Odafent Turócban
Azt azért el kell ismernünk, hogy Turóc vármegye még a régi szép időkben sem hemzsegett a magyaroktól. A Turóci-medence falvaiban mindig is több volt a germán és a szláv szó, mint a magyar. Pedig sajnálhatjuk, hogy nem voltunk elegen, hogy benépesítsük ezt a gyönyörű tájat, ahol a Turóc vizében a két Fátra nézegeti magát kedvére.
A hatalmas hegyekkel körbezárt katlan csak északon nyitott, ott rögtön két helyen is: a Vág folyó kelet felé Árva, nyugat felé Trencsén vármegyére nyit kaput. Déli irányba egy hágón át lehet átjutni Körmöcbányára és Bars vármegyébe, így mindjárt érthető, miért nem telepedett itt meg a magyarság olyan könnyen, bár azt is hozzá kell tenni, hogy sztyeppékhez szokott őseink nem feltétlenül a hegyvidékeket népesítették be.
A honfoglalás idején csekély szlávság éldegélt idefent irtványfalvaiban, akik erdőműveléssel foglalkoztak. A népvándorláskori földvárakba költözött először magyar élet errefelé, elég csak Blatnica, Szklabinya, Visegrád, Znió várait említeni, majd a Turóci-medence déli falvaiban a Divék nemzetség révén megjelentek az első állandó magyar lakosok is, sőt ők alapították az első keresztény egyházat. A XIII. században jól jött a menedék IV. Bélának is, aki a tatárok elől menekülve Znió várában húzta meg magát. A hála sem maradt el: 1248-ban a király premontrei szerzeteseket telepít Znióváraljára, 1253-ban a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot építtet, a nagy kiváltságokkal felruházott premontrei konvent aztán 1780-ig hiteles helyként működik. A később jezsuitákra bízott kolostorban fordítja Káldi György magyarra a Bibliát, és Znióváraljában alapítják az első szlovák nyelvű gimnáziumot is 1869-ben.
De visszatérve a középkorba: IV. Béla korában az említett várak jobbágyai, illetve a szomszédos Zólyomból és Barsból ide költöző szász bányászok lakják igen gyéren Turócot. Az ipar fejlődésével egyre több település keletkezik, hogy aztán a XV. században megalakuljon Turóc vármegye. Az országos eseményektől távol eső vármegye innentől főként a husziták felvonulási területe, várai rablólovagok fészkei.
Turócról akkor hallunk újra, mikor 1707-ben az ónodi országgyűlésen felkoncolják két, a magas adók ellen tiltakozó követét. Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf emlékére később a vármegye új címerét is a két nemesi család címerképéből állították össze. Már 1791-ben járunk, mikor egy kis turóci faluban, Necpálban megszületik Hrúz Mária, majd ugyanitt látja meg a napvilágot 1795-ben Lahner György. Ki tudja, gyermekként talán még össze is futott egymással a necpáli utcákon Petőfi Sándor édesanyja, és a későbbi aradi vértanú, nem is sejtve a távoli jövőt. De Turóc adta a Kossuth családot is a nemzetnek: a Turócszentmárton melletti Kossut falu akkor keletkezett, mikor a Kossuth család őse Math fia Kosuth Pósa IV. Bélától földet kapott itt. Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László tarsolyában ügyvédi oklevéllel hagyta el a Turóc megyei Kossuthfalvát, hogy uradalmi ügyészi szolgálatot vállaljon a monoki Andrássy-birtokon, ahol aztán a Kossuth házaspár második gyermeke, Lajos is megszületett.
Turócon átutazva tehát bárhova is nézzen az utazó, régi magyar történetekre bukkan, így még ha nem laktuk is be ezt a vármegyét, azért némi közünk mégis van hozzá, azon túl, hogy több mint ezer évig a Szent Koronához tartozott ez a vidék (is). A vármegye központja, Turócszentmárton is büszkélkedhet magyar emlékkel, hisz a Szent Márton-templomot, a zólyomi főispán, Dancs mester építtette a XIII. század elején. De azért a városról mégiscsak az jut az ember eszébe, hogy ez volt a XIX. században a szlovák nemzeti mozgalom központja. Titokban itt szövögették önállósodási álmaikat a tót atyafiak, akik 1861-ben megtartották első gyűlésüket is, autonómiát követelve maguknak. 1920-ban részben valóra is vált álmuk, létrejött Csehszlovákia, a magyarság pedig otthagyta kúriáit, kastélyait, a vármegyeházát, az állami hivatalokat, még hírmondó sem maradt utánunk.
Ezt a történelmi vidéket vettük célba 2016 februárjában, közelebbről is a Kis-Fátra déli oldalát, hisz a Vág által kettészelt hegység északi felét 2011 decemberében már bejártuk. Persze a Vágtól délre is megtaláltuk a hegység szépségeit. Ahogyan Lovcsányi Gyula 1899-ben írta: „Ez a hegység a magyar Felföldnek a Magas-Tátra után legszebb és legváltozatosabb bérce. Karcsú derekából gömbölyded tetők emelkednek ki, oldalait sűrű erdők, széles hátát havasi rétek és itt-ott törpe fenyők lepik. Helységek csak a szélein vannak. Rövid oldalágai közé keskeny, zordon völgyek szorultak, melyek a gerincen összeérnek, s itt átjárók vannak Trencsénből Turócba.”
Mi is a trencséni Rajecből indultunk neki a Fátra legdélebbi ormának, a Klaknak, amely igencsak megtréfált bennünket. Az 1351 méter magas csúcs egész nap felhőben rejtőzködött, de mi azért a becsület kedvéért a kilátás reménye nélkül is megmásztuk. Odafent aztán sokadszorra is megmutatta magát nekünk a gondviselés, mikor a naplemente időpontjában pár percre eloszlottak a felhők, és elénk került a táj a Tátrától a morva hegyekig. A Klakról beereszkedtünk Turócba, hogy kicsit lajstromba vegyük a magyar emlékeket Znióváraljától Turócszentmártonig, majd a Malom-patak via ferratáján végigmászva meghódítottuk a Rajeci-Fátra legmagasabb csúcsát, a Nagy-rétet.
De újra felvéve a történelem fonalát: a kommunista időkben a házasságkötésnek vagy a munkának köszönhetően sok magyar került ide, így ma él egy apró magyar közösség Turócszentmártonban. Éppen a 2016-os választási kampány hajrájában jártunk a városban, ahol a helyiek meginvitáltak a Most–Híd kampányzáró rendezvényére, ahol maga Bugár Béla volt a szónok. Amilyen nagy öröm volt magyar szót hallani a szlovákság fellegvárában, annál nagyobb bánat volt hallgatni a Csallóközből ide származott magyarok véleményét politikáról, magyarságról, Felvidékről. Szerintük Bugár Béla a letéteményese a magyar–szlovák kiegyezésnek, és amúgy is, minek ugrálnak ott délen a magyarok, örüljenek, hogy ott lehetnek, meg hát a szlovákok voltak ott hamarabb, már jóval Szvatopluk előtt benépesítették Pannoniát... Ezek után inkább be sem mentünk a kampányzáróra, nehogy még kellemetlenebb élményekkel „gazdagodjunk”. Inkább elkönyveltük, hogy a múlt emlékei mellett meg kell elégednünk azzal, hogy van még magyar szó odafent Turócban.
Megjelent a MAGYAR7 hetilap 29. számában.
