Nem csak kapcsolat – barátság, együttműködés és közös jövő
A hodosi művelődési házban szombaton megünnepelték Nemeshodos és a szlovéniai Őrihodos kapcsolatfelvételének 30. évfordulóját.
Nemeshodos egy Dunaszerdahelytől nem messze fekvő település, amely az utóbbi években a Nemeshodosi Nagy Lakoma elnevezésű gasztronómiai és kulturális rendezvény révén híresült el, nemcsak a járásban, hanem még a fővárosban is. Pedig Nemeshodos mindenkori léte fontosabb történéseket is „felfűzött” az idő fonalára. A község történelme mélyen ágyazódik be a múltba. 1245-ben említik először, és nevét minden bizonnyal a hód jelenléte adta. De sokkal fontosabb ennél, hogy a települést lakók már 1287-ben nemesi rangot kaptak. Pozsony várának uradalmához tartozott a falu, a 13. század végén a Hódossy család birtoka volt, később nemesi község lett. Vályi András (1764–1801) földrajztudós szerint
Hodos magyar falu Posony Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Sík Abonyhoz 1/2 óra járásnyira, határja két nyomásban van, terem rozszsa, árpája, tengerije, szántó földgye, réttye, legelője bőven van, erdeje nints, vagyonnyaikat Szerdahelyen, és Samarján adják el.”
Ez tehát néhány kis jellemzés, néhány „epizód” a múltból, amely a jelenbe ágyazódott, gyökerezett be. A jelenbe, amely a ma Nemeshodosban élő emberek mindennapjait határozza meg: munkás hétköznapjait és ünnepeit. Az utóbbiból természetszerűen kevesebb van, de a hodosiak az ünneplésnek is „megadják a módját”, mint ahogy a legutóbb is történt. Egy szép ünnepély, ünnepség keretében idézték fel annak az eseménynek a kerek évfordulóját, amikor a csallóközi Hodos község és a szlovéniai Őrihodos hivatalosan is felvette a kapcsolatot. Erre többen is emlékeztek még az egybegyűltek között.
A zsúfolásig megtelt kultúrház színpadán elsőként Győri Béla emlékezett a kezdetekre. Elmondta, hogy a „történet” még a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor szép emlékű barátjával éppen Szlovéniába tartottak…
A dunaszerdahelyi Csemadok járási vezetőségének tagjai, az immáron néhai Huszár Laci barátom akkori titkár vezetésével több ízben jártunk Szlovéniában. Tanulmányutak szerveződtek akkortájt főleg a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet együttműködésével. Az intézetet az idő tájt Göncz László vezette. Az egyik ilyen út során megláttam egy útirány jelző táblát, amely Hodos irányába mutatott, és én rögtön megkérdeztem Göncz Laci barátunktól, hogy miféle falu ez a Hodos? Hisz az én szülőfalumat is, ahonnan érkeztem, szintén Hodosnak hívják. És akkor Laci elmondta, hogy egy nagyon aranyos kis falu, többségében magyar emberek lakják… Rögtön megszületett az ötlet, hogy ezzel a kis magyar faluval, ezzel a kis közösséggel fel kell venni a kapcsolatot. Ennek a megszervezésében nagy segítségünkre volt a két Laci”,
idézte fel az első emléket Győri Béla, majd elmesélte, hogy kik segítettek még a kapcsolatfelvétel során. Elmondta azt is, hogy a két község elöljárói, csoportjai, a település lakosai az eltelt 30 év alatt milyen sok alkalommal találkoztak egymás rendezvényein, az önkormányzatiság, a kultúra, sport, turisztika és más dolgok egyre szorosabbra fűzték a kapcsolatot. Mondandójában örömét fejezte ki, hogy a harmincadik évfordulón sokan összejöttek, szinte kicsinek bizonyult a kultúrház.
Az ünnepi alkalomkor természetesen jelen volt a házigazda, a szlovákiai Nemeshodos polgármestere, Balódi László és a község jelenlegi képviselői, az 1996-ban regnáló polgármester, Tóth István, valamint a 30 évvel ezelőtti képviselők. Természetesen jelen volt az ünnepségen a szlovéniai Őrihodos polgármestere, Tamaško Denis, miként a korábbi polgármesterek is, valamint a magyarországi Szalafő település polgármestere, Lugosi Arnold, hogy közösen ünnepeljék meg a kapcsolatfelvétel harmincadik évfordulóját.
Színvonalas műsorral rukkolt elő a Hodosi Citerazenekar, amelynek vezetőjét, Rácz Pált a kultúra területén elvégzett munkájáért Nagyszombat megye elnöke kitüntetésben részesítette. Megható műsort adott a Megmaradásunkért kultúrcsoport is.
Balódi László ünnepi beszédében értékelte a két Hodos közös munkálkodásának, együttműködésének eredményeit. Elmondta, rengetegen dolgoztak azért, hogy ez a kapcsolat élő, fejlődő, gyümölcsöző legyen. Kiemelte azok munkáját, akik ott voltak a kezdeteknél, de azokét is, akik az alapozás után tovább építkeztek, s ma már ott tart a két település, hogy a lakosok között is elmélyült a barátság.
A szlovéniai Őrihodosról távirati stílusban annyit, hogy a régmúltban az Őrség része volt, ahol a magyar honfoglalást követően a csatlakozott népekből szervezett határőrök éltek. A település első közvetett írásos említése 1331-ből származik. Első, minden kétséget kizáró írásos említése pedig 1452-ből való (Wikipédia).
Jelenlegi polgármestere, Tamaško Denis a kapcsolatfelvétel évfordulójára rendezett ünnepségen örömét fejezte ki, hogy a két település kapcsolata már harminc éve tart, és köszönetet mondott mindenkinek, aki ezért munkálkodott.
Ebben a 30 évben sok ember sok mindent hozzátett ahhoz, hogy ez a kapcsolat megmaradjon, tovább épüljön és remélem, hogy a jövőben is tovább fog épülni. Gratulálok mindenkinek, aki a mai napon elismerésben részesül. (…) Bízom benne, hogy a jövőben is sokszor találkozunk, az egyesületeink továbbra is tartják a szoros kapcsolatot a sport, a kultúra területén, a tűzoltók vonatkozásában és sok szeretettel várunk mindenkit mi is”,
mondta Tamaško Denis polgármester. Ezek után a színpadon még számosan megszólaltak, olyanok, akik az eltelt évben sokat munkálkodtak e kapcsolat kiteljesedéséért.
Végül, de nem utolsósorban átadták a köszönőleveleket.
A Pro Urbe díjat Győri Béla és Tóth István vette át.
