Nemzetegyesítés címerekkel - KÉPEKKEL
A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum vendége volt a dorogi születésű Pécsi L. Dániel címer- és jelképtervező művész, aki nemcsak alkotásairól, hanem felvidéki kapcsolatairól, barátságokról és a Honismereti Kerékpártúrához fűződő kapcsolatáról is beszélt a megjelenteknek. Egy elkülönített részben az általa megtervezett címereket is megtekinthették az érdeklődők.
Az est szervezőjétől, Varga Olivértől megtudhattuk, hogy a villamosmérnökként végzett Pécsi L. Dániel épp a kerékpártúrákon szerzett felvidéki élményei és barátai hatására döntött úgy, hogy jelképtervező lesz. A ’90-es évek közepétől foglalkozik címertervezéssel, számos magyarországi és határon túli magyarlakta település, egyházközség, illetve oktatási intézmény címerét is ő tervezte. Közművelődési, kulturális feladatokat is vállalt, s egyik fő szervezője volt a Magyarok II. Világtalálkozójának. Bár katolikusnak keresztelték, ő álmodta meg a Magyar Reformátusok Világtalálkozójának a jelképeit és arculatát is.
A Csallóközi Múzeum igazgatója, Nagy Iván kiemelte, hogy az ilyen kiállítások azért is jók, hogy nemzetünk egymástól elszakadt részei különféle síkokon találkozzanak egymással. Mivel Pécsi L. Dániel felvidéki tájegységek címereit is megtervezte, így a falakon jelképszerűen találkoznak ezek az elszakított nemzetrészek, de a jelenlévők által ebben a teremben fizikai értelemben vett találkozások is megvalósulnak, régi barátok örülhetnek újra egymás társaságának.
Pécsi L. Dánielt és munkásságát Gy. Szabó András előadóművész méltatta.
– Amikor a szomszédos Királyfiakarcsán azzal a céllal állítottuk fel Rieger Tibor szobrászművész Magyarok Nagyasszonya szobrát, hogy valamiféle szakrális emlékhely lehetőségét teremtsük meg az anyaország és az itt élő magyarság összetartozás-tudatának erősítésére, az erre az alkalomra szerkesztett kiadványban Pécsi L. Dániel jelképművész barátom Csallóköz címerét helyzetem el.
– hangsúlyozta Gy. Szabó, aki azt is megemlítette, hogy a reformkorban a nemzeti önérzet már a népművészetben is kifejezésre jutott, melynek jellemző példáját képviseli egy 1835-ben készült debreceni mángorló, amelyen az országcímer alatt a következőt olvashatjuk: „Még lesz egy Magyarunk testiben Vér ere, Sérthetetlen marad Országa Czímere”. Mint mondta, ezek szerint a címer véd is, pajzsot ad, mint oltalmat nyújtó heraldikai jelkép. S fordítva is igaz. Egy közösség lelki épsége, összetartó ereje tartja meg címerének állandóságát.
Amikor a jelképművész egy település, egy intézmény – legyen az világi vagy egyházi – címerének a megtervezésére kap megbízást, legelőször is meg kell ismernie annak a tájnak, országrésznek a történelmét, természeti, geográfiai adottságait, az arra a vidékre döntően jellemző tevékenységi formákat, de leginkább az ott élő embereket. Ha oktatási intézményről, iskoláról, szakrális létesítményről van szó, utána kell járni az alapítás évének, az alapítók szándékában megfogalmazott célkitűzéseknek. Egy címer megtervezésének ugyanis sajátos, írott és íratlan szabályai vannak, kezdve a szín- és témaválasztástól egészen az utolsó vonal kontúrjának megrajzolásáig.
A jászói Mécs László Szabadegyetem címeres zászlaját is ő tervezte, de munkája során több száz anyaországi, felvidéki, partiumi, kalotaszegi, székelyföldi és kárpátaljai település, illetve oktatási intézmény jelképeinek is ő lett a tervezője. Lassan beteljesedik, amit feladatként maga elé tűzött, hogy címereivel mozaikszerűen próbálja összeilleszteni a szétszabdalt Kárpát-hazát. Könyve, a Címerekkel írt történelem igényes szakmai alapossággal foglalja össze a heraldika tudományát a címertani alapismeretektől kezdve, azok megértésén át, értelmezésükig.
Pécsi L. Dániel elmondása szerint egy 1979-es jókai találkozó életének egyik meghatározó élménye volt, ugyanis akkor tudatosult benne, hogy a Duna túloldalán is élnek magyarok, ráadásul nem is akármilyenek.
– Akkor indult el az a folyamat, hogy húsz éven keresztül töretlenül jártam a Felvidék tájait, gyakorlatilag Dévénytől Ágcsernyőig és vissza. Nagyon sok felvidéki barátot szereztem, és mondhatom, hogy többükkel azóta is tart ez a barátság – emelte ki az est vendége. Sok alkalommal vett részt a Honismereti Kerékpártúrán, ahol szintén fantasztikus embereket ismert meg és hihetetlen élményeket szerzett, hiszen a résztvevők sok emlékhelyre eljutottak és a természetben tekerve igazán szabadnak érezhették magukat.
Amikor elkezdte tervezni a címereket és jöttek sorban a felkérések, már kevesebb ideje maradt a kerékpártúrákra, de amikor csak tehette, fel-felbukkant a régi ismerősök között. Ekkortájt kapta a felkérést, hogy tervezze meg a magyarországi református egyháztestek, vagyis a dunántúli, a tiszáninneni, a tiszántúli egyházkerületek, valamint a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki, a két amerikai, a nyugat-európai és az ausztráliai egyháztestek címereit. Az akkori püspök, Bölcskei Gusztáv az egyesített magyar református egyház címerének megtervezését kérte tőle. Pécsi L. Dániel munkája az 1001-ben Szent István által alapított Győri Egyházmegye címere is. Különösen büszke a párkányi Szent Imre Katolikus Óvoda címerének megtervezésére, hiszen ez az óvoda bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, ugyanis a világon ez az első óvoda, amely hivatalosan címert kapott.
A hangulatos megnyitón közreműködött Földessy László pánsípművész, akivel Pécsi L. Dániel szintén felvidéki útjai során barátkozott össze.
Megjelent a Magyar7 2025/7. számában.
