Nemzetközi konferencia a malenkij robot 80.évfordulója kapcsán
80 évvel ezelőtt, 1944. december 3-án a IV. ukrán front katonái Kisgéresből a legfrissebb adatok alapján 170 ártatlan, hadköteles férfit, - a legtöbbet egy felvidéki településről – hurcoltak el háromnapos munka ürügyén a szovjet GUPVI kényszermunka-táborokba. A Bodrogközi – és Ung-vidéki Kulturális Központ és Kisgéres község szervezésében, a Kultminor kisebbségi kulturális alap anyagi támogatásával, a helyi kultúrházban nemzetközi konferencia keretén belül ismertették az érdeklődőkkel a legújabb kutatások eredményeit.
A nagyon nívós és igazán tartalmas, rengeteg új ismeretanyagot felhalmozó, öt szakmai előadást és a témával kapcsolatos 2 könyvbemutatót magába foglaló konferencián elhangzottakat egy 3 részes minisorozatban foglaljuk össze azok számára, akik személyesen nem lehettek jelen, de érdeklődéssel figyelik és követik a magyar nemzet e XX. századi, sokáig elhallgatott gyalázatának, veszteségének pár évtizede kutatható fejleményeit. E cikkünkben a két magyarországi előadóról szólunk, majd a következő részben az erdélyi történész által elmondottakról az ottani elhurcolt civilekről míg végül, de nem utolsó sorban két hazai előadó tolmácsolásában a hazai malenkij robot adatokról is szó lesz.
Az idei konferencián elsőként felszólaló Dr. Bognár Zalánra ( a Károli Gáspár Református Egyetem docense, , a GULAG - és GUPVI-kutatók Nemzetközi Társaságának elnöke ) emlékezhettek a résztvevők a 10 évvel ezelőtti királyhelmeci malenkij robot konferenciáról. A témát 20 éve kutató történész mostani előadásában az 1945-1956 közötti korszak (hadi)fogolykérdésének kiemelkedő magyarországi társadalmi jelentőségét mutatta be. A második világháború alatti visszacsatolásokkal megnagyobbodott, 172 ezer km²-es és 14,7 milliós Magyarországról közel 400 ezer főnek a nyugati, mintegy 1 millió főnek pedig a szovjet hadifogság sanyarú sorsa jutott osztályrészül. Ez utóbbiak közül több, mint 300 ezer főt ártatlan civilként, ítélet nélkül hurcoltak el. Óriási különbség volt a nyugati, azaz a német és a szovjet fogság körülményei között. A számok tanúsága szerint, Magyarországon minden 10. ember a szövetséges hatalmak, javarészt a szovjet fegyveres erők fogságában volt. Megdöbbenve hallhattuk, hogy valamelyik tagja révén minden harmadik család közvetlenül érintett volt a hadifogolykérdésben.
A GULAG – és a GUPVI-lágerek közötti különbség
Átfogó képet kaphattunk a szovjet fogságba vetett magyar hadifogoly-ügyről (tehát a katonaként vagy civilként, ítélet nélkül vagy ítélet alapján) a GUPVI- vagy GULAG büntetés-végrehajtási lágerekbe kerültek teljes spektrumáról. Az előadó bemutatta a hadifoglyok különböző csoportjait, létszámadatait. Három csoportba osztható, kit milyen indokkal vittek el. Az egyik a hadifogoly létszámkiegészítés volt. Aki 1941-től katona volt, behívták igazoltatás címén és hadifogolytáborban végezte. A másik ok volt az etnikai tisztogatás, aminek alapja az a meggyőződés volt, hogy a trianoni határon túli magyarok a szovjetek ellen harcoló partizánok voltak. A harmadik okként pedig a németként jóvátételi munkára való elhurcolást említette.
