2022. szeptember 20., 07:38

Nagy Alex – A szülőváros mindig szülőváros marad

A közelmúltban az ipolysági Városi Könyvtárban mutatták be Nagy Sándor első kötetét, a Lelkek harca – Hogy hívják az elvtársnőt? című regényt. Ennek apropóján a Nagy Alex írói nevet viselő elsőkötetes szerzővel beszélgettünk.

Nagy Alex
Médialapozó
Fotó: Nagy Alex
Nagy Alex

Hogyan emlékszik vissza ipolysági gyermekéveire és a helyi gimnáziumban töltött esztendőkre?

Ha Ipolyságra és a gyermekéveimre gondolok, megtelik a szívem szeretettel. A nagyi finom főztjét, a nagyapám szombat esténkénti nótázását, a szüleim féltő szeretetét sosem felejtem el. Hogyan is feledhetném, hisz a család nyújtotta azt a biztonságos közeget, amiben játszhattam, tanulhattam, sportolhattam – mert játszhattam a Központi lakótelep salakos pályáján, tanulhattam a magyar tannyelvű alapiskolában és gimnáziumban és sportolhattam a Slovan asztalitenisz egyesületében. A gimnáziumi évek számomra is – gondolom sokan vannak így ezzel – különlegesek voltak. Az „életre szóló” szerelmek és barátságok lángjai 42 esztendő elteltével már csak pislákolnak, ennek ellenére örök nyomot hagytak a lelkemben... A szülőváros mindig szülőváros marad!

A pozsonyi egyetemi évek után, majd tapasztalt vállalkozóként már bőven nem „zöldfülűként” lett író. Miért nem korábban?

Édesapám szerettette meg velem a matematikát. Emlékszem, még öt éves sem voltam és már tudtam összeadni, kivonni, szorozni, és ismertem az ábécé nagybetűit. Hogy már kisiskolásként megismerhettem az olvasás különleges élményét, azt viszont édesanyámnak köszönhetem. Roskadoztak a polcok a könyvektől a lakásunkban, én meg sorra a kezembe vettem őket. A mai napig szeretek olvasni. És írogatni is szerettem... A gimnáziumi évek alatt megesett, hogy egy-egy jól sikerült fogalmazás után arról álmodoztam, hogy író leszek. Többször bele is kezdtem az írásba, de néhány kézzel írott oldalnál sosem jutottam tovább. Talán lusta voltam, talán nem volt hozzá elegendő önbizalmam. Tény, hogy programozó matematikus lettem, nem író... Aztán rám is várt a nagybetűs élet. Még a szociban indult. Család, gyerekek, rendszerprogramozói állás. Semmi különös, egy-két kiábrándító pofonon kívül. Már éppen belerázódtam volna a szocialista valóságba, amikor jött a forradalom. A saját lábamra álltam. Először programoztam, aztán jöttek sorra cégek. Bányaipari, kozmetikai, telekommunikációs, ékszeres... Ebben a hosszú évekig tartó forgatagban az írásról el is feledkeztem. Visszatekintve tisztán látom, hogy mit kellett megtanulnom, hogy hová sodortak a történtek. Végül is most már minden olyan egyszerűnek tűnik: hiszek a kézfogásban, az adott szó szentségében; hiszek a jóban, a szeretetben; hiszek a rossz erejében, de abban is, hogy az ember felülkerekedik rajta. Egyszerűen most jött el a pillanat, hogy a tapasztalataimat, az elveimet, az érzéseimet könyv formájában megosszam a külvilággal…

Rövidebb történetekkel, novellákkal kezdte, vagy rögtön tudatosan egy regénybe vágott bele?

A kilencvenes évektől napjainkig a különböző vállalkozásaimon keresztül több évtizedet töltöttem a kereskedelemben, úgyhogy az élet hozta, hogy az első írott „művem” egy kereskedelmi tanácsadással foglalkozó kézikönyv. De az impulzust az irodalom felé az unokáim születése adta. Akkor tudatosodott bennem, hogy szeretném a hozzájuk kapcsolódó érzéseimet és boldogságomat papírra vetni. Két mese született meg gyors egymásutánban. Ezután közel három éven keresztül motoszkált a fejemben a késztetés, hogy tollat ragadjak és valami nagyba vágjam a fejszémet. Aztán egy komor januári nap délutánján az asztalhoz ültem, ujjaimat a billentyűkre tettem és megírtam a regény első oldalait…

Első regénye a Lelkek harca – Hogy hívják az elvtársnőt? címet kapta. Milyen gondolatokkal ajánlaná az olvasóknak? Mire számíthatnak, ha kézbe veszik a kötetet?

A történet alapjában véve az emberi értékekről szól. Családról, szerelemről, kapcsolatokról. Vallom, hogy ebben az embert próbáló világban akár jól is működhetnek... Még egy dolog fontos számomra: mindig emelt fővel, előre tekintsünk az életben, de közben ne felejtsük múltunkat, és tanuljunk belőle. Ennek szellemében a regény első része a nyolcvanas évek világát kelti életre. Retró Csehszlovákia, retró Felvidék! Netti egy dél-szlovákiai kisvárosban kisfiát nevelő fiatal anyuka. Férje Gábor, az országos szállítmányozási vállalat fejlesztő mérnöke. A házaspár közösen keresi a kiutat a szocialista rendszer és a párt fojtogató szorításából. Greta és Andreas egy alpesi farmon gazdálkodnak és hosszú évek óta várják a gyermekáldást. Bár a két házaspár különböző társadalmi körülmények között él, egyik sem sejti, hogy befolyásolja majd életüket a lelkek harca, ami már kezdetét vette. Ni és Dork, a két rokonlélek ugyanis többször megszegte a szabályokat és ez súlyos következményekkel jár… A bűnügyi elemekkel, hatalomvággyal, ármánnyal tűzdelt történet Netti és Gábor viszontagságain keresztül tart tükröt a hanyatló rendszernek, mindezt egy fantasy világgal keretbe foglalva.

