Örömszolgálat a januári hidegben – újévi koncert Hidaskürtön
A januári hideg vasárnap ellenére megtelt a hidaskürti Szent Kereszt felmagasztalása templom. Az immár hagyományosnak mondható, harmadik újévi koncertre gyűltek össze mindazok, akik az év elejét nem zajjal, hanem elcsendesedéssel, zenével és közös lelki élménnyel kívánták kezdeni.
A mínusz tíz fokos hideg ellenére is folyamatosan érkeztek az emberek a templomba, hogy együtt örvendjenek az újévi koncertnek, amelyet a hidaskürti közösség megbecsült és szeretett tagja, Jalsovszky Mónika, a Hidaskürti Női Éneklőcsoport karnagya álmodott meg és immáron harmadik alkalommal szervezett meg. A község a szereplők megvendégelésével, a helyi Csemadok a közösség megörvendeztetésével járult hozzá az alkalomhoz, míg a plébánia a koncert otthonát szolgáltatta a még mindig karácsonyi hangulatot árasztó templomban.
Az alkalom mottója a 100. zsoltár volt: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, jöjjetek elé énekszóval!” Az új év kezdete mindig határvonal – múlt és jövő között. A karácsonyi ünnepkör elteltével az ember ösztönösen keresi az irányt, amerre elindulhat. Hidaskürtön ezen a januári vasárnapon a kórusok és az orgona ünnepélyes hangja, illetve az imádsággá váló zene mutatta meg ezt az irányt.
Nagyon szép volt ez a koncert – beszélgetnek a hidaskürti idős nénik a templom előtt, ahol a helyi Csemadok alapszervezet tagjai agapéval, forralt borral, pogácsával, rétessel kedveskedtek a híveknek. A nagy hideg ellenére is úgy érezték az emberek, jelen kell lenni a rendezvényen, amely idén személyes hangvételű volt. A műsorvezető nemcsak az alkalmat nyitotta meg, hanem egy fájó hiányra is emlékeztetett: Bodri Eleonóra, a felvidéki közösségi rendezvények ikonikus műsorvezetője már nem lehetett jelen. Emlékét azonban nem egyperces néma csenddel idézték fel, hanem azzal a szellemiséggel, amely egész életét jellemezte: az emberek iránti kíváncsisággal, a történetek szeretetével és az örömmel végzett szolgálattal.
A hangverseny nyitányaként Nagy István orgonaművész játékában, a 18. századi cseh zeneszerző, František Xaver Brixi Allegro Pastorale in D major című művében gyönyörködhetett a közönség.
– Óriási kihívás, hogy milyen hangszeren játszhat az ember. Ez talán egyben a szakma hátránya is. Minden hangszer más, tájegységenként, korstílusonként változó a hangzásvilág vagy a hangterjedelem. Mi, orgonisták szoktuk is mondani, hogy a hangszer választ repertoárt, nem az orgonista. Nyilván ez nem teljesen igaz, itt is alkalmazkodni kellett a karácsonyi időszak végéhez, és ahhoz is, hogy ezek a darabok előadhatók legyenek a helyi orgonán.
Az orgonaszót követően a negyedi Napsugár Énekkar lépett a közönség elé, amely idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az énekkar 2000-ben alakult, eredetileg egyetlen alkalomra, ám az együtt éneklés öröme hamar közösséggé formálta a tagokat. Mottójuk: „Az ének szebbé teszi az életet – az énekesek másokét is”. Műsorukban a többi között Simek Viktor feldolgozásai is elhangzottak, a közönség pedig hálás figyelemmel fogadta szolgálatukat.
A koncerten fellépett a hidaskürti plébániai Ifjúsági Egyházi Énekkara is, amelynek a története egészen 1998-ig nyúlik vissza. Az együtt éneklő gyerekek időközben felnőttek, repertoárjuk pedig a gitáros ifjúsági énekektől a magyar és latin nyelvű kórusművekig, a gregorián dallamokig bővült. Ma alkalmi kórusként működnek, hidaskürti és feketenyéki énekesek közreműködésével, és a plébánia kiemelt eseményeit színesítik előadásaikkal.
– Az év első szereplése volt ez. Mónikával volt egy elképzelésünk, hogy hagyományt teremtünk az új évi koncerttel Hidaskürtön. Úgy látom, hogy ez sikerül – magyarázta a vágfarkasdi kántorként is szolgáló Anda Dávid. A fiatal gyermekorvos úgy érzi, az emberek nagyon nyitottak és együttműködőek Hidaskürtön, jó érzéssel tölti el, ha ide érkezhet. Kihívásként tekint rá, de örül a lehetőségnek, hogy orgonakísérettel és szólistapartnerével együtt énekelhet.
Jalsovszky Mónika a civil szektorban környezetmérnökként dolgozik, talán ezért is jellemző rá a precíz szervezés, és a hidaskürti újévi koncertek nagy sikere és népszerűsége nem utolsósorban az ő szervezői képességét dícsérik.
Az újévi koncert zárásaként az áldást a templom plébánosa, Szlávik Antal atya adta a közösségre.
– Nagy művészi élményekben lehetett részünk, gazdagabban megyünk haza, mint ahogy idejöttünk és közelebb jutottunk ahhoz a gondolathoz, hogy az Úr közöttünk van.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/3. számában.
