Múzeumok Éjszakája a Párkányi Városi Múzeumban
Az idei Múzeumok Éjszakájába 11 esztergomi és egy párkányi intézmény kapcsolódott be. A két város között kisvonat szállította az utasokat, hogy minél több helyszínre el tudjanak jutni.
A Párkányi Városi Múzeumban az Alsó-Garam menti kurtaszoknyás népviselet bemutatásával kezdődött az éjszaka, a kéméndi népviseletre fókuszálva. Pintér Orsolya a Kéméndi Tájház vezetője nagy részletességgel mutatta be a népviseletet.
„Kéménd az Alsó-Garam mente faluja. Annak ellenére, hogy egy kisebb falu, hagyományokban gazdag és aktív kulturális életet él. Ami a legkülönlegesebb, az a viseletünk. Hat faluban található meg – Kőhídgyarmaton, Barton, Bényben, Kisgyarmaton és Garampáldon és természetesen Kéménden - mi alkotjuk a kurtaszoknyás falvakat. A viselet ebben a hat faluban teljesen egyformának mondható, de apró különbségek voltak például a kendőkötés, szalagok használatában. Abban az időben a legények meg tudták állapítani a lány viselete alapján, hogy melyik faluba való. Az 1970-es években néprajzi gyűjtést végeztek ezen a hat településen, akkor kapta a kurtaszoknyás hat falu megnevezést. Mi Kéménden inkább parasztszoknyának nevezzük, ahogy őseink. Nem volt ez a viselet mindig kurta, az 1920-as években egészen fél lábszárig ért, az 1930-as évekre már csak csimaszárig. Legrövidebb formáját az 1950-es években érte le, de még akkor is térdig érő volt.
A rövidülésről több nézet született, a néprajzosok azt vallják a francia divat hatására kezdték el itt is rövidíteni az asszonyok a ruháikat, a másik nézet az, hogy a világháborúk hatására kevesebb pénzük maradt az embereknek, kevesebb anyaghoz tudtak hozzájutni. Különlegessége a viseletnek, hogy nem derékból indul a szoknya, de csípőből. Régen a lányok 10-12 alsószoknyát is viseltek, amikor megrövidült, akkor már csak 1-2 alsószoknya fért a ruha alá. Viseletünk mási jellegzetessége a csikóbőrből készült forgatós piroscsizma. Azért forgatós, mert a cipész nem készített belőle jobbos és balosat, a viselője taposta ki magának” – fejtette ki Pintér Orsolya. Pintér Orsi a Kéméndi Bokréta néptánccsoportnak is tagja, Volter Tamás koreográfussal még kis bemutatót is rögtönöztek a múzeum udvarán.
A kiállítóteremben aztán aprólékosan megcsodálhattuk a viseletet Jarábek Zoltán a néptánccsoport vezetőjének a segítségével. Megtudtuk, az idősek és fiatalok viselete leginkább csak színben tért el, s ahogy idősödtek egyre sötétedtek a ruhák is. A piroscsizmát is csak addig viselhették a nők, amíg gyerekük nem született, utána fekete vagy barna csizmára kellett lecserélni a lábbelit. Ugyanez volt a helyzet a köténnyel is. Láthattunk egy jellegzetes „farkas„ télikabátot, melyet csak ebben a hat faluban viseltek. A fejkendőt a hatvanas évekig viselték, Kéménden az asszonyok előrekötős fejkendő nélkül nem léphettek ki az utcára.
Mindeközben késő éjszakáig folyt a kékfestés hagyományos munkafolyamatainak a bemutatása. Horváth Ágnes a KisGombos Játszóház vezetője, egy tanfolyamon sajátította el a technikát, reméli, be tud majd rendezni kis műhelyt is, ahol az érdeklődők tudnak majd saját kékfestőt készíteni.
Találkozhattunk a múzeumban Fuyu Yeh tajvani textilművésszel, az aktuális hídőrrel is, aki falikárpitot készített egy speciális szövőszéken.
A múzeum udvarára a fiatal gyűjtő, Szalai Ádám elhozta veterán kerékpárjait. Ő maga kutatja fel a régi darabokat és teszi őket működőképessé. Hangulatos zenével szórakoztatta a múzeumlátogatókat a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola könnyűzenei együttese, Góra Zoltán vezetésével. Természetesen az állandó helytörténeti és néprajzi kiállítás is sokak figyelmét lekötötte.
