Népességcsökkenés a gömöri és a nógrádi városokban
Dél-Szlovákia városaiban, különösképpen Gömör és Nógrád térségében az elmúlt évtizedekben aggasztó mértékben csökkent a lakosság száma. A tágabb régió városai, Losonctól Rozsnyóig folyamatosan veszítenek lakóikból, s egyelőre nem látni, hogy miként lehetne a kedvezőtlen tendenciát megállítani.
A folyamat mögött több tényező húzódik: a lakosság elöregedése, az alacsony születésszám, a fiatalok elvándorlása a munkalehetőségek hiánya miatt, valamint az agyelszívás. Az adatok jól mutatják a tendencia súlyosságát, ugyanakkor a helyi önkormányzatok és közösségek próbálják megőrizni életképességüket, amihez azonban hathatósabb állami segítség kellene.
Rimaszombat a kétezres évek elején még több mint 25 000 lakost számlált, 2024 végére viszont hivatalosan 21 175-re csökkent a népesség. A valós szám ennél is alacsonyabb lehet, hiszen sokan csupán papíron maradtak a városban, miközben Nyugat-Szlovákiában vagy külföldön dolgoznak.
A rimaszombati anyakönyvi hivatal adatai is alátámasztják a kedvezőtlen tendenciákat. 2023-ban 106 házasságot kötöttek, 25-tel kevesebbet, mint egy évvel korábban, a válások száma pedig 39 volt. A születések száma mindössze 127, közel ötvennel kevesebb, mint az előző évben. A városból többen költöztek el (308 fő), mint ahányan beköltöztek (219 fő). Az elhalálozások száma is meghaladta a születésekét, vagyis a természetes fogyás mellett az elvándorlás is gyorsítja a népességvesztést.
Rozsnyón hasonló a helyzet: a lakosság száma alig több mint egy évtized alatt 19 700 főről tavaly év végére 16 857 főre fogyatkozott, és bár a városvezetés különböző eszközökkel – például lakásépítésekkel, vagy a „Rozsnyói Kártya” kedvezményrendszerrel – próbálja a helyben maradást ösztönözni, a trendek egyelőre nem fordultak meg.
Nagyrőcén még látványosabb a csökkenés: 1991-ben több mint 13 700 lakos élt a városban, mára a szám alig haladja meg a 10 800 főt, és hamarosan 10 ezer alá süllyedhet. A városvezetés szerint ezzel már nemcsak egy lélektani határt lépnek át, hanem ennél a küszöbnél kérdéses a település hosszú távú fenntarthatósága a jelenlegi formában. A szintén a Nagyrőcei járáshoz tartozó Tornaljának a kétezres évek elején több mint 8 ezer lakosa volt, mára ez a szám mintegy 6700-ra csökkent.
A nógrádi régió legnagyobb városa Losonc, hajdanán közel harmincezer lakosú volt, de még a 2010-es évek elején is több mint 28 000 lakossal rendelkezett, mára azonban 25 ezer alá (24 661-re) csökkent a népessége. A régióban egyedül Fülek lakosságszáma nem apadt drámaian, három évtizede 10 ezer körül mozog, jelenleg 9623.
A gömöri és nógrádi városok helyzete nem elszigetelt jelenség. Szlovákiában 2024 végén 5 419 451-en éltek, ami éves szinten 5200 fős csökkenést jelent. A természetes fogyás, azaz a halálozások száma meghaladta a születésekét: több mint 54 000 halálozás mellett mindössze 46 000 gyermek született. Az elmúlt öt évben az ország lakossága összesen 40 000 fővel csökkent, miközben a bevándorlás sem tudta ellensúlyozni a trendet.
A demográfiai változások az oktatásra is kihatással vannak: az alapiskolások száma folyamatosan csökken, ennek megfelelően az alapiskoláké is, miközben sok intézményben a diákok létszáma a törvény által meghatározott minimum alá esett. A fiatalok közül a középiskolai tanulmányok után sokan külföldön folytatják pályafutásukat, és már nem térnek vissza a régióba.
A folyamat egyik legsúlyosabb következményét az iskolák érzik meg. Csúsz Péter, a losonci Kármán József Alapiskola igazgatója és megyei képviselő szerint az iskolai statisztikák torz képet mutatnak.
