Nyomás alatt az európai gazda
Az európai mezőgazdaság egyszerre küzd energiaár-robbanással, importnyomással, szigorodó zöldszabályozással és piaci bizonytalansággal. Mindezt tetézi az Európai Unió és Dél-Amerika között tervezett szabadkereskedelmi megállapodás, a MERCOSUR-egyezmény, amely újabb kérdéseket vet fel. Tankó Tamás gazdával arról beszélgettünk, miért érzik úgy, hogy egyre szűkül a mozgásterük.
Az elmúlt években egyre többet hallani arról, hogy az agrárium válságban van. Valóban ennyire súlyos a helyzet?
Az agrárium új évet kezdett, de korántsem nyugodt körülmények között. Nemcsak a szlovákiai, hanem az egész európai mezőgazdaság komoly nyomás alatt van. Az elmúlt öt-hat évben szinte folyamatosan válsághelyzetből válsághelyzetbe lépünk. A koronavírus-járvány idején világosan megmutatkozott, mennyire sérülékeny az ellátási lánc.
Amikor lezárultak a határok, rögtön felmerült a kérdés: mi történik, ha nem érkeznek be az alapvető élelmiszerek? Szlovákiában évről évre nő az élelmiszerimport. Gyakran emlegetik, hogy naponta több száz kamion érkezik az országba telepakolva élelmiszerrel. Ezek között olyan termékek is vannak, amelyeket megfelelő támogatással és stratégiával itthon is elő lehetne állítani. Eközben a hazai feldolgozóipar gyenge, a kivitel szerkezete pedig kedvezőtlen. Ez hosszú távon élelmiszer-biztonsági kockázatot jelent.
Ugyanakkor az alapélelmiszerek előállításában Európa még mindig viszonylag erős maradt.
Gabona, tej, zöldség, gyümölcs tekintetében még mindig viszonylag stabil az önellátás. Ráadásul vannak országok – például Franciaország vagy Lengyelország –, amelyek komoly exportőröknek számítanak. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennénk veszélyben, mert közben zajlik egy lassú, strukturális leépülés. Az elmúlt húsz-huszonöt évben az Európai Unióban a családi gazdaságok száma csaknem a felére csökkent. A fiatalok nem veszik át a gazdaságokat, nincs elegendő tőke, az adminisztratív és szabályozási terhek nőnek, a kockázat pedig egyre nagyobb. Ez nemcsak szlovákiai, hanem összeurópai jelenség. Ha ez a folyamat folytatódik, az hosszú távon az önellátást is veszélyezteti.
Mennyire meghatározó tényező ma az energiaár?
Döntő jelentőségű. A mezőgazdaság energiaigényes ágazat, még ha ez kívülről nem is mindig látszik. Az állattartásban folyamatos hűtésre, szellőztetésre, világításra van szükség. A fejőberendezések napi több alkalommal működnek. A tehenet minden nap meg kell etetni és meg kell fejni. A növénytermesztésben ott van a szárítás kérdése.
Elmondása szerint tehát az olló folyamatosan nyílik…
S ehhez még jönnek az uniós zöldelőírások, mivel az EU az elmúlt években rendkívül ambiciózus, sokszor már érthetetlen zöldpolitikát vezetett be. Elég, ha csak a szigorú állatjóléti szabályokra, a növényvédőszer-korlátozásokra, a GMO-mentességre, a műtrágyagyártás és -import szabályozására, vagy a szén-dioxid-kvótákra gondolunk – mindez önmagában érthető célokat szolgál, de a gazdák számára költségnövekedést jelent. A gazdák gyakran azt érzik, hogy miközben Európában egyre szigorúbb normáknak kell megfelelniük, addig az Unión kívülről érkező termékek esetében ezek a normák nem, vagy csak részben érvényesülnek, mint például az ukrán gabona esetében is.
Itt kerül elő a MERCOSUR-megállapodás kérdése. Ennek kapcsán mitől tartanak leginkább a gazdák?
A MERCOSUR egy dél-amerikai gazdasági tömörülés, amellyel az EU több mint húsz éve tárgyal a szabadkereskedelmi megállapodásról. A cél a vámok csökkentése és a piacok megnyitása. Az Európai Bizottság aláírta, erőteljesen szorgalmazza, az Európai Parlament azonban a gazdák mellé állt és az Európai Bírósággal vizsgáltatja meg az egyezmény jogszerűségét. Ez azonban csak ideig-óráig jelent haladékot.
A gazdák attól tartanak, hogy a dél-amerikai import – különösen a marha- és baromfihús – olyan versenyhelyzetet teremt, amelyben az európai termelő eleve hátrányból indul. Más állatjóléti normák, eltérő növényvédelmi gyakorlat, antibiotikum-használat – ezek mind fontos kérdéseket vetnek fel.
Nem a kereskedelemmel van a baj, hanem az egyenlőtlen feltételekkel. Hogyan tud egy gömöri gazda versenyképes maradni, ha neki minden uniós előírást be kell tartania, miközben a tengerentúli importtermékek olcsóbban érkeznek be az európai piacra, mint ha itthon állítanánk elő? Ha nincs egyensúly, akkor az európai termelő kiszorulhat a saját piacáról.
Több országban gazdatüntetések voltak. Ez mennyire kapcsolódik a Mercosurhoz?
Részben igen, de a helyzet összetettebb. Ott van az energiaár-robbanás, de az ukrán import kérdése is. A háború kitörése után az EU megnyitotta a határokat az ukrán mezőgazdasági termények előtt. Az eredeti cél az volt, hogy ezek az áruk eljussanak a harmadik országokba, például Észak-Afrikába vagy Ázsiába.
Ehhez jönnek a globális piaci hatások. Ha például Kína csökkenti az európai tejtermékek importját, az azonnal túltermelési válságot okozhat az EU-n belül. A tej ára esik, de a tehén nem állítható le egyik napról a másikra.
Van kiút ebből a helyzetből? Mit kellene tennie az Európai Uniónak?
Először is őszinte párbeszédre lenne szükség. A gazdák nem a környezetvédelem ellen vannak, és nem is a kereskedelem ellen. A kiszámíthatóságot és az egyenlő versenyfeltételeket kérik. A gazdák nem a szabályozás ellen vannak, hanem az aránytalanság ellen. Ha Európa szigorú normákat alkalmaz, akkor ez vonatkozzon az importtermékekre is. Ellenkező esetben a saját termelőinket hozzuk hátrányba. Másrészt erősíteni kellene a helyi feldolgozóipart, különösen Szlovákiában. Ma túl sok nyersanyagot exportálunk, és túl sok készterméket importálunk. Végső soron az a kérdés, hogy Európa stratégiai ágazatnak tekinti-e a mezőgazdaságot. Ha igen, akkor ennek megfelelő védelmet és támogatást kell biztosítani. Mert ha a hazai termelés leépül, azt később nagyon nehéz lesz újraépíteni.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/9. számában.
