Nekem a papír csak anyag – kiállításmegnyitó a pozsonyi Liszt Intézetben
Január 29-én került sor a pozsonyi Liszt Intézetben a Nekem a papír csak anyag című kiállítás megnyitójára, a tárlat két magyarországi grafikusművész, Bakos Tamás és Sütő Petre Rozália és egykori tanítványuk, a pályakezdő képzőművész, Papp Ida Zsuzsanna első közös szereplése.
„2024 évadnyitó kiállítása több szempontból is egyedi. Ritka, hogy három művész, köztük két mester és a tanítványuk együtt szerepeljenek a tárlaton. A kurátori rendezés is innovatív. A művészek különböző korszakaiból válogatott alkotások mellett interjúrészletek is olvashatók a falon” – mondta megnyitó beszédében Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója.
Amint az intézetigazgató elmondta, ez az első kiállítás, amelyen a három alkotó együtt szerepel, tehát elmondhatjuk, hogy ez a tárlat pontos kurátori munka során kifejezetten ide, a pozsonyi Liszt Intézet kiállítótermébe készült, illetve itt debütál.
„Ez a kiállítás az én ötletem volt, mert a másik két kiállító művész, Bakos Tamás és Sütő Petre Rozália sok-sok éven keresztül a művésztanárom volt, életem különböző korszakaiban” – mondta a kiállítás megnyitóján Somogyi Zsuzsanna, alkotói nevén Papp Ida Zsuzsanna, aki maga is a Liszt Intézet munkatársa, és a kiállítás egyik kiállító művésze.
Papp Ida Zsuzsanna elmondása szerint Sütő Petre Rozália vezette őt be a művészeti életbe, és nagyon sokféle technikát megtanított neki. „Nemzetközi rajzpályázatokon vettünk részt, az egyik emlékezetes dolog, hogy Portugáliába is eljutottam 14 évesen az ő jóvoltából egy rajzpályázat jutalomútjaként” – mondta Zsuzsanna, hozzáfűzve, Bakos Tamás pedig az ELTE tanítóképzőjén volt a mestere.
„Több művészeti tudományos munkát végeztünk együtt, témavezetőm volt és a szakdolgozatomat is az ő mentorálásával írtam” – mondta, Bakos Tamásról Papp Ida Zsuzsanna, hozzáfűzve, úgy érezte, hogy a két tanárát össze kell valamilyen formában kapcsolni, ami a mai kiállításmegnyitón sikerült először.
„Eddig csak az én fejemben élt, hogy a két művész alkotása és a pedagógiai habitusuk meg egyáltalán a személyük összekapcsolásra méltó lenne. Tulajdonképpen ez egyfajta hálakiállítás lett volna a sok éves munkájukért, viszont Farkas Aliz, aki a kiállítás kurátora lett, úgy gondolta, hogy a pedagógiai vonalat és a vizuális nyelv átadásának képességét, nyomon követését venné koncepciójául ennek a kiállításnak, így történt, hogy a mesterek mellett a tanítvány, azaz én is szerepet kaptam” – fogalmazott Papp Ida Zsuzsanna.
„A kiállítás címe Papp Ida Zsuzsanna az oktatás és alkotás kettősségéről szóló versének részlete. A nyelvi játék a tanulmányok sikeres elvégzését igazoló papír jelentőségét kérdőjelezi meg – emellett megnevezi a kiállított művek egyik változatos formában megjelenő anyagát” – mondta a kiállítás kurátora, Farkas Aliz.
Amint azt a továbbiakban elmondta, a kiállítás kísérlet a vizuális nyelv átadásának nyomon követésére, fókuszában pedig a művészeti képzés jelentősége áll. „Itt nemcsak az egyetemi oktatásra kell gondolni, hanem azokra a (gyakran több iskola diákjait összefogó) művészekre is, akik óráikon és szabadidejükben évtizedeken át löketet adnak a gyerekkorból éppen kilépő fiataloknak a művészeti pálya megkezdéséhez.
Ezek a szakkörök és felvételi előkészítők a klasszikus stúdiumok megalapozásán túl sokszor a tudatos vizuális gondolkodás első csíráit is adják. A kezdeti szárnypróbák ritkán kerülnek egy alkotó főműveinek sorába, az élmény mégis évtizedekre meghatározhatja későbbi gondolkodásmódját” – mondta a kurátor.
A továbbiakban elmondta, a címválasztással szerettek volna túllépni a művészeti képzés hasznosságának eldöntendő kérdésén, mivel a kiállítók számára ez sokkal inkább egy szemlélet elsajátítását jelenti, azaz egyfajta alapanyagot az önálló véleményalkotáshoz.
„Sütő Petre Rozália és Bakos Tamás művészetében meghatározó szerepet tölt be az oktatás. Anyagokra fókuszáló alkotói nyelvük erősen hatott tanítványaikra, ami különösen a papír, kézi szövésű textilek, talált tárgyak, szerves anyagok felhasználásában figyelhető meg” – mondta Farkas Aliz kurátor, hozzátéve, Papp Ida Zsuzsanna mindkettőjük óráin és szakkörein részt vett, így az interjúrészletek mellett a műveken és az anyaghasználatban is nyomon követkető egy gondolkodásmód átadása.
„A falon és az asztalon olvasható interjúkat a művészekkel készítettem, a kiállításra készülve, ellátogattam műtermeikbe. Egymás válaszait nem ismerték, ezért különösen érdekes, hány ponton metszik egymást a felsorakoztatott gondolatok. A legfontosabb ezek közül a matéria és a szellemiség kapcsolata, a természet tisztelete.
A művészeket ezentúl jellemzi egy sajátos kétfelé irányuló nyitottság, a múlt és a jelen felé – azonos mértékben, ami az oktatás legfontosabb alapköve” – mondta Farkas Aliz kurátor, hozzátéve, enélkül nem ismerhető meg a vizualitás nyelve.
A képek, színek, motívumok és szimbólumok jelentésének ismerete ugyanolyan fontos, mint az írás és olvasás, ezt jelképezik a falon látható írásjelekre emlékeztető grafikák, amelyeket a művekből emeltem ki. A képzőművészetnek is megvan tehát az ábécéje, amit tanulni és tanítani kell, enélkül pedig csak vakon bolyonganánk a világban” – zárta gondolatait a kiállítás megnyitója kapcsán Farkas Aliz.
A megnyitón fuvolán közreműködött Mokso Luca, az ipolysági zeneiskola fiatal tehetsége, akit zongorán kísért Pavol Bodnár. A kiállítás 2024. március 14-éig tekinthető meg a pozsonyi Liszt Intézet kiállítótermében.