– Intézményünkben ebben a tanévben 11 olyan, törzsiskolás diák van bejelentve, aki valójában külföldön él a családjával. Ez közel tíz százalékos arány, és ha a teljes régiót néznénk, megdöbbentő számokat látnánk – magyarázza az igazgató.
A jelenség mögött főként a külföldi munkavállalás áll. A szülők először csak dolgozni mennek főként Németországba vagy Ausztriába, de ha ott stabil egzisztenciát teremtenek, magukkal viszik a családot is. A gyerekek így már külföldi iskolákban tanulnak, később ott alapítanak családot, és nem térnek vissza.
– Aki tizenévesen elmegy, az már nem itt lesz szerelmes, nem itt alapít családot. Az ő gyerekei már törzsiskolások sem lesznek itthon – fogalmaz Csúsz Péter.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tehetséges fiatalok közül is sokan külföldi egyetemeken tanulnak tovább, és döntő többségük nem tér vissza.
– A külföldön tanuló szlovák diákok 60, míg a magyar diákok 90 százaléka ott is marad. Ez döbbenetes adat, az agyelszívás pedig hatványozottan érinti ezt a régiót – hangsúlyozza a losonci iskolaigazgató.
Csúsz Péter szerint a munkanélküliség és a munkahelyteremtés szempontjából is a legrosszabbak közé tartozik Gömör és Nógrád.
– vetíti előre.
Agócs Attila, Fülek polgármestere szerint a demográfiai csökkenés regionális szinten jelentkezik, és túlmutat egy-egy település erején.
– Lehet, hogy a városunkban ugyan kisebb mértékű a fogyás, de ez mégis az egész térséget érinti. Sajnos ez az egész tágabb régió problémája, amely Magyarország határ menti területein is hasonlóan jelentkezik – mondja a polgármester, aki megyei képviselőként is a régió felzárkóztatásáért dolgozik.
Szerinte a helyi önkormányzatoknak nincsenek meg az eszközeik, hogy a folyamatot megállítsák.
Az elmúlt években ugyan történtek előrelépések – például ipari park létesült Rimaszombatban –, de sokak szerint ez elég későn érkezett, mivel a rendszerváltoztatás óta eltelt három és fél évtizedben nem voltak hasonló kaliberű befektetések, így a régió nem tudta ledolgozni a lemaradását.
– Az államilag támogatott lakásépítés kapcsán azt látjuk, hogy az inkább a nagyvárosokban éri meg a befektetőknek. Tehát megint csak nem a régióban fognak épülni az új lakások, hanem Pozsonyban, Nyitrán és Kassán. Azáltal pedig, hogy ott létesülnek újabb munkahelyek és lakások az további elszívóerővel fog hatni – mutat rá Agócs Attila.
A probléma megoldását az is nehezíti, hogy a régiónak nincs erős parlamenti képviselete.
– A mindenkori kormánynak kellene elhatároznia, hogy nem hagyja tovább nőni a szakadékot az ország nyugati és keleti, illetve déli része között. Ilyen szempontból kiszolgáltatottak vagyunk, mert parlamenti képviselet nélkül nem vagyunk jelen a stratégiai döntéseknél – mondja Agócs Attila.
Biztató jelként említi ugyanakkor, hogy az uniós források egy részét most már a megyei önkormányzatok oszthatják szét.
– Csak maradjon is így, mert legalább a helyi igényekhez közelebb álló döntések születhetnek a lakossági infrastruktúráról vagy éppen a környezetvédelemről – tette hozzá, kiemelve, hogy az erős megyei képviselet eredményei itt egyértelműen meglátszanak.
Cziprusz Zoltán, a Magyar Szövetség elnökségi tagja, rimaszombati városi és Besztercebánya megyei képviselő is hasonlóképpen látja a helyzetet. Első problémaként a csökkenő születésszámokat jelölte meg, másodikként, hogy az országon belül is érzékelhető elvándorlás a fejlettebb országrészekbe, harmadrészt pedig a külföldre történő kivándorlást említette.
Szerinte azonban itt nem tipikusan gömöri problémáról van szó, hanem országosról, illetve hangsúlyozta, hogy ez a kedvezőtlen tendencia nemcsak a városokat, hanem a falvakat is érinti. További problémának tartja, hogy Szlovákiának nincs a magyarországihoz hasonló családpolitikája, sőt semmilyen sincs.
Megjelent a Magyar7 2025/36. számában.