Bognár Zalán fontosnak tartja a GULAG és GUPVI-lágerek közötti különbség tudatosítását, amire tulajdonképpen csak a 90-es évek elején, szovjet hadtörténeti folyóiratban derült fény. Mint mondta, rengeteg gond van a szovjet adatokkal, a 700 ezres magyar hadifogoly-szám (a moszkvai levéltárból ennyi magyar elhurcolt nyilvántartási kartotékát vásárolta meg a magyar állam) is alig fedi a valóságot. A Szovjetunióban az 1929-es genfi konvenciót megtagadva, a Népbiztosok Tanácsa hagyta jóvá a hadifoglyokkal való bánásmódot. A genfi egyezmény értelmében az lehetett volna csak hadifogoly, aki katonai tevékenysége közben esett fogságba, vagyis azokat nem lehetett volna elvinni fogolyként, akik dezertáltak, alakulatukat otthagyva hazamentek, nem harcoltak már a szovjetek ellen. Viszont, mint elhangzott, a definíciójuk értelmében a Szovjetunió területére internált polgári személyek is hadifoglyok, a szovjetek már maguk is keverték, hogy ki kicsoda. A hadifoglyok között a civilek is ott vannak, az internáltak között meg a nők is. Ennek szemléltetésére megemlítette, hogy kolléganője a Magyar Nemzeti Levéltár kiküldöttjeként Moszkvában, 12 évvel ezelőtt talált egy dokumentumot, mely szerint Malinovszki marsall a Budapest és környékén elfogott több, mint 100 ezer hadifogoly közül 12 933 főt áthelyezett az internáltak közé, mert ott volt épp hiány.
Csak a trianoni Magyarország területén 47 településen 56 hadifogolytábor illetve táborrészleg volt. Mintegy 600 ezer magyar járta meg ezeket a táborokat. A Honvédelmi Minisztérium korabeli dokumentuma bizonyítja, hogy 1945 májusában a ceglédi tranzit fogolytáborban 130 ezer fő tartózkodott. Újságban itt-ott megjelent cikkekben hírt adnak a fogolytáborokból elengedettekről, de javarészt csak a gyengéket, betegeskedőket engedik el, akiknek nem vennék hasznát a szovjet munkatáborokban. Érintőlegesen, összehasonlításképpen szó esett a német hadifogságba kikerültek számadatairól is: 300 ezer katona és 100 ezer civil. Ugyanis a Nyilas uralom alatt a német birodalom területére rengeteg gyárat telepítenek ki, a munkásaikkal együtt.
Azt a látszatot kellett kelteni a Szovjetúniónak, hogy kedves és rendes, ezért a választás évében a kommunista pártot erősítendő gesztusokat tesz. Ezért 1945 augusztusában az államvédelmi bizottság Sztálin Szovjetúnió-beli elnökletével kiadott rendelete értelmében 150 ezernyi magyart, közkatonát és altisztet el kell engedni, akik a volt frontterületeken és a hátországban vannak. Az 1946. július 1-ig elengedettekről nagyon kevés adat lelhető fel, névjegyzékek nélkül adtak át embereket a szerzsantok. Ahogy elhangzott, kevesen tudnak arról, hogy 1945-ben a közép-európai táborokból mintegy 230-250 ezer hadifoglyot (katonákat és civileket, tiszteket még nem) adnak át.
A hadifogoly-ügyet az MKP propagandaként használta fel
Bognár Zalán elmondta, azt kevesen tudják, hogy a 2. világháborút követő fegyverszünet után Magyarország a Szovjetunió felügyelete alá került. Az úr a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke, Vorosilov marsall volt, az történt, amit a szovjetek akartak. Irókat tiltottak be, Márait, Herczeg Ferencet, Tormay Cecilet, vagy Gárdonyi Tanácsköztársaságról szóló művét. Ők mondhatták meg, milyen pártok indulhattak, hogy milyen könyvek jelenhettek meg, mindent a szovjetek engedélyeztek. Rengeteg olyan civil szervezetet tiltottak be, amelyeket nem a kommunista párt felügyelt, részt vettek az ország gazdasági átalakításában. 1945. novemberében 57%-al nyert a kisgazda párt, azaz egyedül alakíthattak volna kormányt, de a SZEB nem engedte.
