Németh Zsolt: A Felvidéken mindig itthon érzem magam
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Pázmaneum Társulás Rendszerváltók címmel tartotta meg közéleti fórumát, melynek vendége Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a Külügyi Bizottság elnöke volt. Az eseményre a Csemadok dunaszerdahelyi székházában került sor a közművelődési szervezet Vámbéry Ármin alapszervezetének társszervezésében.
A megjelenteket Dunaszerdahely alpolgármestere, a Pázmaneum Társulás elnöke, Karaffa Attila köszöntötte, s egyben kiemelte, hogy délelőtt a Szabó Gyula 21 – Közös Igazgatású Szakközépiskolában több mint száz diáknak tartottak rendhagyó történelemórát Elhurcolva – Távol a hazától, rabszolgasorsa ítélve címmel, amelynek előadója Tolnai Gyula, az MCC-Rubicon Történettudományi Műhely történész-kutatója volt. Az előadás után a Diktatúrák áldozatainak emlékhelyénél elhelyezték az emlékezés koszorúját. A Pázmaneum Társulás egyik kiemelt célja ugyanis a diktatórikus rendszerek veszélyeire való figyelmeztetés az ifjúság és a felnőtt lakosság körében.
Karaffa Attila bevezetője után Horváth Sofia Zina, a Vámbéry Ármin Gimnázium tanulója A lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke címmel olvasott fel részletet Kónya Imre ...és az ünnep mindig elmarad? című könyvéből Magyarország rendszerváltó miniszterelnökére, Antall Józsefre emlékezve.
Azonban nemcsak Dunaszerdahelyen, hanem egész Felvidéken is itthon érzi magát, hiszen feleséget is innen, Párkányból választott, de rokonságában is éppúgy vannak felvidéki, mint erdélyi felmenők, s az utóbbi miatt Székelyföldön sem érzi magát idegenül.
Az est vendége arra is emlékeztetett, hogy a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja, amelynek apropóján ez a találkozó is létrejött 1947. február 25., amikor is a szovjet titkosszolgálat letartóztatta, majd elhurcolta Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, annak dacára, hogy országgyűlési képviselőként a mentelmi jog által védettséget élvezett.
A főtitkár mindenfajta legális bírósági eljárás nélkül 9 évet töltött a Gulagon. Németh Zsolt megemlítette, hogy a II. világháború után a szovjet érdekszférába tartozó államok közül Magyarország abban különbözött a többiektől, hogy a masszív szovjet manipulációk és hátszél ellenére a kommunizmus nem tudta azonnal megvetni a lábát az országban és három évbe telt, amíg erőszakos és totalitárius módszerekkel a kommunisták megkaparintották a hatalmat.
húzta alá a Külügyi Bizottság elnöke.
Esterházy János a felvidéki magyarság legnevesebb áldozata a kommunista diktatúrának, de olyan személyiségek, mint Janics Kálmán vagy Duray Miklós is üldözöttek voltak.
Rajtuk kívül azonban nagyon sok olyan személy nevét említhetnénk, akik a felvidéki magyarság védelmében konfliktusokat vállaltak, kiálltak a véleményük, a magyarságuk, a vallásuk, a hitük mellett, szögezte le az országgyűlési képviselő, aki a Csemadok egyedülálló szerepét is megemlítette, hiszen a vészterhes időkben a magyar közösség számára mentőcsónak volt, és
nem lehet véletlen, hogy a Csemadok túlélte a rendszerváltozást, hiszen nagyon fontos szerepe volt abban, hogy most beszélhetünk felvidéki magyar kultúráról, magyar identitásról és a közösségnek a megmaradásáról.
Németh Zsolt fontosnak érezte azt is elmondani, hogy sok mai politikai probléma, megoldatlan ügy a múltban gyökerezik. Példaként a felvidéki magyarság Beneš-dekrétumokból fakadó joghátrányait említette, amely mindenképpen megoldást igényel. Ehhez előbb-utóbb egyfajta magyar–szlovák történelmi megbékélésnek is végbe kell mennie, hasonlóan, ahogy Szerbiával is sikerül lezárni a problémás kérdések java részét, fejtette ki a FIDESZ képviselője, aki a Wacław Felczak Alapítványhoz hasonló kulturális alapítvány létrehozását látja indokoltnak a két ország között, ami elősegíti ezt a történelmi megbékélést.
szögezte le Németh Zsolt. Viszont arra is rámutatott, hogy a két országban nagyon sok kérdésben van még alapvető nézetkülönbség, nemcsak a magyarságot érő összes diszkrimináció tekintetében, de például az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szereplőinek illetve a dualizmus időszakának megítélésében is. Az álláspontok közelítésének Európa nyugati részén is van hagyománya, a képviselő a német–francia példát hozta fel ennek bizonyítására. A rendszerváltozás után eltelt közel 35 évben ugyan voltak mélypontok a szlovák–magyar kapcsolatokban, amelyek máig tartó hatásúak (például a kettős állampolgárság ügye, Malina Hedvig esete, magyarverés a dunaszerdahelyi stadionban), azonban sok pozitív eredmény is született (Selye János Egyetem megalapítása, Mária Valéria híd újjáépítése, a két ország gáz- és villanyhálózatának összekötése, több tucat új határátkelő megnyitása), amelyekre lehet építeni.
A felvidéki magyar helyzettel kapcsolatban Németh Zsolt elmondta, hogy
a második világháború óta többször került olyan helyzetbe a felvidéki magyarság, amikor meg kellett küzdeni jogaiért, megmaradásáért. Példának okáért a nyolcvanas évek elején, de a kilencvenes években az iskoláinkért kellett harcolnunk, és ezt sikerrel tettük, még ellenszélben is, azért, mert megvolt az összefogás.
Az elmúlt közel 15 évben azonban nem volt a magyarságnak tudatos, releváns politikai (érdek)képviselete a szlovák parlamentben, az utóbbi időszakban pedig semmilyen, ami mindenképpen arra vezethető vissza Németh szerint, hogy ez az összefogás még nem elég széles körű, hiszen
a magyarság százalékaránya az országban 8-9%, ami optimális esetben sima parlamenti képviseletet eredményezne.
Kulcsfontosságú a magyar oktatási hálózat, intézményrendszer megtartása, illetve az, hogy ez minőségi szintű legyen, mert ez vonzerőt jelent a magyaroknak, de vonzerőt jelenthet a vegyes házasságokban élők számára is. Az országgyűlési képviselő a magyar állam határokon átívelő óvoda- és iskolafelújító programja mellett a felvidéki magyar oktatás okán megemlítette a támogatási rendszert, továbbá a Rákóczi Szövetség és Halzl József kiemelten fontos szerepét is.
Németh Zsolt a közönség soraiból elhangzott kérdés folytán kitért a magyarországi, rendszerváltoztatással kapcsolatos eseményekre is (FIDESZ alapítása, Lakiteleki találkozók stb.), de előtte röviden érintette a jelenlegi belpolitikai helyzetet is. Véleménye szerint Novák Katalin lemondása helyes volt, ugyanis hiába látta el nagyszerűen a feladatát, de egy olyan kérdésben döntött tévesen, ami érzékenyen érinti a magyar társadalmat. Sulyok Tamást egy nagyon felkészült, higgadt embernek tartja, akit személyesen ismer.
méltatta az időközben már a törvényhozás által is megválasztott új magyar államfőt Németh Zsolt.
