Nem vitrin, hanem kályhameleg
A zétényi tájházban a régi falusi világ nem távoli emlék, hanem asztalhoz ültető, éneklő, dolgozó közösségi élmény. Nem véletlen, hogy a Bodrogközi Tájházi Napok állomásai közül május 1-jén éppen ezt a tájházat látogattam meg, ahol a májusfaállítás került a középpontba.
Először december vége felé jártam a zétényi tájházban, amikor a világ – és vele együtt a Bodrogköz is – már karácsonyra hangolódott. Odakint hideg volt és sötét, a ház és az udvara mégis meleg fényekkel emelkedett ki a téli estéből. Bent fűtött a kályha, étel és ital várta a vendégeket, az emberek beszélgettek, nevettek, figyeltek egymásra.
Talán ez az élmény volt az oka annak, hogy a nemrég megrendezett Bodrogközi Tájházi Napok állomásai közül most éppen a zétényi tájházat szerettem volna közelebbről megmutatni. Mert vannak tájházak, amelyek szépen és hitelesen vezetnek vissza a múltba. A zétényi ennél valamivel többet „tud”: az embert a saját emlékeihez is visszaviszi.
A Bodrogközi Tájházi Napok tavaly indult a magyarországi Cigándon működő Bodrogközi Múzeumporta felhívására. Akkor az Alsó- és Felső-Bodrogköz tizenegy tájháza kapcsolódott be a programsorozatba. A cél kezdettől több volt annál, mint hogy egy-egy régi ház kapuja néhány órára megnyíljon a látogatók előtt: a szervezők közösséget szerettek volna építeni, együtt gondolkodni, és egységben megmutatni a Bodrogköz természeti és épített örökségét.
A tájházi napokat a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségének Szent György-nap köré szerveződő tavaszi kapunyitó rendezvényeihez igazították. Ez a kép különösen találó: tavasszal nemcsak a természet nyílik ki, hanem ezek a régi házak is. Az idei programsorozat több bodrogközi helyszínen zajlott; térségünkből Perbenyik, Battyán, Kistárkány, Pólyán és Zétény is bekapcsolódott. A programok minden állomáson más-más hagyomány, emlék vagy régi falusi tevékenység köré szerveződtek. Zétényben, a május 1-jén rendezett eseményen a májusfaállítás került a középpontba.
A férfiak vállukon vitték a nyárfát a kultúrháztól a tájház udvaráig. A menetben mindenkinek díszített zöld ág volt a kezében, mintha a falu maga is átkísérte volna a tavaszt a régi ház kapuján. A tájház udvarán aztán közösen öltöztették fel a fát szalagokkal, miközben felidézték a májusfaállítás eredetét, a hozzá kapcsolódó legendát és a májuskosár jelentését. Amikor a fa a helyére került, körbetáncolták.
A délutánban gyerekhang, népdal, zene és nevetés keveredett. Egy kisfiú verset mondott, egy kislány énekelt, a fellépők között ott volt természetesen a helyi Bazsarózsa asszonykórus is. Az asztalokra egyszerű, kedvelt falatok kerültek: zsíros kenyér hagymával, pogácsa, sütemény, volt szalonnasütés, cigándi béles. A gyerekek nemezelhettek, szőhettek, játszhattak, még szénából készült ugrálóvár is várta őket.
A ház, amely most figyelmünk központjában áll, régen egy egyszerű otthon volt. Egy gyermektelen házaspár, Bűti János és felesége, Margit élt benne. Később Trosko László vásárolta meg, valamelyest fel is újította, majd a község vásárolta meg tőle. A tájházat 2009. július 5-én adták át ünnepélyesen, a helyiek, a testvértelepülések küldöttségei, valamint világi és egyházi képviselők jelenlétében, majd folyamatosan bővítették és szépítették.
Kialakították a szociális helyiségeket, a teraszt és a szabadtéri kemencét, felújították az eredeti belső kemencét, szövőszéket is vásároltak, amelynek működését azóta is sokan szívesen kipróbálják. A bővítések között külön helyet kapott a Halász-terem is, ami Zétényben nem véletlen. A Latorca közelsége évszázadokon át meghatározta az itt élők mindennapjait, a tájházban pedig ma is láthatók azok az eszközök, amelyek ezt a folyóhoz kötődő életformát idézik.
A tájház működését a helyi önkormányzat, a Csemadok, a Bazsarózsa asszonykórus és a falu lakossága is a szívén viseli. Létrejöttéhez és további életéhez egyaránt kötődik Szaxon Zoltán akkori, valamint Kukó Miklós jelenlegi polgármester, a folytonosságot pedig a helyi közösség jelenti. Azok szemlélete, akik időt, tárgyakat, munkát és figyelmet adtak hozzá. Ez a válasz arra, hogy mitől marad élő egy ilyen ház: attól, hogy nemcsak megmutatják benne a hagyományt, hanem újra és újra közös élménnyé formálják.
A tájház életét az elmúlt másfél évtizedben éppen ezek az alkalmak tették igazán sajátossá. A 2013-tól rendszeresen megtartott Csemadok kulturális napok fő programjai, amelyeket a helyi önkormányzattal karöltve szerveztek, mindig egy-egy régi tevékenység felelevenítésére épültek. Volt hagyományos káposztataposás, kézi kukoricatörés, kézi aratás, sőt olyan alkalom is, amely „a régi szombatok hangulatát” idézte fel. Ezek nem látványos bemutatók voltak egy régi ház udvarán, hanem közös munkák, mozdulatok, emlékek és beszélgetések, amelyekbe a község lakosai is szívesen bekapcsolódtak.
Nyaranta a tájházhoz a Nemzetközi Diáktábor és a helyi Csemadok gyerektábor résztvevői is ellátogattak. A gyerekek ilyenkor megismerkedtek a szövés, a búzaőrlés alapjaival, és kézműves-foglalkozásokon is részt vettek. A tájház ma is szívesen fogadja az ide látogató gyerekeket. Az utóbbi években a „falusi nagykarácsony” helyszíne is a tájház és az udvara lett, 2020-ban pedig itt gyújtották meg az első őrtüzet, majd a következő években az összetartozás tüzét is június 4-én. 2023-tól a zétényi tájház rendszeresen bekapcsolódik a Magyarországi Tájházak Szövetsége által meghirdetett Tájházak Napja rendezvénysorozatba is.
A tervek között további falusi munkák és alkalmak felelevenítése is szerepel: lekvárfőzés, szénakazal-bemutató, disznóvágás. Látva az eddig végzett munkát, aligha férhet kétség hozzá, hogy ezek az elképzelések sem maradnak papíron. Zétényben a tájház nem befejezett gyűjtemény. Ez egy folyamatosan alakuló közösségi tér, ahol a rendezvények nemcsak a helyieket, hanem az idelátogatókat is megszólítják, s felidézik azt a világot, amelyhez sokak gyerekkori emlékei kötődnek.
