Nem felejtünk – pozsonyi magyarok a přerovi mészárlás emlékművénél
A přerovi temetőben felállított emlékműnél minden évben megemlékeznek azokról az áldozatokról, akik 1945. június 18-áról 19-re virradóra a város szélén magasodó Svéd sáncoknál vesztették életüket. A vérrel áztatott dombtetőn 2018-ban egy golyószórónyomokkal megszórt és töviskoronával ellátott négyméteres kovácsolt keresztet állított a város, amely a tömeggyilkosság emlékműveként mementóként tornyosul a város fölé.
A 267 ártatlan kárpáti német, szlovák és magyar – 120 nő, 72 férfi és 75 gyermek – bestiális meggyilkolásának, amit a 17. csehszlovák gyalogezred katonái követtek el, a tervek szerint lett volna folytatása is, mégpedig Ligetfaluban, ha a Horní Moštěnice-i állomáson veszteglő másik vagonban lévő emberek nem lettek volna olyan leleményesek, és a tartalék élelmiszerükből nem fizették volna le a mozdonyvezetőt, aki így megállás nélkül áthajtott Ligetfalun, és továbbhajtott az emberekkel Magyarország felé, akik így életben maradhattak.
A přerovi áldozatoknak azonban nem volt ilyen szerencséjük. Amikor ezen a kanyargós földúton az állomásról kimerülten felfelé baktattak a dombtetőre, talán még bíztak abban, hogy a hosszú gyalogút nem a halálba vezet. Talán még reménykedtek a katonák könyörületességében. Ám azokban nem volt fikarcnyi könyörület sem, gondolkodás nélkül hajtották végre a felsőbb utasítást: megszabadulni a németektől és a magyaroktól, a szlovák áldozatok csak járulékos veszteség voltak.
Idén a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének szervezésében a pozsonyi magyarok egy csoportja is elzarándokolt Přerovba, hogy fejet hajtson a kegyetlen mészárlás áldozatainak emléke előtt, és megemlékezzen a 78 éve történtekről.
A gyalogút és a városból kivezető főút kereszteződésében álló barokk kereszt talapzatára felerősített trikolór is azt hirdeti: nem felejtünk.
„Itt állunk az 1605-ben épített barokk útmenti kereszt előtt, ahol 1945. június 18-án, az esti órákban, a Nyugat-Szudéta vidékről hazatelepülni vágyó dobsinai és környékbeli családoknak pihenőt adtak a csehszlovák katonákból álló kivégző osztag tagjai. Vezetőjük a korompai származású Karol Pazúr, a partizánból lett katonai elhárítási tiszt volt, aki alig pár órával azelőtt kapta kézhez Edvard Beneš katonai táviratban küldött parancsát, amelyben az állt, hogy „a dobsinai német és magyar repatriáltak nem térhetnek vissza szülőföldjükre, az éj leple alatt a helyszínen végezni kell velük” – magyarázta az itt történteket a pozsonyi keresztnél Dunajszky Géza, aki a Felszántott (tömeg)sírok című könyvében foglalkozik ezzel a témával. „Ezután indult meg a halálmenet a Svéd sáncok nevű dűlő felé. Már itt, a kőkeresztnél bekövetkezett az első tragédia. Az egyik dobsinai család négyéves kisfia a pihenő után nem volt hajlandó felállni, és folytatni a menetelést felfelé a domb tetejére. Pazúr feldühödve ültében fejen lőtte a gyereket. Édesanyja a kezében cipelte tovább a tetemét, majd amikor kész lett a 2x17 méteres tömegsír, a gyermekével az ölében állt a kivégző osztag puskái elé, hogy vele is végezzenek a hóhérok.
A pozsonyiak a přerovi temetőben felállított két emlékműnél elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait is, és mécsest is gyújtottak az áldozatok emlékére. Az egyik emlékmű a már 1947 októberében kihantolt 72 férfi tetemét őrzi, a másik pedig a nőkét és a gyerekekét, akiket kihantolás után az olmützi krematóriumban kétszer is elhamvasztottak, hogy eltüntessék az árulkodó nyomokat.
Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke is elhelyezte az emlékműnél az emlékezés virágait.
A pozsonyiak megemlékezésén jelen volt Jenei János is, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Ostravai Helyi Egyesületének elnöke, akitől azt is megtudtuk, hogy a Csehország területén lévő emlékművekre és sírhelyekre egy újfajta okoseszközt szeretnének felszerelni , amit a mírovi temetőben lévő Esterházy emlékműre már fel is szereltek. Ez a porcelánborítású ún. LAPIDARIS kő, amely az emlékművekre helyezhető a telefonnal érintve egy úgynevezett online szerkeszthető emlékoldalra vezeti a látogatót. A telefonnal beolvasott emlékoldal interaktív tartalmakhoz (képekhez, szöveges tartalmakhoz stb.) való hozzáférési lehetőséget jelent, amit egy beépített csipp tesz lehetővé. A jövőben ilyen okoseszköz a remények szerint a přerovi emlékműre is felkerülhet.
A pozsonyiak megemlékezésére eljött František Hýbl cseh történész is, a Svéd sáncoknál történt kegyetlen mészárlás kutatója és a přerovi Komenský Múzeum nyugalmazott igazgatója. A pozsonyi csoportnak Hýbl beszélt az ezzel kapcsolatos eredményeiről és a jövőbeli tervekről is.
Elmondta például, hogy a přeroviak megemlékezésén felszentelésre kerül két új harang is, amelyek több száz kilométert utaztak a bajorországi harangöntő műhelyéből Přerovba, a Szent Lőrinc templomba, s az érdekességük, hogy az egyik 1800 kilós harangra, amely II. János Pál pápa nevét viseli, kiöntötték a mészárlás összes gyermekáldozatának a nevét.
Hýbl 2021-ben a magyar és a német lakosság ellen a 2. világháborút követően Csehszlovákiában elkövetett igazságtalanságok feltárása, valamint a polgári áldozatok emlékének ápolása érdekében végzett munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetésben részesült, amit a pozsonyiak csoportjának is megmutatott.
Korábban a német állam kitüntetését is megkapta már, Miloš Zeman volt cseh köztársasági elnöktől azonban nem volt hajlandó a cseh állami kitüntetést átvenni. Idén nyáron azonban az új cseh államfőtől azt is megkapja. Azt mondja, örül a kitüntetéseknek, főleg annak, hogy a munkáját a német és a magyar állam is elismerte, a szívének a legkedvesebb ajándék mégiscsak az, hogy egy dunaszerdahelyi rózsanemesítő egy rózsafajtát nevezett el róla.
