2024. április 3., 08:52

Összefogás a szeretett gitártanárért

Zsibrita Miloš Garamkövesden élő zenetanár. Imádja a munkáját, de kollégái és tanítványai is rajonganak érte. Türelemmel és empátiával fordul a gyermekek felé, egy Down-kóros gyermek tanítását is vállalta. Fiatalkori betegsége miatt sajnos egészségi állapota egyre romlik. Hogy tegyenek valamit szeretett kollégájuk életkörülményeinek a javulásáért, a Little Symphony kamaraegyüttes, valamint a párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola és az érsekújvári zeneiskola május 18-án jótékonysági koncertet szerveznek Zsibrita Miloš megsegítésére.

zsibrita
Egy koncert után Kovács Ákossal
Fotó: Magyar7/Archív felvétel

Megérkezésem után tudtam meg, hogy Miloš éppen kórházban van, szüleitől tudakolom, mi is történt, hogy ennyire beteg lett.

Édesanyja elmondja, hogy tizennyolc éves korában egy felfázástól negyvenfokos lázban feküdt.

– Betegségét mindenki influenzának vélte, így sajnos csak akkor került kórházba, amikor leállt a veséje. Három hónapot töltött az érsekújvári kórházban és utána gyógyszereket kellett szednie, ám ekkor derült ki autoimmun betegsége is. Megkapta a speciális orvosságokat, amelyek azonban a csípőízületek fokozatos elsorvadásához vezettek – idézi Ingrid asszony a kezdeteket.

Megtudjuk, hogy mivel mindkét oldalon tönkrement a forgója, nem találtak szakorvost, aki vállalta volna a műtétet. Miloš egy évig csak feküdt, s akkora fájdalmai voltak, hogy még neki is csorogtak a könnyei.

– Borzalmas volt nézni a fiam szenvedését és már előre hálásak voltunk Almási doktornak, aki egyetlenkét vállalkozott a két műforgó beültetésére.

A műtét annyira jól sikerült, hogy egy lagziban még táncra is perdült. Újra dolgozott gitártanárként mind a párkányi, mind az érsekújvári zeneiskolában. Igaz, járta az orvosokat, de élte az életét. Ahhoz képest, mennyi diagnózisa volt, talán nem hiányzott annyit, mint egy egészséges kolléga – sorolja az édesanya.

2022 szeptemberében azonban Milošnak annyira leromlott az állapota, hogy ismét be kellett feküdnie a kórházba. Húsz évig szedte a gyógyszereket a vesebetegségre, de elérkezett a dialízises időszak, hetente háromszor mennie kellett. Mivel a lupuszt, az autoimmun betegséget (amikor a test saját szövetei ellen fordul) is kezelni kellett, a rengeteg gyógyszer hatására ismét elkezdett fájni a lába. Mankóval ment kórházba, ahol egy baktériumos fertőzés támadta meg a retináját. „Nem látlak, anyuka” – mondta a megtört édesanyjának. Később a bal szemét részben sikerült megmenteni.

– Amikor megműtötték a bal szemét, ott kezdődött a tragédia. A ruzsinovi kórházból hozta haza a mentő, s rövidesen azt vettük észre, hogy kapkodja a levegőt. Magas láza volt, azonnal hívtuk a gyorsmentőt, egy órán belül kétszer is leállt a szíve. Nyolc hétig volt gépeken, jártunk hozzá minden áldott nap, fogtuk a kezét, beszéltünk hozzá és megértük a csodát. Öt hét múlva megszorította a kezünket, pedig életben maradására az orvosok se láttak reményt. Azóta nehezen beszél.

Kétnyelvű család lévén többször kérdezzük, ha valamit nem értünk, ezt most magyarul, vagy szlovákul mondod? Nyáron elég jól elvolt, bele tudott ülni a kerekesszékbe, piknikeztünk az udvaron, voltunk olyan koncerteken, amelyeket ő választott ki, hiszen zenebolond a javából. Minden jó volt őszig, amikor is egyik lábán kifordult a műforgó. Háromszor sikerült visszatenni, de a továbbiakban már nem tudtak rajta segíteni – mondja el történetük további tényeit az anyuka, majd hozzáteszi, fiuk lábát azóta megműtötték a pozsonyi Boryn, ahol eddig sosem látott jó körülmények veszik körül. Lábadozik, de sajnos mára már egyáltalán nem lát.

A gyerekei várják

A családtagok még hozzáfűzik, bár kegyetlenül nehéz Miloš élete, türelemmel viseli, rendületlenül bízik abban, hogy visszamegy tanítani, hiszen mint mondani szokta, várják a gyerekei. Bár nehezebben megy neki a gitározás, de elhatározta, gyakorol majd éjjel-nappal, csakhogy visszatérhessen a tanításhoz. Nagyon nagy benne az akarat…

Milcsot, ahogy a családja nevezi, mindenki segíti. Édesapja hozza-viszi, szinte csak neki él. Sok eszközt barkácsolt, ami megkönnyíti az életét. Kölcsönbe kaptak egy állítható elektromos ágyat és felfekvés elleni matracot is. Édesanyja minden másnap küldi neki azt az ételt, amit „telefonon rendel meg”.

Miközben a szülőkkel beszélgetünk, megérkezik Miloš ikertestvére Tamás, a családjával. Pozsonyból jönnek, Milošt látogatták meg a kórházban. Újságolja, hogy nehezen ébredt, de jó kedve volt. Palcso, az öccse is besegít, ápoló lévén sok mindent elvégez a bátyja körül.

Mindhárom fiam zenész. Szinte még olvasni se tudtak, de már játszottak az iskolai zenekarban, az ikrek gitároztak, Palcso fiam óvodásként tamburinon játszott. Eljutottak Prágába, Karlovy Varyba. Később zenekart alapítottak, lagzikba jártak zenélni, az összes pénzünket hangszerekre, hangosító felszerelésre költöttük, mi fuvaroztuk őket az egyik helyről a másikra.

Aztán az élet mindenkit máshová sodort, de Palcso fiam a mai napig énekel, tagja az érsekújvári Rockszínpadnak, a komáromi műkedvelő fiatalokkal is fellép, főleg rockoperákban – sorolja az anyuka, hozzátéve, gyakran megfordultak náluk híres zenészek.

– Amikor Miloš az intenzív osztályon feküdt, rengeteget imádkoztam a Jóistenhez, hogy ne vegye el tőlem a fiamat, és ezt teszem minden nap. Most is várom a csodát…hogy lábra áll… – mondja az édesanya, aki a gondok és félelmek ellenére tele van tetterővel, hogy fia életét minél elviselhetőbbé tegye.

Ezt szeretnék Miloš kollégái is, akik jótékonysági koncertet szerveznek számára. Tanárok, elismert művészek, tanítványok örömmel vállalták a szereplést. A szervezők mindenkit szeretettel várnak a párkányi művelődési házba május 18-án.

Megjelent a Magyar7 2024/13-14. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.