Öröm a színpadon
A mátyusföldi Nagyfödémesen idén is életre kelt a színház világa: három lelkes amatőr színjátszó csoport mutatta meg, mire képesek, ha szívvel-lélekkel viszik színre a közösség történeteit. A XXIV. Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztivált a Csemadok szervezésében rendezték meg, a vándorserleget idén a felsőszeliek vihették haza a Miegymás című lendületes népszínművel.
Az amatőr színjátszás nem csupán színpadi játék: identitás, közösségformálás és kultúramegőrzés is egyben. Saját idejüket, energiájukat és sokszor otthonaik kényelmét áldozzák fel azért, hogy másokat megnevettessenek, elgondolkodtassanak, vagy éppen meghassanak. A legnagyobb jutalom számukra a néző mosolya és a taps.
A mátyusföldi amatőr csoportok évről évre összemérik tudásukat és kreativitásukat Nagyfödémesen a Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztiválon, amely egyben válogató is az országos Egressy Béni Színjátszó Fesztiválra, Szepsibe.
A seregszemle mottója a nevetni a halálon, és meghalni a nevetéstől. Ennek szellemében nagy örömmel készülnek a csapatok immár több mint két évtizede a Csemadok által szervezett megmérettetésre.
Mindig jó a hangulat, az amatőr színjátszóknak van idejük terepszemlét tartani, találkozni a régi ismerősökkel és a szakma előtt is bemutatni tudásukat. Emellett a legjobbnak ítélt társulat egy évig őrizheti a vándorserleget.
Idén különösen pezsgő a mátyusföldi színjátszás: újraéledt a nagyfödémesi amatőr társulat, létrejött a Kórtalanok nevű új formáció. Felsőszeliben szintén friss, fiatalos energiával alakult egy újabb, a Csemadok mellett működő csoport, s rögtön egy saját, falusi történettel debütáltak.
A harmadik résztvevő a már jól ismert, szerzői darabokra specializálódott Vezekényi Görbe Tükör volt.
A nagyfödémesiek Csókkirály című zenés esztrádműsorukkal hozták el a nosztalgiát és a humort, okosan élve a társulat énekes tehetségei nyújtotta lehetőséggel. A felsőszeliek Miegymás című darabja pedig a helyi folklórt, a szokásokat és a pletykákat vette alapul. A rendező, Nagy Anita elmondása szerint igazi közösségi élménnyé vált a próbafolyamat, és céljuk, hogy a jövőben saját nevet is válasszanak maguknak.
– Tudtam, kik az ügyes színészek a faluban, mert pár éve már játszották A helység kalapácsát. Sikerült összeállítani egy kreatív, jó csapatot, a legfiatalabb tagunk 17, a legidősebb 72 éves. Így kapcsolódnak össze a generációk – beszélgetünk Nagy Anitával, miután elmondom neki, hogy egy zseniális, jó darabot alkottak meg, amelyben ritka jól sikerült párosítani a parasztvilágot és a népi kultúrát a modern zenei effektusokkal és dalbetétekkel.
– Nagyon sokat gondolkodtam, voltak különböző ötletek és egy hetet szántam arra, hogy a zenéket kiválogassam. Van egy rész, amikor történik „miegymás”, pikáns jelenet a szobában, nos, annak az aláfestése nagy fejtörést okozott. Aztán az egyik fiú mondta, hogy próbáljuk meg, működne-e a Ghymes Boszijával? És működött. Így a Bosziból és a Csillagregéből is ragadtunk ki elemeket – magyarázza Anita.
Felsőszeliben nagy hagyománya van a népi éneknek, táncnak, citerának; cél volt, hogy a színpadon minden csoport és tehetség kibontakozhasson. A közönség nagyon jól fogadta a különleges darabot, rögtön a premieren több mint kétszáz ember volt, és közkívánatra a seregszemle után is újra elő kellett adni a felsőszeli életképekkel és a falusi mentalitás elemeivel megtűzdelt darabot. Nem csoda, hogy a vándorserleget idén a felsőszeliek vihették haza.
– Ez a darab egészében Szeliről, a Mátyusföldről szól. Sikerült jó közösséget építenünk. Minden próba zengett a nagy nevetésektől. Nem árultam el a tagoknak, de én minden próba után leírtam az aznapi történéseket, nevetéseket, vicceket egy naplóba. A premier után pedig felolvastam a naplót. Annak örülök a legjobban, hogy a fiatalok is szeretnek jönni közénk, idősebbek, középkorúak közé. A seregszemle, a fesztivál is nagyon tetszett mindannyiunknak.
A vezekényiek Minden el lesz intézve című előadásukban a politika, a bürokrácia és a korrupció világát állították színpadra groteszk formában. Kaszás Kornél zsűritag szerint olyan érzés volt nézni az előadást, mintha egy balkáni Kusturica-filmbe csöppennénk.
A darab rendezője, Poroknovec Erik és a vezekényi Csemadok elnöke, Hobot Énekes Erika elárulták, ez a csapat egy igazi „ősbarbár” társulat, semmi nem ijeszti meg őket a színpadon, abszolút fel vannak készülve az improvizációra és a váratlan helyzetekre, hiszen minden karakter személyre szabott.
A háromtagú zsűri elnöke, Gyurcsi Pomichal Mária, a rétei színjátszók rendezője volt.
– Színvonalas, a maga karakterében más-más előadásokat látott a szakmai zsűri. Népszínmű, pikareszk, esztrád-kabaré vonult fel a színpadon. Mindhárom előadás hozta a maga színvonalát, bevonva és lekötve a közönséget – elemezte az előadásokat Gyurcsi Pomichal Mária, kiemelve, hogy értékelni kell azokat az embereket, akik a szabadidejükben, önként vállalják a közösségi munkát, amelynek során egy új előadást hoznak létre. Előttük csak egy cél van: hogy a közönséget szórakoztassák, és ők maguk is jól érezzék magukat a színpadon. Van egyfajta folyamatosság abban, ahogy a falusi közösségek mostanában is összejönnek, és akár új színházak alakulnak. Régen az motiválta őket, hogy ne „csak a tévét kelljen nézni”. Most is ki kell szakadni a rohanó világból, a nagy digitalizációból. Ezt szolgálja a falusi színjátszás, ami öröm és egyben tartja az embereket. Mert jó, ha van kire számítani.
A fesztivál megnyitóján Száraz Erzsébet és Mézes Rudolf köszöntötte a résztvevőket, valamint a csabrendeki testvértelepülés vendégeit, kiemelve: ezek a közösségek nemcsak beszélnek a csodáról, hanem meg is valósítják.
Megjelent a Magyar7 2025/18.számában.