1945. novemberében, az első hazahozatali hullám utolsó szállítmányával kapcsolatban Rákosi elvtárs a GUPVI főparancsnoknak, Petrov tábornoknak írja levelében:
Szerinte emiatt veszítették el a választásokat, majd kéri, hogy ne ilyen csont-bőr embereket engedjenek haza, mert így kilóg a lóláb, az emberek nem fogják elhinni, amit mondanak nekik párttársaival, mert látják, hogy más a valóság. Állítása szerint a kisgazdák demagógiájukkal kihasználták a helyzetet…
1946-ban szinte leáll a hadifoglyok Szovjetúnióból való hazaszállítása. Áprilisban Nagy Ferenc miniszterelnök Moszkvában jár Sztálinnál, aki a hadifoglyok hazahozatalának ütemére és határidejére semmi konkrétumot nem ígér. Annyit mondott csak, hogy a magyar hadifoglyokat folyamatosan hazaszállítják. Év végére a német fogságból szinte az összes elhurcolt hadifogoly hazatért. Mivel szovjet földön kellett a munkaerő, mindössze 25-30 ezer foglyot engednek szabadon, mert persze nem akarták támogatni a kisgazdák vezette koalíciós kormányt.
A német hadifoglyok ügyével a kommunista vezetésű belügyminisztérium foglalkozik. A keleti foglyok ügyét előbb a nem kommunista vezetésű Vöröskereszt kapja, de kiveszik a kezükből és átadják a kommunisták vezette Népjóléti Minisztériumnak. A kutató konkrét példákon mutatta be a kommunista párt propagandáját, azt, hogy miniszteri szinten és a médiában hogyan monopolizálták a hadifogoly-kérdést, teljességgel lefedve és tematizálva azt, megadva ezzel a narratívát.
Ahogy megtudhattuk, Rákosinak a valóságban semmi köze nem volt a hadifoglyok tömeges hazaszállításának megindulásához, éppen ő volt az, akinek parancsára 1946-ban leállítják a tisztek hazahozatalát. A valóságban a Szovjetunióban már a párizsi békeszerződés megkötését megelőző tárgyalások során eldöntötték, hogy 1947-ben, a békeszerződés aláírását követően tömegesen fognak elbocsátani magyar és román hadifoglyokat, a repatriálás ütemével kapcsolatos egyeztetéseket dokumentumok őrzik. Egyik tanúbizonyság szerint 1947. áprilisában Rákosi Molotovnál tett látogatása során kéri a kommunista párt hatékony közbenjárását a hadifogolyügyben. A jegyzőköny szerint Molotov megkérdezte, mely kérdések a legfontosabbak a magyaroknak. Rákosi erre azt felelte, hogy a csehszlovákokkal való viszony rendezése és a hadifoglyok kiengedése.
A tömeges hazaszállítás valódi oka a 1947. február 10-én kelt és hónapokkal később hatályba lépett párizsi békeszerződés volt. Ennek aláírásakor még 4-500 ezer embert vártak haza a Szovjetúnióból.
1947 tavaszán a Magyar Kommunista Párt (MKP) a szavazóbázisa megerősítése céljából létrehoz egy 5 tagú bizottságot, aminek kizárólagos feladata a hadifogolykérdés propagandában való használata. Ennek épp csak egyik eklatáns példája a Hadifogoly Híradó-ban megjelent fotó a Szovjetunióból hazatérő hadifoglyokat szállító vonatszerelvénnyel, melyen az olvasható, hogy Kivitt minket Horthy, Szálasi, hazahozott Rákosi. Éljen a magyar kommunista párt!
1947 őszén a kommunistáknak sürgetővé vált az előrehozott választások kérdése, amit addig akartak megtartani, míg a SZEB és a vörös hadsereg az országban van. Ugyanis a békeszerződés életbelépésével a SZEB-nek el kellett hagynia Magyarországot, így a Szovjetunió már nem szólhatott volna bele a belpolitikába. A hadifogolykérdés, társadalmi fontosságánál fogva a legkiválóbb terepet biztosította az MKP számára népszerűsége és szavazóbázisa növelésére. Ez utóbbi érdekében a valóságot sem restellte eltorzítani propagandájában. A Szovjetunióból hazatértekről csak úgy lehetett beszélni, mint hadifoglyokról, még ha a valóságban nem is volt mindegyikük katona! Arról tilos volt beszélni, hogy a dicső felszabadító vörös hadsereg tömegesen ártatlan civileket hurcolt el, míg másokat idegen törvények alapján ítélt el.
