Őrizni a lángot
Augusztus második felében tartották Nyárasdon az 1. Lámpás Citeratábort, amelyet Házi Emese, a Lámpás citeraegyüttesek vezetője szervezett. Ezzel együtt a településen egy zenei szakmai műhely is kibontakozóban van.
Édesapjának, a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt legendás csallóközi citerásnak és művelődésszervezőnek, Házi Lajosnak is emléket állítva, de az álmait és a terveit kibővítve valósította meg friss, kulturális közösségszervező diplomásként Emese a tábort. Egyelőre csak a tanítványai részére, úgymond „pilot” jelleggel, azonban már most elmondhatjuk, hogy a rendezvény kitűnőre vizsgázott, így jövőre már minden érdeklődőt szívesen látnak Nyárasdon. A tábor során a fiatal citerások intenzív foglalkozásokon vettek részt. A hangsúly a játéktechnika fejlesztésén és új dalok tanulásán volt, ugyanakkor az önfeledt játék és a móka sem maradt el.
Betoppanva Emeséék házának udvarába barátságos környezet fogad, s mint kiderült, magát a tábort is ott szervezték meg, sőt, Emese a testvére segítségével a szomszéd házban állandó próbatermet is biztosított a citerazenekaroknak, a könnyűzenét művelő NYIT és Kis NYIT együtteseknek. A hosszúkás helyiség pont ideális a citerások számára, hiszen a terem közepén sorban lerakott asztalokra csak rá kell helyezni a citerákat, és már fel is csendülhet a muzsikaszó. Nem kell engedélyt kérni, nem kell kulcsok után futni, este nem kell összepakolni, és napközben lényegében bármikor lehet próbálni – ez minden zenész álma…
Tapasztalatokat szerezni
A szoba Emese kreativitását dicséri, aki rajzaival ki is díszítette a termet, továbbá azt a polcos szekrényt is, ahol a citerákat tárolják. Köztük több olyan darab is van, amelyen még a nagyapák játszottak, s a tábor szervezője elárulta, gyűjti is a citerákat.
Apukám imádott együtt lenni citerás zenésztársaival, s mindig azt mondta, hogy ők az igazi barátai, még akkor is, ha nem találkoztak minden nap, és sokszor 3-4 órákat kellett utazni egy-egy találkozóra. Akarva-akaratlanul én is belecsöppentem ebbe a közegbe és a részemmé vált. A tábor megszervezésével pedig kipipáltam egy újabb tervet apukám listáján.
Házi Emese szinte az egész nyarat a tábor szervezésére fordította, hogy tapasztalatot szerezzen.
Első alkalommal nem akartam mindjárt fejest ugrani a vízbe, hogy az összes citerazenekarnak meghirdetjük a tábort. Úgy döntöttem, hogy a tanítványaimnak szervezek citerás készségeket fejlesztő tábort, ahol megismerkedhetnek további játéktechnikákkal, kibővíthetik a tudásukat, és hogy ez még szakmaibb és minőségi legyen, vendégoktatókat is hívtam Magyarországról, dr. Kurucz Attilát és Fejes Balázst.
Mivel a nyári szünet alatt a gyerekek nem igazán szeretik azt a szót, hogy „tanulás”, ezért csak a délelőttök voltak intenzívek, délután pedig különféle játékos és csapatépítő foglalkozásokat tartottak. A reggeli után következett a be-
éneklés; egy nagyjából hétperces csallóközi népdalcsokrot tanultak meg a gyerekek, amelyben verbunk is szerepelt, szintén Emese összeállításában. A beéneklést követően ki-ki a saját műhelyfoglalkozásán vett részt.
– Három csoportba osztottuk a gyerekeket, ami igazából három zenekart jelent. Vannak tehát a juniorok, ez ugye a Lámpás Junior, a fiúk a Kislámpások, és vannak még a Lámpácskák. Van egy még kisebb gyerekekből álló csoportom is, akik jövőre már biztosan jönnek a táborba.
Délután kreatív népi foglalkozásokat tartottak. Táborská Dominika segítségével népi motívumokból terveztek a gyerekek saját címert, monogramot. Kardos Tímea hangterápiás gyakorlatának és a parasztolimpiának is nagy sikere volt.
Nagyon sok versenyszám volt, például olyan, hogy talicskában ül az egyik gyerek, a másik pedig tolja, de neki bekötöttük a szemét, és úgy kellett az akadályokat kikerülnie. Nehezítésképpen a talicskában ülő még egy teli vödör vizet is tartott, el lehet képzelni, milyen móka volt. Csütörtökön én vezettem a népi bútorfestést, pénteken pedig ritmusjáték-gyakorlat volt, például ki kellett lépni a triolákat, vagy a különböző ritmusképleteket.
Önerőből, a család segítségével
A tábort Emese teljesen önerőből, pályázati források nélkül valósította meg, csupán a családtagok segédkeztek az étkeztetés során. Ugyancsak önerőből történt a próbatermek felújítása, a festés és a dizájnos dekoráció, ami szintén Emese keze munkáját dicséri. A táborral párhuzamosan pedig megnyitotta kapuját a Lámpás Zeneműhely, ami a tervek szerint ősztől rendszeresen működik majd. Emese várja azokat az oktatókat és tanulni vágyókat, akik szívesen csatlakoznának a kezdeményezéshez. A Lámpás Zeneműhely nemcsak a citeramuzsika kedvelői előtt nyitja meg kapuját, hanem a könnyű- s akár a komolyzene művelői előtt is, minden csak egyeztetés, idő és kreativitás, na meg persze tenni akarás kérdése.
A fiatal muzsikusokból álló NYIT zenekar, amelynek Emese is tagja, már aránylag ismert a környéken. S most már létezik dobossal, basszusgitárossal, akusztikus gitárossal, zongoristával, harmonikással és négy énekessel a Kis NYIT is, tehát a könnyűzene területén is van utánpótlás, de erre majd egy későbbi írásban visszatérünk.
Emese azonban addig is szívesen tart kezdőknek citeraórákat, és itt természetesen nemcsak nyárasdiakra kell gondolni, bárki jelentkezhet.
– Nekem ez a szenvedélyem, vagy úgy is mondhatnám, hogy az életem a népzene és továbbadása; népszerűsítése pedig az életcélom – mondta zárásképpen Házi Emese.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/37. számában.
