Múzeumi séta Szencen

Strešňák Gábor levéltáros, történész, a múzeum igazgatója elsőként az épület padlásterén zajló munkálatokról tesz említést. Az átalakítás során új termekkel bővül a múzeum, ezek kétharmada kiállítási célokat fog szolgálni. Itt kap majd helyet az állandó történelmi tárlat, amely modern audiovizuális rendszerrel lesz ellátva. Ugyanakkor több új témával szeretnék bővíteni a történelmi tárlatot. Ilyen például a cseklészi várdombon folyó ásatások bemutatása. Kevesen tudják ugyanis, hogy a Szenctől nem messze lévő Cseklészen egykor középkori vár állt.

Még kevesebben, hogy egykor Szencen is volt egy vár, pontosabban őrhely, amely fennmaradt a város német elnevezésében is, meséli az igazgató.

A múzeum tárlata igyekszik a városon kívül a környező falvakra és a tágabb környékre is fókuszálni. Strešňák Gábor szerint a szenci múzeumnak akár ez is egy jövőbeli fejlődési útja lehet.

A múzeum fontosnak tartja a jövőben a szenci Collegium Oeconomicum történelmének a bemutatását is, amely 1763-ban alakult, és az első közgazdasági irányultságú, ám nagy mértékben technikai tudományokat is oktató főiskola volt. Esterházy Ferenc udvari kancellár támogatásával jött létre, aki erre a célra átengedte szenci kastélyát. Ez a főiskola adta az országnak az első diplomás mérnököket. Mindössze 13 évig működött, mivel épületét 1776-ban tűzvész pusztította el. A múzeum kapcsolatban van a központi piarista levéltárral, amely segíti őket a kutatásban. Régen ugyanis piaristák tanítottak a szenci főiskolán, ezért is találhatók meg az ezzel kapcsolatos dokumentumok a piarista levéltárban és könyvtárban.

Fennmaradt például a főiskola alapítólevele és több más értékes dokumentum, amelyeket nemes másolatok formájában szeretnének bemutatni Szencen.

Ezek az eredeti dokumentumok pontos utánzatai, amelyek korabeli technikával, kézírással készülnek, emellett hordozóanyaguk, méretük és festékanyaguk is hűen reprodukálja a mintaképet. A nemes másolatok készítése azért is fontos, mert húsz éve nem lehet kiállítani eredeti dokumentumot, magyarázza Strešňák Gábor.

A szenci múzeum székhelye a város egyetlen reneszánsz kúriája, az ún. Török-ház, amelyet 120 éve hívnak így. A név megjelenik az első képeslapokon, illetve egy 1890-es évekből származó publikációban, amely a magyarországi fegyházak történetéről szól. Szencen volt az első modern fegyház, amely Mária Terézia idejében épült. A publikációban szó esik a Török-házról is, de itt még Basa-házként említik. Az épület eredetileg harmincadhivatalnak épült a 16. században. Szenc ugyanis egyik központja volt a környékbeli harmincadhivataloknak. Hozzá tartozott Szered, de a szenci hivatalnokok egészen Dunaszerdahelyig jártak harmincadot (a külföldi kereskedelemből származó vámot) szedni. Az épületnek a törökökhöz csak annyi köze van, hogy a 16. század derekán épült, de nem törökök építették, magyarázza Strešňák Gábor. Valószínűbb, hogy a helyiek összekapcsolták az épület erődszerű megjelenését az építéskor fennálló török veszedelemmel.

A szenci múzeum tárlata két részre oszlik: a természettudományi részleg az egyik legelső tárlat volt a múzeum történetében, ezután alakult meg a történelmi tárlat, amely gazdag régészeti tárgyakban.

Külön terem mutatja be a város híres szülöttjének, Szenczi Molnár Albertnek az életútját.

A múzeum tervei között szerepel egy Szenczi Molnár Albert emlékszoba létrehozása is. Mindezt 2024-ig szeretnék megvalósítani, ugyanis abban az évben lesz születésének 450. évfordulója.

A múzeum tárlatában kiemelkedő helyet foglal el Szenc első írásos említése, amely Roland nádor és pozsonyi ispán 1252-ben kelt határkijelölő oklevelében maradt fenn. Szintén különösen értékesek azok a szenci bírói kelyhek, amelyek 1614-ben készültek, és két bírónak a neve van belevésve a poharak peremébe. Az egyik Lajos János, a kelyhek megrendelője volt, a másik a korabeli bíró, Heringes János. Ugyanis még a 20. század derekán is szokás volt, hogy bíróválasztáskor a leköszönő és az új, hivatalba lépő bíró ezekkel a kelyhekkel koccintott és adta át a hivatalt, meséli Strešňák Gábor.

A múzeumban háromnyelvű (szlovák, magyar, angol) feliratok vannak. A szenci múzeumot, a város tavának köszönhetően külföldi turisták is látogatják. Megtudjuk, hogy már Afrikából is voltak látogatóik.

A szenci önkéntes tűzoltó-egyesület több mint 140 éve alakult. A város és a múzeum ezért egyedi módon szeretne köszönetet nyilvánítani a tűzoltó-egyesület eddigi tevékenységéért. Különleges kiállítás létrehozásán dolgoznak, amely a Szencen és környékén található tűzoltó-egyesületek történetét mutatja be. A tárlatról bővebben Hushegyi János, a múzeum munkatársa beszélt lapunknak. Mint elmondta, az egész egy 1879-es emlékkönyvvel kezdődött, amelyet a szenci önkéntes tűzoltó-egyesület adott a múzeumnak. Jegyzőkönyv formájában 1946-ig tartalmaz különböző bejegyzéseket és számos rajzot is.

A leggyakrabban arról értesítenek, hogy milyen új tagok kerültek az egyesülethez, kik mentek el, illetve hogy mit fognak vásárolni. Ezek többnyire létrák, fejszék vagy tömlők, mondja Hushegyi János.

Az emlékkönyv eleje különösen érdekes, mivel az önkéntes tűzoltó-egyesület megalakulásáról szól, ahol megemlítik az Esterházy családot. Ismeretes, hogy gróf Esterházy Mihályt választották meg az egyesület elnökének.

A jegyzőkönyvben azt is láthatjuk, hogy gróf Esterházy Mihály és Esterházy Antal támogatták a legnagyobb összeggel a tűzoltó-egyesületet, de pártfogóként a Zichy vagy Pálffy nevek is feltűnnek.

A környéken egyébként egymás után jöttek létre a tűzoltóegyletek: Rétén, Németgurabon, Magyarbélen, Tótgurabon stb. Ezek közül a legfontosabb a pozsonyi tűzoltó-egyesület volt, amellyel Szencnek is élénk volt a kapcsolata. A múzeum nagyon örülne, ha a város és a lakosok is bekapcsolódnának a kiállítás létrehozásába. Leginkább fényképeket vagy más írásos emlékeket, tárgyi dokumentumokat várnak.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/28. számában.