálytalálkozó megszervezésében kiemelkedő szerepet vállalt Tomolya Mária, akinek kezdeményezésére valósulhatott meg az ünnepi alkalom. Mint mondta, régóta vágyott arra, hogy ez a különleges évforduló ne múljon el találkozás nélkül. A résztvevők örömmel és meghatódva üdvözölték egymást, és hamar felidéződtek a régi iskolai emlékek, történetek, közös élmények.
Az egykori 28 fős osztályból mára már négyen nincsenek az élők sorában, míg többen egészségi okok miatt nem tudtak részt venni az eseményen, de így is csaknem húszan találkozhattak újra fél évszázad elteltével.
A találkozó egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor az osztályfőnök, a 87 éves Bódi Kálmán beszélt egykori diákjaihoz. A matematika–fizika szakos tanár 1963-ban került a sajógömöri iskolába, ahol három évtizeden át tanított. Beszédében felidézte pályája kezdetének nehézségeit és szépségeit: mesélt arról, hogyan kezdte napjait már hajnali öt órakor, hogy az otthoni teendők, az állatok megetetése, a befűtés elvégzése után időben beérjen az iskolába.
Visszaemlékezésében hangsúlyozta, hogy a tanári hivatás régen nagyobb társadalmi megbecsülésnek örvendett, ugyanakkor úgy véli, minden korszaknak megvannak a maga kihívásai. Hite szerint mindig a pozitív élményeket kell megőrizni, a nehézségeken pedig túl kell lépni.
Az egykori tanítványok is számos közös élményt idéztek fel: osztálykirándulásokat a Szádelői-völgybe, Pozsonyba és Besztercebányára, valamint a zselízi népművészeti fesztiválon és a gombaszögi népünnepélyen való szerepléseket. Különösen emlékezetes maradt a vonatos kirándulás, amely sokak számára az első ilyen élményt jelentette. Az akkori iskolai élet szerves része volt a szakköri tevékenység is. Abban az időben – mint szinte minden iskola – ők is részt vettek a szpartakiád gyakorlásában, amely fegyelmet és összetartást igényelt. Emellett a színjátszó csoport munkájába is bekapcsolódtak, színdarabokra készültek, próbáltak, felléptek.
A rendezvényen Szabó-Csernok Erzsébet is megható beszédet mondott.
– Gyermekek voltunk, tele álmokkal, kíváncsisággal és talán egy kis félelemmel is attól, hogy mit tartogat számunkra a jövő. Egy osztály voltunk, összetartozunk, és az együtt töltött évek ma is összekötnek bennünket. Mondandójában kiemelte, hogy az elmúlt ötven év mindenki számára mást hozott, de a közös emlékek és az összetartozás érzése változatlanul megmaradt.
A résztvevők a tornaljai Salute étteremben megtartott ünnepi ebéd alkalmával pár mondatban összefoglalták mi történt velük az elmúlt évtizedekben, és szeretettel emlékeztek meg azokról az osztálytársakról is, akik már nem lehettek jelen, de emlékük tovább él a közösségben. A nap végén mindenki azzal a reménnyel búcsúzott, hogy még lesz alkalmuk hasonló körben találkozni, s ezentúl gyakrabban.
Megjelent a Magyar7 2026/16. számában.
