Múltunk, emlékeink nyomában
Huszönötödik alkalommal szervezték meg a Honismereti Mozgó Egyetemet, amely a középiskolásokat igyekszik megismertetni a mai etnikai határon túl található magyar emlékekkel, kulturális, történelmi és természeti értékeinkkel.
A Honismereti Mozgó Egyetem XXV. évfolyama a Szepsi és Környéke Társulás, a PATRIOTA honismereti szövetség és a Csemadok szervezésében, kassai, szepsi, nagykaposi és királyhelmeci középiskolások, illetve pedagógusaik részvételével zajlott.
A kétnapos rendezvény keretében a diákok bejárták a történelmi Sáros, Szepesség, Torna és Abaúj tájait. Tisztelegtek több helyszínen az 1848–49-es honvédek és az 1918-as honvédő harcokban elesettek előtt, tiszteletüket tették Thököly Imre késmárki síremlékénél, de gyalogtúrát is tettek a Káposztafalvi-karszton, a Száraz-Fehér-víz-szurdokon, a Menedékkőn és a Hernád-áttörésen át.
A Honismereti Mozgó Egyetem résztvevői Podolinban is jártak, ahol a piarista kolostor – amely egy ideig II. Rákóczi Ferenc rejtekhelyéül szolgált Bécsújhelyből történt szökése után – falán felavatták Krúdy Gyula író, hírlapíró felújított emléktábláját.
Krúdy Gyula (1878–1933) a piarista gimnázium alsós tanulója volt 1888 és 1891 között, amire a kolostor falán egy emléktábla emlékeztetett, amelyet viszont mára eléggé megviselt az idő.
A táblát a PATRIOTA honismereti szövetség kezdeményezésére Magyarország kassai főkonzulátusa újíttatta fel, a munkát a Sine Metu egyesület végezte.
A megújult emléktábla ünnepélyes leleplezésén Hetey Ágota kassai főkonzul kiemelte, Magyarországot és Szlovákiát számos történelmi és kulturális kapocs köti össze.
– hangsúlyozta.
Mint mondta, Krúdyra szepességi élményei egész életre szóló hatással voltak, elbeszéléseiben, regényeiben ez a táj úgy jelenik meg, hogy ott azonnal otthonosan érezzük magunkat. Műveiben gyakran szerepel Lőcse, Igló, Ólubló, Késmárk és természetesen diákéveinek egyik színhelye, Podolin. A kisváros számtalan novellájának színtere, de regényt is írt róla A podolini kísértet címmel.
Hozzátette, bár Krúdy lassan egy évszázada távozott, írásaival most is köztünk él.
– Örökségét közösen kell ápolnunk, és célunk, hogy szlovákiai ismertsége is erősödjön, s az itteni emléke se halványuljon el – mondta Hetey Ágota.
– fogalmazott, köszönetet mondva mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy mindez megvalósulhatott.
Podolin város polgármestere, Michal Marhefka nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy együtt leplezhetik le ezt az emléktáblát és felidézhetik a közös múltunkat.
– Szlovákok, magyarok, de lengyelek is, valaha régen egy közös hazát alkottunk, és a mai napig él bennünk ennek az egységnek a gondolata – mondta hozzáfűzve, a megújult tábla még hosszú évekig emlékeztet majd nemcsak Krúdy Gyulára, hanem a közös történelmünkre is.
Nem ez az egyetlen, Krúdy Gyulához kapcsolódó emlék a városban. A főtéren áll a podolini kísértet egész alakos bronzszobra, a látogatók pedig szívesen készítenek fotót Krúdy regényhősével. A város vezetésének kezdeményezése is mutatja, hogy történelmünk és kultúránk találkozási pontjai, ha helyükön kezelik őket, jó alapként szolgálhatnak a magyarok és a szlovákok békés együttéléséhez, a két nép közötti kapcsolatok erősítéséhez. (A sárosi és szepességi magyar emlékekkel, illetve ezek sorsával, a többségi nemzet hozzájuk való viszonyával a jövőben külön foglalkozunk majd lapunk hasábjain.)
Köteles László, a Csemadok általános alelnöke, a PATRIOTA elnöke lapunknak elmondta, a Honismereti Mozgó Egyetem ötletét eredetileg Himmler György párkányi tanár vetette fel, azzal, hogy jó lenne összeismertetni egymással az ország keleti és nyugati felében élő diákokat, egyúttal „egyetemi színvonalon” megismertetni velük szűkebb és tágabb szülőföldünket. Egy idő után, megfelelő pályázati források hiányában, a nyugati diákok már nem tudtak bekapcsolódni, viszont Rimaszombattól Rozsnyón, Szepsin, Kassán át Királyhelmecig és Nagykaposig több iskola jelezte, örülnének, ha lenne folytatás. Így is lett.
– mondta.
Köteles László elmondta, nagy öröm számára, hogy a huszonötödik évfolyam is sikeresen megvalósult. Igaz, a kedvezőtlen időjárás miatt némileg módosítani kellett az eredeti programon, de így is sok mindent láttak és éltek át a diákok, arra pedig különösen büszke, hogy egyetlen zokszó nélkül viselték el a Káposztafalvi-karszt szurdokjainak viszontagságait esős körülmények között.
– A különböző településekről érkező diákok egymást és szülőföldjüket is megismerve egy olyan közösséget alkottak, amely reméljük, tovább fogja őket vinni, előre.
Mint mondta, a jövőbe tekintve az egyik legnagyobb feladatnak azt tartja, hogy folytatódjon ez a rendezvény, legyen egy fiatal közösség, amely fontosnak tartja és felvállalja ezt.
– mondta Köteles László.
Az évek során voltak nagyon jól sikerült mozgó egyetemek, voltak hullámvölgyek is, de ha felmerült, hogy csinálják-e tovább ebben a formában, a tanároktól és maguktól a diákoktól is mindig az a válasz érkezett, hogy remélik, lesz folytatás. Többször kapott szlovák közegből is visszajelzéseket, tetszik nekik, hogy évente megjelennek diákok, elmennek az emlékhelyekhez, ha szükséges, megtisztítják azokat, emlékeznek, koszorút, virágot hagynak ott.
– Látják, hogy fontosak számunkra ezek az emlékhelyek, ezáltal ők is jobban megbecsülik ezeket. Ezért is tartom fontosnak, hogy folytatása legyen ennek a rendezvénynek. Sokszor beszéltünk erről, elemeztük a helyzetet tanárokkal, a barátaimmal, és nagyon örülnénk, ha lennének olyanok, akik felvállalnák és tovább vinnék ezt.
Megjelent a Magyar7 2025/37. számában.
