Nagyszarva katolikus temploma
A település neve Szentandrás, Szentandrásfalva, Szentandrásfa alakban fordul elő az oklevelekben egészen a 17. századig. A község eredeti nevében a templom védőszentjét ismerjük föl, mint például a szomszédos Szentmihályfáéban. Jelenlegi nevét az eredetileg a Sárkány család tulajdonában lévő birtok nevéről kapta. A Sárkány család kihalása után a birtok az Illésházyak tulajdonába került, később a Batthyány, illetve legutóbb a Pongrácz család volt itt birtokos.
Bizonyosan az első templomos helyek közül való, s mai temploma még román stílusban épült a 13. század közepén. Erre utal félköríves, patkó alakú, a békeihez hasonló szentélye. Az egyhajós, a nyugati homlokzatán toronnyal ellátott alaprajzát a 15. századi gótikus átalakítás után is megőrizte. Hajója síkmennyezetet, tornya azonban a 18. században barokk formát kapott, ami az egész templom külső megjelenését erősen befolyásolja.
A hajó déli oldalán az eredeti román kori, feltételezhetően bélletes portálénak csak a félköríves ívmezeje maradt meg egyenlő szárú görög kereszttel díszítve, melyet később a reneszánsz kapu fölé helyeztek (pár éve egy előteret is építettek elé). A szentélyben látható még a román kori keresztelőmedence és a gótikus korból származó szentségház, amely a 15. századi átalakításkor került a szentély falába. Déli sekrestyéje régebbi, dongaboltozatú. Ide helyezték a korábban a szentély falában lévő kettős fali fülkét, amely a szenteltvíz és a szentelt olaj őrzésére szolgált.
Az 1565-ből származó sírkövet, amely a szentély alatti sírboltot fedte, előbb a szentély falába, majd újabban a torony alá helyezték. A sírkő a falu első ismert birtokosának, a Sárkány család egyik tagjának a síremléke.
