Nagyidai táncosok Baszkföldön
A nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes a Folklórfesztiválok Nemzetközi Szövetségének (CIOFF) a védnöksége alatt megrendezett nemzetközi folklórfesztivál vendége volt a spanyolországi Portugalete városában.
Kupec Mihály, az együttes vezetője elmondta, nagyon nehezen tudnak eljutni hasonló nemzetközi fesztiválokra, hisz „Szlovákia nem küld ki minket, mert magyarok vagyunk, Magyarország sem küld, mert szlovákok vagyunk”. Most azonban az történt, hogy az eredetileg meghívott magyarországi együttes valamilyen oknál fogva nem mehetett és átadták a lehetőséget az Ilosvainak, amely így Magyarországot képviselve lépett fel a fesztiválon.
– A helyieknek nagyon tetszett az előadás. A magyar kultúra egy kincs, amely egész Európában elismert, szeretik. Ha jól tudom, csak a mi együttesünknek volt lehetősége arra, hogy egész estés műsort mutathasson be – mondta Kupec Mihály. Hozzátette, ottlétük alatt szinte minden nap felléptek, de azért arra is maradt idejük, hogy bejárják a környéket, igyekeztek megismerni, milyen ott az élet, megélni az ottani miliőt, kultúrát.
A baszk nyelv néhány alapvető kifejezését is megtanulták, s mint mondta, amint ezeket alkalmazták, azonnal mosoly jelent meg a helyiek arcán.
– mondta az együttes vezetője.
Az együttes tagjainak is életre szóló élményt jelentett az utazás. Szabó Alexandrát leginkább a színes kavalkád fogta meg, hiszen a fesztiválra a világ különböző részeiről érkeztek tánccsoportok, például Bolíviából, Brazíliából, Kazahsztánból vagy Kenyából. Alkalmuk volt nagyon sok nép kultúrájával és hagyományaival megismerkedni, ugyanígy ők is megismerték a felvidéki magyarság kultúrájának és történelmének néhány szeletét.
Szaszák Levente nagyszerűnek nevezte a Baszkföldön töltött tíz napot.
– A szervezők nagyon kedvesek voltak, igyekeztek mindent megtenni, hogy minél jobban érezzük ott magunkat. A helyiekkel könnyű volt közös témát találni, mivel a baszkok és mi, felvidékiek is kisebbséget képviselünk. Ami még érdekesebbé tette az egészet, hogy dél-amerikai, afrikai és ázsiai táncosokat is megismerhettünk, az esténként megrendezett bulikban minden nap más nemzetiség tanította egymásnak a táncait és készített egy-egy jellegzetes ételt és italt – idézte fel.
Mint mondta, fárasztó volt a tempó, a mindennapos fellépések, de egy előadásuk sem maradt vastaps nélkül, emellett gyönyörű helyeken jártak, egyedülálló az ottani táj, a kis halászfalvak, városok hangulata és mindenhol vendégszerető emberekkel találkoztak.
Ha minden a tervek szerint alakul, az együttes tagjainak a közeljövőben lesz még lehetőségük hasonló közös utazásra, csapatépítésre. Ismét kaptak ugyanis meghívást Dél-Amerikába, az ottani, szórványban élő magyaroktól.
– mondta Kupec Mihály. Megjegyezte, hogy előbb pénzt kell szerezniük az utazásra, mert a Kult Minor és a Művészettámogató Alap egyaránt elutasította a pályázatukat.
Ennek ellenére nem adják fel, dolgoznak azon, hogy decemberben kiutazhassanak Argentínába, majd onnan Uruguayba. Ide viszont már a Jó szerencsét! műsorukat vinnék, hisz sokan azok közül, akik Amerikába mentek, bányákban találtak munkát.
