Nyolc hónapja éber kómában
„Istennőként fogsz ma énekelni” – mondta feleségének az ötvenegy éves Tibor, mikor azon a novemberi reggelen ébredés után beszélgettek. Aztán a semmiből görcsös rohamot kapott. Felesége azonnal hívta a mentőket.
Kamocsára megyek Varga Bach Helgáékhoz. Vendéglátóm a kapuban vár, a barátságos kutyus a kezemet nyalogatja. – Meg akarja nézni? – kérdezi Helga. Persze, mondom, s bevezet a nappaliba. Elakadt lélegzettel nézem az éber kómában lévő férfit, aki kinyitja a szemét, emeli a fejét. Az az érzésem, hogy most itt helyben felébred a kómából. Helga és lánya, a húszéves Lujzi csak mosolyognak, bizony ők is így látják, hogy minden nappal mozgékonyabb, figyelmesebb.
– mondja csendesen Helga. Túlterhelt lehetett, sok mindent vállalt – fűzi tovább gondolatait. Tíz évig a házunk alatti kézművespékséget vezette. A fával fűtött kemencékben régi magyar fehér kenyér készült, amelyben a hozzávalókon kívül nem volt semmi adalék. Illatozott az egész környék, mikor sültek a kenyerek. Emellett pénzváltó irodája volt Érsekújvárott, tanyát is létesített, ahol mangalicákat és lovakat tartott. Szeretett az embereknek örömet szerezni, ezért gyakran járt rendezvényekre, ahol elvitte az érdeklődőket kocsikázni. Odaadással törődött az állatokkal, a lovaglás volt az egyik legnagyobb öröme. Maga termesztette a gabonát, nem permetezett semmit. Csak jót csinált és mindent szenvedéllyel.
„Istennőként fogsz énekelni” – mosolygott rám. Egy nyugodt beszélgetés volt, amikor a semmiből görcsös rohamot kapott. Rögtön láttam, nagy a baj, és tárcsáztam a mentőket. Igaz, voltak előzmények, régtől magas vérnyomása volt, két hónapon keresztül nyomás volt a mellén, de nem akart orvoshoz menni, gyógyszert szedni. Öngyógyító módon képes volt visszaállítani a normális vérnyomást. Mostanában viszont nem panaszkodott, ezért villámcsapásként ért a rosszulléte. A gyerekek is itthon voltak, a mentősök instruáltak, mit tegyünk. Lujzika segített a szívmasszázsban, amíg megjött a mentő, ők további húsz percen át élesztették. A leletekbe az volt írva, hogy minden szerve leállt – meséli még most is borzongva a feleség.
Helga a gyerekekkel együtt erősen imádkozott és hittek abban, hogy szerettük is élni akar. A kórházban azt mondták, két óra múlva érdeklődjenek.
– Ez volt életünk leghosszabb két órája – idézi Helga. Amikor végre sikerült az orvosokkal beszélni, fellélegzetünk, megtörtént a csoda. Tibor életben volt, de mesterséges kómában tartották. Aznap nem mentem fellépni, de másnap a koncertet előadtuk Nagyszombatban, a zenekar Tibi gyógyulásáért játszott. A koncert után többen mondták, Helga, soha ilyen szépen nem énekeltél, mint most.
Pár hét után már nem tudták a kórházban tartani, ezért azt tanácsolták a családnak, hogy adják intézetbe. Erre a gyerekekkel határozott nemet mondtak. Lujzika, aki a nagyszombati egyetemen biotechnológiát tanult, ingadozás nélkül felfüggesztette tanulmányait és vállalta apja gondozását. Otthon felkészültek a fogadására, három hét alatt lett speciális ágya és beszerezték a szükséges kellékeket az ápolásához.
– idézi a kezdeti időket Helga.
Egy ember kevés az ilyen beteghez, a legtöbbször ketten vannak mellette. Helga énektanárként déltől hat óráig dolgozik az érsekújvári zeneiskolában, ezalatt Lujzi van apukájával, viszont így délelőtt együtt ápolják őt.
Borbás, most 16 éves fiuk is rengeteget segít, többek közt átemeli apját a tolókocsiba.
– Van, hogy itt kint ül a teraszon velünk, beszélünk hozzá, könyveket olvasunk fel neki vagy komolyzenét hallgatunk. Tibor most nyugodt és pihen, ez látszik rajta – mondja Helga végtelen szeretettel.
Néha fárasztó a gondozás, főleg mivel éjjel is résen kell lenni, de a lányával együtt ezt felváltva megoldják.
– Az ad nekünk erőt, hogy teljes szívből hisszük, Tibor hamarosan talpra áll.
A hitben találunk erőt, hiszem, hogy minden értünk történik. Minden reggel hálát adok azért, hogy a férjem itt van velünk, hogy egészségesek vagyunk, hogy ilyen csodás gyerekeim vannak.
Tibi a halálból jött vissza, s ez annak a jele, hogy itt akar lenni velünk. Tudom, ha felébred a kómából, másként fog élni, mint eddig, valóra váltja tervezett céljait. Szeretett hegedülni, a festészet is érdekelte, kifinomult, művelt ember. Tanult németül, angolul, kínaiul, nagy gondolkodók, filozófusok könyveit olvasta. Minden nehézség mellett a humor is hozzátartozik az életünkhöz, sokszor nevetünk. Figyelmeztetjük egymást, hogy nem kell túl komolyan venni a dolgokat – mondja beszélgetésünk végén Helga.
Sokan tudják, hogy a család mindent megtesz Tibor gyógyulásáért – beszereztek több természetes alapú gyógyszert, felvették a kapcsolatot helyi, magyarországi és cseh szakemberekkel.
Nehéz helyzetükben többen segíteni szeretnék a családot. Mivel Tibor és Helga szímői származásúak, ezért barátjuk Václavek Mónika, a szímői önkormányzat tagja szeptember 14-én, 18 órai kezdettel jótékonysági koncertet szervez Tibor gyógyulásáért a szímői kultúrházban, ahová szeretettel várnak minden jószándékú, segítőkész embert.
Megjelent a Magyar7 2023/31. számában.
