Névadójára emlékezett a pelsőci Dénes György Alapiskola
Névadója, Dénes György Madách-díjas költő, műfordító születésének 99. évfordulójára emlékezett a pelsőci Dénes György Alapiskola.
Dénes György Pelsőcön született Dusík Dánielként. A felvidéki magyar irodalom egyik legtermékenyebb gyermekversírója volt, verseiben megörökítette a gömöri táj szépségét, a pici falvak neveit is. Pozsonyban élt, de évente hazajárt, hogy gyönyörködjék a gömöri „kék hegyekben” és érezze földijei szeretetét.
Születésének 99. évfordulójára emlékezve a Dénes György Alapiskola projektnapot szervezett, amelyre meghívták a körzeti kisiskolák tanulóit és pedagógusait, valamint baráti iskolájuk, a Herman Ottó Általános és Művészetoktatási Iskola tanulóit a magyarországi Alsózsolcáról.
Az iskola tanulói már hetek óta készültek a nagy napra. Dénes György verseit olvasták és tanulták, kicsik és nagyok illusztrációkat készítettek, amelyekkel gazdagon kidíszítették a rendezvény helyszínéül szolgáló tornatermet.
A projektnap kezdetén megkoszorúzták Dénes György emléktábláját az iskola bejáratánál, majd a tornateremben folytatódott a program. Az ötödikesek bemutatták Dénes György életét és munkásságát, az alsó tagozatos gyerekek pedig elmondták a szebbnél szebb verseit. A körzeti kisiskolák tanulói is bekapcsolódtak az ünnepi programba, s a résztvevő ovisok is boldogok voltak, mert végre meglátogathatták az iskolát, ahová majd járni fognak, s találkozhattak elsős barátaikkal.
„A versmondás után közösen megtanultunk egy megzenésített Dénes György-verset. Az énektanulás nagyon szórakoztató volt, mert a nyolcadikosok sok-sok érdekes hangszerrel kísérték a közös éneklést. Ezután a kicsik rajzolni mentek az osztálytermekbe, majd a kész munkákat kiállították a tornaterembe előre elkészített üres panelekre. Volt min gyönyörködni!” – mondta Máté Eleonóra, a Dénes György Alapiskola igazgatója hozzátéve, a nagyobb gyerekek kicsit komolyabb programmal készültek.
Az iskolát 15 település gyermekei látogatják, s közülük sokan még sosem jártak egy-egy osztálytársuk lakóhelyén. Ezért most prezentációkat készítettek, büszkén bemutatva szülőfalujuk értékeit és szépségeit. Mindenki nagyon izgult, mert szándékosan nem csak azok a tanulók kapták meg a prezentálási feladatot, akiknek a szereplésben, versmondásban rutinjuk van. Végül az előadások nagyon jól sikerültek, és mindenki büszke volt magára, hogy megbirkózott a számára szokatlan feladattal – mondta az igazgatónő.
A prezentációk után elsétáltak a temetőbe, ahol gyertyát gyújtottak és virágot helyeztek el a költő sírján.
„Nagyon vártuk már ezt a napot, mert egy régi álmunk valósult meg. A sok betegség után végre szabadon ünnepelhetünk, szabadon vendégül láthatjuk azokat, akikkel együttműködünk és akiket szeretünk. Lehetőség ez arra, hogy jobban megismerhessük egymást. Lehetőség arra, hogy jobban megismerjük iskolánk névadóját, Pelsőc szülöttét, Dénes Györgyöt és azt a féltő szeretet, amivel a távoli Pozsonyból is gondolt szülőföldjére. Nem csak Pelsőcre, hanem minden pici gömöri falura és nagyobbacska településre, amelyeknek a nevét verseibe foglalta, hogy soha el ne vesszenek. Megismerjük azt a nagypapai szeretet, amivel unokáit versein keresztül elvarázsolta. Mert ez a nagypapai szeretet tette őt a felvidék egyik legtermékenyebb és legértékesebb gyermekversírójává. Ez a nap arról szólt, amit szeretünk: a szép szóról, dalról és képről, az alkotó emberről, a barátságról, a kölcsönös tiszteletről és a szeretetről, mert ezek adnak erőt nekünk, hogy jó emberekké váljunk” – fogalmazott Máté Eleonóra.
