Örömzene a Ferenciek templomában
Pozsonyban a Ferenciek templomában tartották a XXXIX. Városi Kulturális Napok nyitórendezvényét, amely során a budapesti Magyar Nemzeti Énekkar ünnepi hangversenyére került sor a Pozsonyi Magyar Nagykövetség és a Liszt Intézet Pozsony együttműködésével.
– mondta a hangversenyt megnyitó beszédében Jégh Izabella, a városi választmány elnök asszonya.
A rendezvény vendége a budapesti Magyar Nemzeti Énekkar negyven évvel ezelőtt 1985-ben alakult Állami Énekkar néven, s az évek során Magyarország vezető hivatásos kórusává vált. Profilja a zenekar-kíséretes kompozíciók, oratóriumok, valamint acappella művek előadása. A kórus alakulása óta nagy utat járt be, számos ősbemutató, illetve magyarországi bemutató fűződik a nevéhez, például Jeney Zoltán Halotti szertartás oratóriuma vagy Kurtág György A csüggedés és keserűség dalai című kompozíciója – amely sokak szerint a kórusirodalom egyik legnehezebb alkotása.
A Magyar Nemzeti Énekkar kórusigazgatója a Liszt Ferenc és Rubányi díjas karnagy Somos Csaba érdemes művész, aki 2016. április 1-jétől karigazgatója a kórusnak. Művészi zenei pályájának fókuszában egyszerre van jelen a vokális és instrumentális zene. Hangsúlyozza a professzionalizmuson túli meggyőző zenei átütő erőt. 22 éves kora óta kórusvezető.
Majdnem 17 éven át volt a Vasas Művészegyüttes Énekkarának karnagya. 2002-ben megalapította a Vass Lajos Kamarakórust, amelyet 2017-ig vezetett.
Zeneigazgatóként dolgozott a debreceni Csokonai Színházban, majd a Pécsi Nemzeti Színházban, és vezető karnagya volt a Magyar Rádió Énekkarának. Külföldi zenekaroknál is vendégszerepelt, így a Salernói Filharmonikus Zenekarnál (Olaszország) és Japánban a Szakatai Filharmonikus Zenekarnál. Karnagyként és karmesterként gyakran hívják Spanyolországba, Olaszországba, Oroszországba, Romániába, Görögországba, Macedóniába, Ausztriába, Németországba és Kínába.
Pozsonyba a „Magyar acapellák a 19. századtól napjainkig” című összeállításukat hozták el, egyebek mellett Liszt-, Bartók- és Kodály-műveket, némelyeket a teljes kórus, másokat pedig a férfikar vagy a női kar előadásában Somos Csabán kívül vezényelt még Kálmán László és Bencsik Pál, zongorán közreműködött Bizják Dóra.
A kórus 82 tagú, ami mai léptékkel mérve nem kis szám, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a kórusmuzsika napjainkban nem tartozik a széles rétegeket megmozgató zenei műfajok közé. Hogyan lehet mégis ilyen nagyszámú kórust ilyen sikeresen működtetni?
– tudtuk meg a kórusigazgatótól. Hozzátette, az utánpótlás biztosítása azonban számukra is egyre nehezebb, bár ők még a szerencsésebb énekkarok közé tartoznak. Mint elmondta, tagjaik közül sokan éneklést tanulnak, akik gyakran az énekkarban találják meg a helyüket, többen jönnek az operai világból, a magánénekesi szférából, de a karvezető szférából is.
– fogalmazott Somos Csaba, aki szerint a szakmai vezetésnek egyébként mindig igényesnek és szigorúnak kell lennie. "Ugyanakkor, ha ezt nem hatja át a lelkiség és az emberség, akkor mit sem ér, mert az éneklést anélkül végezni nem lehet” – fűzte még hozzá a kórusigazgató.
Mondják, hogy a kórusmuzsika azt is felemeli, aki hallgatja meg azt is, aki műveli. Aki részt vett a hangversenyen a Ferenciek templomában Pozsonyban, maga is megtapasztalhatta ezt: változatos kórusmuzsikát hozott el nekünk a Magyar Nemzeti Énekkar, amolyan igazi örömzenét, amit mi, hallgatók, de maguk az előadók is szemlátomást élveztek. A hangverseny végén a kórusigazgató Somos Csaba úgy fogalmazott, rendkívül felemelő számukra ebben a városban énekelni, ahol annak idején Dohnányi, Bartók és Liszt is megfordult. Számunkra pedig felemelő volt, hogy részesei lehettünk ennek a csodás hangversenynek, a harmóniában felcsendülő dallamoknak, amelyek a templomi környezetben még különlegesebben hangzanak.
