Nyárasdi keresztelő: Pálffy Ferenc gróf nevét vette fel a helyi magyar iskola
Tájainkon egyre több olyan magyar általános és középiskola található, amely valamilyen híres ember vagy az adott településhez, esetleg az iskolához kötődő személy nevét viseli. Egy-egy ilyen névadás nem mindig egyszerű folyamat, régebben elsősorban az oktatási tárca vagy a magasabb szintű (járási, megyei) állami hatóságok akadékoskodása nehezítette meg vagy tette lehetetlenné az ilyen törekvéseket.
Május 22-én Nyárasdon, az idei falunapok keretében egy régóta várt ünnepi eseményre került sor: a település egykori birtokosáról, gróf Pálffy Ferencről nevezték el a helyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát. Az oktatási tárca még tavaly engedélyezte hivatalosan ezt, ami elsősorban Ravasz Ábelnek, Tomáš Drucker miniszter tanácsadójának az érdeme. A névadást Bacsó László nyárasdi polgármester kezdeményezte és a helyi önkormányzat egyhangúlag jóváhagyta.
A falu vezetőjétől megkérdeztem, hogy mit lehet tudni Pálffy Ferenc grófról – akiről korábban utcát is elneveztek a településen –, miután a különböző forrásokban, és a világhálón is csak igen szűkszavú információkat találni. Bacsó László elmondása szerint a gróf 1795-ben a saját költségén építtette meg a falu első iskoláját, igaz, a helység egy másik részén (a jelenlegi épületet 1960-ban adták át), tehát ő volt az iskola alapítója. Hogy volt-e köze ahhoz is, hogy 230 évvel ezelőtt, 1796-ban a falu mezőváros lett, amely vásártartási és pallosjogot kapott, nem tudni, viszont tény, hogy jól gazdálkodott, és feltehetően komoly bevételei voltak a halászatból, hiszen Nyárasd az egyik legjelentősebb vizafogó hely volt Magyarországon.
A névadó ünnepségen az ünnepi szónokok – Török Tamás iskolaigazgató, Bacsó László polgármester, Ravasz Ábel miniszteri tanácsadó, Berényi József, Nagyszombat megye alispánja és Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének az elnöke – egyaránt méltatták a gróf jövőbe mutató cselekedét, aki nem sajnálta, hogy a saját vagyonából a falu népének pallérozását szolgáló intézményt hozzon létre. Az már az utódok érdeme, hogy ezekre az alapokra egy olyan iskola épült, amely néhány ezer gyermeknek adott az elmúlt több mint két évszázad során olyan szellemi energiát, amely segítette őket életük folyamán.
Nagya Erika írónő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának a titkára ma már nyárasdi lakos, de ő nem itt kezdte iskolai tanulmányait. Viszont gyermekei és unokái is az iskola tanulói voltak, így van véleménye az intézményről. Szerinte sok kiváló pedagógusa volt és van, ráadásul az irodalmat itt nagyon kedvelik és gyakran rendeznek író-olvasó találkozókat is a Csallóközben vagy a távolabb élő írókkal, költőkkel.
Berényi József köszöntőjében külön is kiemelte, hogy az 1990-es évek végén sikerült elérni, hogy a helyi általános iskolákkal kapcsolatos döntések átkerültek az önkormányzatok kezébe és így felülről nem lehet egy-egy oktatási intézmény vezetőjét mondva csinált vagy politikai okokból meneszteni.
A történelem persze beleszólt az események alakulásába, és volt néhány esztendő 1945 után, amikor a magyar szó elnémult az iskola falai között. De a felvidéki magyar oktatás újra indulása 75 évvel ezelőtt nemcsak lehetőséget, hanem távlatokat is nyitott a legkisebbek és végső soron a felvidéki magyarság előtt. A szónokok erre is emlékeztettek.
Fekete Irén kérdésemre válaszolva elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja ezeket a névadókat, ő maga talán már megszámolni sem tudja, hogy az utóbbi időben hány helyen volt jelen ilyen eseményen. A magyar oktatás újra indulásának 75. évfordulója alkalmából egyébként tervezik egy olyan kiadvány megjelentetését, amelyben egykori iskolavezetők és helytörténészek foglalnák össze egy-egy alma mater múltját. Igaz, ehhez nemcsak a megfelelő embereket kell megtalálni, hanem a szükséges anyagi forrásokat is.
Ugyanakkor az SZMPSz elnöke azzal is tisztában van, hogy a felvidéki magyar iskolákat elsősorban a negatív demográfiai mutatók is komolyan fenyegetik, ezért egy hét szerveződésből összeállt testület képviselői törik a fejüket a megoldáson, illetve azoknak a konfliktusoknak a megszüntetésén, amelyeket a – feltehetően elkerülhetetlen – iskolaösszevonások szülnek.
Nyárasdon egyelőre ez még nem fenyeget, de Bacsó László polgármester megjegyezte, hogy sajnos a faluban is egyre kevesebb az újszülött és a tanulók száma fogyóban van. Örömmel újságolta, hogy sikeresen megpályáztak egy újabb iskolabuszt is a korábbi mellé, mert így egyszerűbbé válik nemcsak a gyermekek utaztatása egy-egy távolabbi rendezvényre vagy versenyre, hanem más szervezetek is igénybe vehetik a járműveket.
A helyi művelődési házban egy kétórás ünnepi műsor keretében tették még emlékezetesebbé ezt a névadást.
Az iskola tanulói, akik különböző vetélkedőkön és megmérettetéseken sok-sok dicsőséget szereztek már az alma maternek (ez is a pedagógusok munkáját dicséri) szavalatokkal, dalokkal és az iskolában működő három (!) citerazenekar műsorával késztették nagy tapsra a nézőtéren ülő szülőket, a testvértelepülésekről és a szomszédos iskolákból érkezett vendégeket.
Az első sorokban az iskola egykori és mai tanítói foglaltak helyet és olykor nem tudták eltitkolni meghatódottságukat sem. Fekete Irén oklevelek és virágcsokrok átadásával tette meghitté az ünnepséget és megköszönte léleknemesítő, a gyermekeket jó magyarságra is nevelő munkájukat.