A regény írásakor talált rá Stephen King Az írásról című művére. Mi mindenben befolyásolta önt ez a kiadvány?

Ez érdekes történet... Amikor elkészült A Lelkek harca első kézirata, akkor elküldtem a regényt a fiamnak. Amikor elmondta a véleményét, a mondataiból éreztem, hogy igyekszik a dicsérő szavak mögé kritikát is csempészni. Még mosolyogtam is magamban, mert egyértelműen arra törekedett, hogy még véletlenül se mondjon olyat, ami nekem rosszul esne. Mikor befejeztük a beszélgetést, egyszer csak könyvet húzott elő a táskájából, a kezembe adta és huncut mosollyal a száján megjegyezte: Ez biztos tetszeni fog… Igaza volt! Stephen King kristálytiszta útmutatást adott több írástechnikai és dramaturgiai alapelv alkalmazásában, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szöveg nagy részét átfogalmaztam.

Hogyan került kapcsolatba Nádasi Krisz lektorral és a NewLine Kiadóval?

A regény írása közben bejelentkeztem egy internetes tanfolyamra, amely írással és magán könyvkiadással foglalkozott. Krisznek a regényírás szabályairól tartott előadása hallatán rögtön tudtam, hogy szükségem lesz a tanácsaira. Felvettem vele a kapcsolatot és szinte rögtön elkezdtük a közös munkát. Visszatekintve csak köszönetet mondhatok Krisznek, mert végig fogta a kezem és átvezetett a kezdői hibák mocsarán. Köszönöm az időt, amit rám szánt, a bizalmat, az írástechnikai tanácsokat, a könyv címével és borítójával kapcsolatos javaslatokat nemkülönben. Tette mindezt kedvesen, tapintatosan és profin... Remélem, folytatjuk a közös munkát.

A NewLine Kiadóval szintén Krisz hozott össze. Mivel már évek óta sikeresen együttműködnek, a kézirat befogadásához elég volt Krisz ajánlása. Ennek alapján, mondhatni napokon belül megkaptam a kiadótól a választ. A választ, ami az elsőkönyves írónak a mennyországot jelenti…

A Lelkek harca egy trilógia első része. Mikorra várható a folytatás?

A második rész tartalmára már elkészült a lektori vélemény. Ahogy ez már az első résznél is bevált, ennek alapján alakítom, javítom, simítom a történetet, míg elnyeri végső formáját. A terv az, hogy a második kötet a jövő év közepén az olvasók kezében legyen.

Hogyan élte meg, hogy a kötet bemutatójára szülővárosában, Ipolyságon került sor, s hogy az Ipoly vizével keresztelték meg a könyvet?

Izgultam, mint a szavalóversenyen résztvevő kisgyerek... Amikor megláttam a barátokkal teli termet, fokozódott az izgalom. Aztán ahogy Moyš Magdi, a könyvtár vezetője felvezette a keresztelőt, majd Both Enikő, régi barátom mint moderátor átvette a szót, enyhült az izgalom bennem. Mire Enikő befejezte a beszélgetéseket Morvay Katival, a könyv korrektorával és Krisszel, addigra olyan kedélyes hangulat uralkodott a teremben, hogy beláttam, nincs miért izgulnom. A Lelkek harcát, Magdi ötlete alapján, Krisz „keresztelte” meg. Az Ipoly vize szimbolizálja a városhoz való kötődésemet és szeretetemet. A bemutató végén, amikor sorra odajöttek hozzám a régi és új barátaim, már csak boldogságot és hálát éreztem. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki részt vett a bemutatón, aki kivette részét a szervezéséből. És végül, de távolról sem utolsó sorban: köszönet szeretett feleségemnek, Évinek, aki az írás ideje alatt is mindig mellettem állt, és ötleteivel, észrevételeivel gazdagította a könyvet.

Hol lehet hozzájutni a regényhez?

A Panta Rhei dél-szlovákiai üzleteiben, az ipolysági könyvesboltokban, Léván a Reviczky Házban, valamint magyarországi könyves portálokon, így a Libri, a Book24, az Álomgyár, a Líra és az Underground honlapján, s természetesen kiadóm webshopjában is.

Hol él jelenleg? Milyen gyakran jár vissza az Ipoly mentére?

A 2000-es évek elejétől a vállalkozásaink Pozsonyba terelték életünket. De már akkor úgy döntöttünk, hogy a nagyvárosnak csak munkaidőnket adjuk. Ez a mai napig így van. Szükségünk van a nyugalomra, a csendre, a kertre, a fű illatára, a friss levegőre. Jelenleg Somorja mellett, Macházán élünk a feleségemmel kettesben. Ide várjuk vissza hétvégeken a két fiunk családját a négy unokával egyetemben. Ipolyságra rendszeresen járunk, hisz feleségem szülei, valamint a húgom és családja is itt élnek. A régi barátokra már kevesebb idő jut, de megesik, hogy velük is összefutunk és egy kávé mellett emlékezünk vissza a régi időkre…

Nagy Alex
+5 kép a galériában
Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.