Nemcsak a kolbász lehet csípős és erős, hanem mi, magyarok is
Tizenegyedik alkalommal telt meg élettel a kis felvidéki település, Nagymácséd, ahol újra megrendezték a hagyományos kolbásztöltő versenyt. A Pro Mached Polgári Társulás szervezésében létrejött esemény mára nemcsak gasztronómiai mulatság, hanem a falu egyik legfontosabb közösségi ünnepe is lett, a magyar szó, az összetartozás és a hit ünnepe.
Idén kilenc csapat nevezett be a megmérettetésre, köztük egy Mosonmagyaróvárról érkező csapat is, akik már nyolcadik alkalommal szelik át a határt Nagymácsédért, mert elmondásuk szerint itt akkora a szeretet, hogy évről-évre vonzza őket. A hangulat már a déli óráktól forrni kezdett: a húsdarálók zúgtak, a fűszerek illata megtöltötte a levegőt, a régi ismerősök nevetése összeolvadt a tér zajával. A gyerekeket a pozsonyeperjesi Mesevarázs bábszínház, kézműves sarok és ugrálóvár várta, a felnőtteket pedig énekszó és tánc.
Az eseményen tiszteletét tette Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke, aki szívesen jár a kolbásztöltőre, nem csak a földieinek, az alsószeli csapatnak szurkolni, hanem érezni az elszántásgot, ami példaértékű lehet.
Fodor Szilvia, a Pro Mached Polgári Társulás elnöke nyitotta meg hivatalosan a versenyt, örömét fejezte ki, hogy bővült a csapatok száma. Forró Krisztián hozzátette, hogy a győzelem mellett az élmény, ami igazán számít.
A délután során a Kéknefelejcs Énekkar, a Kodály Zoltán Gimnázium Énekkara és az Ezüst Ősz Énekkar hangja csengett a faluban, mellettük a Kacaj néptánccsoport és fiatal tehetségek, Lukács Tímea és Tyukos Boglárka is színpadra léptek.
Idén talán kicsit túlléptem a szerepkörömön, de egy riasztó érzés kerített hatalmába, amivel mi, magyarok mindig harcolunk, külhonban kiváltképp: az elmúlás érzése. A rendezvény műsorvezetőjeként nemcsak házigazdája, hanem lelki szószólója is lettem a falunak. A mikrofon mögött ott bujkált bennem a félelem: mi lesz, ha pár év múlva már nem hallani itt magyar szót? Nagymácséd a Mátyusföld egyik utolsó nyelvszigete, végvár, amelyet lassan körbenő az asszimiláció. De hiszem, hogy amíg nevetünk, énekelünk, és együtt töltünk kolbászt, addig él a közösségünk, bárki bármilyen álarc mögé bújva próbálja is megbontani az egységet.
Mert mi is az érték? - kérdeztem a mikrofon mögül.
A verseny során a zsűri végül a farkasdi F.R.I.E.N.D.S. kolbászát ítélte a legjobbnak. Ők idén először vettek részt a mácsédi versenyenc, de bizonyos, hogy nem utoljára. A győztesek mellett azonban minden résztvevő nyert: időt, közös élményt és egymásra találást. Ezt a legjobban egy fiatal, huszas éveikben járó fiatalok csoprotja bizonyítja, a Bélbetyárok, akik annak ellenére, hogy életükben nem töltöttek kolbászt, beneveztek és a mesterséges intelligenciát segítségül hívva végezték el a műveleteket. Kóstoltam, az MI egész finom kolbászt tud.
A nap végén, mikor a Shadowforged zenekar és DJ Billy G zárta az estét, már nem a kolbászról szólt minden. Hanem arról, hogy Nagymácséd még él. Hogy még van magyar szó, magyar dal, magyar nevetés. És amíg van, addig van jövő is.