A hazahozatalban szerepet vállalók
A XX. században a hadifogolyügy volt az egyedüli olyan fontosságú probléma Magyarországon, ami két hetilap indítását indokolta -az egyik a Magyar Vöröskereszt Hadifogoly Tudósítója, a másik a Hadifogoly Híradó. A kommunista pár az előbbit betiltatja, a főszerkesztőjét a GULAG-ra hurcolják, az iratanyagokat elkobozták, eltüntették, ezért ma a Magyar Vöröskereszt Hadi Főosztálya archívumában semmi dokumentum nem lelhető fel. Míg nyugatról már 1946 végére hazatértek a foglyok, addig még 1947 tavaszán 4-500 ezer szovjet földre szakadt civilt vártak itthon szerettei. Igy érthető, hogy a magyar társadalmat elsősorban ez utóbbiak helyzete és kiszabadításuk foglalkoztatta. A kiemelkedő jelentőségét két, 1945-ben kelt citátummal is szemléltette:
A hadifoglyok hazahozatalának segítésére civilszervezetek jöttek létre. Nem volt köztudott, de a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége a kommunista párt szatelit civil szervezete volt. 1947. május 9-én Rákosit felkeresi egy 100 tagú küldöttségük, kérve, hogy engedjék haza hozzátartozóikat a fogságból és másnap megírja az újság a csodát, miszerint Sztálin teljesíti Rákosi elvtárs kérését, de a gondolkodó ember látta, hogy kilógott a lóláb és ez is csak a propaganda része. A valóság az volt, hogy még márciusban egyeztettek az illetékesek a román és a magyar hadifoglyok hazabocsátásáról, mivel 1947 is választási év volt.
1948-ban már Magyarország ellenségből baráti állammá vált. A kint maradt hadifoglyokat Rákosi háborús bűnösöknek és fasisztáknak nevezi, akikre az épülő népi demokráciának nincs szüksége, magyarán százezrekről mondott le.
1953 megváltás volt nagyon sok hadifogolynak, mivel március 5-én meghalt Sztálin. A dátum érdekességére utalva elmondta, hogy 13 évvel korábban e napon írják alá a katyni vérengzésre vonatkozó parancsot. Az évszázad kultikus 6:3-as angol-magyar mérkőzésre is annak köszönhetően mehetett csak ki az Aranycsapat, hogy Sztálin halála után szükségtelenné vált az állami, miniszteri engedély a londoni kiutazásra.
Majd még 1955-ben a németek tömeges hazabocsátásakor is jöttek haza velük együtt magyarok is. Összegzett adatként közölte, hogy az 1 milliónyi szovjet rabságba elhurcolt fő kb.40%-a meghalt. A többiek a három ütemben zajló hazahozataluk valamelyikében hazakerültek, miközben megemlítette azt is, hogy az 1956-os forradalom során az egyetemisták 11. pontjukban még mindig a szovjet földre kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítását követelték, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is.
Az előadás záróképén a Nye boltaj! / Ne beszélj! plakátot láthattuk.
A fogságból hazaengedetteknek megtiltották, hogy itthon bármiről is beszéljenek. Azzal fenyegették meg őket, hogy ellenkező esetben családjukkal együtt viszik őket vissza. A rendszerváltozásig tilos volt beszélni a szovjet fogságról, az életkörülményekről, a tömeges halálozásról, az éhezésről.
Éppen ezért Dr. Bognár Zalán egyetemi docensként missziójának tekinti, hogy az Új-és Jelenkori Történeti Tanszék diákjai, a jelen és jövő letéteményeseiként, traumatizált elődeik sebeit begyógyítva a torz helyett a valós történelemképet kaphassák. Mint mondta, a torz világlátásból ugyanis csak rossz következtetéseket lehet levonni, ebből kifolyólag pedig rossz világ épül(hetne) …
Dr. Cservenka Ferdinánd, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Gulag-és Gupvikutató Intézetének levéltárosa a civilek Felső-Bodrogközből 1944. december 1-én kezdődő és egészen karácsonyig tartó tömeges elhurcolásáról illetve hazatéréséről tartott előadást.
Erről lapunk e heti, 2024/49-es számában részletesen olvashatnak.
