Móra Ferenc és az ő kirepítő fészke…
Tartalmas előadással emlékezett meg Móra Ferenc halálának 90. évfordulójáról a Pósa Lajos Társaság, amely az év folyamán a Móra Ferenc vándorkiállítást is szeretné bemutatni Rimaszombatban.
A társaság által szervezett Légy Lámpás esték legutóbbi előadásán Móra Ferencről, családjáról, kiskunfélegyházi életéről, szülővárosához való kötődéséről, az író kultuszáról, valamint Pósa Lajos és Móra Ferenc barátságáról is szó volt.
A két írástudó Dankó Pista cigányzenész temetésén találkozott először. Móra Ferenc Az Én Újságom című lap állandó munkatársa lett, és 1905-től egészen 1922-ig jelentek meg írásai a Pósa által szerkesztett lapban. Mintegy 500 műve jelent meg, legtöbbször Kun Barna álnéven, de az Árgus Benedek, Csókai Pál, Ferkó bácsi, Mór Márton, Szegedi Lőrinc és Vőneki Vince írói álnevek mögött is Móra Ferencet tudhatjuk.
Móra Ferenc 1879-ben Kiskunfélegyházán született, nagyon szerette szülővárosát, amely a 19. század második felében egy gyorsan fejlődő kerületi központ volt.
Édesanyja, Juhász Anna szintén kiskunfélegyházi születésű volt, egy szegény zsellér lánya. Édesapja, Móra Márton viszont Jászberényből, a Jászságból érkezett, vándorló szűcslegényként. Móra szülei 1861-ben házasodtak össze. Móra Márton ekkor szerezte meg a mesterséget és ekkor tették le a család alapjait.
A házasságból tíz gyermek született, de közülük, csak három élte meg a felnőttkort: a másodiknak született István, a nyolcadiknak született Ferenc, és a tizediknek született Juliska.
A család elszegényedése részben Móra Márton mesterségéből adódott, mivel a bőrből készült ruházati cikkek kezdtek kimenni a divatból, s egyre kisebb volt a kereslet irántuk. Az édesanyjuk kenyérsütéssel egészítette ki a családi jövedelmet. Ezzel kapcsolatban maradtak fenn írásai, visszaemlékezései Mórának.
Móra Ferenc tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott, negyedik elemista korában ezt írták róla az iskolai anyakönyvbe: „kitűnő, általános osztályzatú, dicséretes magaviseletű, ernyedetlen szorgalmú tanuló”.
1888-ban szerepelt először nyilvánosan, amikor is verset szavalt egy karácsonyi műsorban a Sarlós Boldogasszony-templomban. Az anekdota szerint ekkor még olyan alacsony legényke volt, hogy nem látták őt a gyülekezet tagjai, ezért a kőből készült áldoztatórácson állva mondta el versét, amelyhez lyukas csizmája miatt szinte odafagyott a lába.
Ezt az emelvényt később elbontották a templomból, de egy darabot még ma is őriznek belőle a múzeumban, a templomban pedig egy emléktáblát szenteltek Móra Ferenc tiszteletére.
Mórát az 1889–1890-es tanévben íratták be a félegyházi algimnáziumba, amelyet tanulmányai alatt minősítettek főgimnáziummá, így a későbbiekben már itt érettségizhetett. Eyszrich György latintanár karolta fel és intézte el, hogy ne kelljen tandíjat fizetnie. A Kiskunfélegyházi Katolikus Főgimnázium közben új épületet kapott, amely alkalomra Avató címmel írt verset Móra Ferenc. Ő maga végül 1897-ben érettségizett, majd búcsút intett Félegyházának. Budapesten folytatta tanulmányait természetrajz–földrajz szakon, majd segédtanárként a Vas vármegyei Felsőlövőre ment tanítani, ahol csak egy évet töltött. Innen került 1902-ben Szegedre, a Szegedi Naplóhoz. Miután állása és biztos jövedelme lett, családot alapított. Móra már gimnazista korában vállalt tanítást, fiatalabb diákokat korrepetált. Így ismerkedett meg kedvesével is, Walleshausen Ilonával, akivel öt év jegyesség után 1902-ben kötött házasságot. Egy évre rá született meg egyetlen lányuk, Panka.
Móra rendkívül sokoldalú személyiség volt, némi túlzással azt is mondhatjuk rá, hogy a maga korának „celebje”. Szegeden a múzeumigazgató, Tömörkény István pártfogoltja lett (akit ő követ majd a Somogyi Könyvtár igazgatói posztján). Írói, újságírói tevékenysége mellett régészkedett, több néprajzi gyűjtésen, sőt ásatáson vett részt. Múzeumi évei alatt 104 lelőhelyen ásott, és 12 régészeti témájú cikke jelent meg.
– fejtette ki előadásában Mészáros Márta.
A Kiskun Múzeum igazgatója elmondta, hogy a múzeumon kívül még két emlékház kapcsolódik az intézményhez, az egyik a Petőfi Sándor Emlékház, a másik pedig a Móra Ferenc Emlékház. A nagyok között ezt a két óriást tisztelik leginkább Kiskunfélegyházán. Az emlékház megnyitó ünnepségét 1972-ben tartották, amelyen részt vett Móra Panka, Móra Ferenc lánya is.
Az előadás során Szarvas Teodóra szavalta el Móra Ferenc: A csókai csóka című versét, ezt követően pedig az Anyának című vers megzenésített változata hangzott el Páko Mária és a Mákvirágok formáció előadásában.
Mészáros Márta néprajzkutató, a Kiskun Múzeum igazgatója a két produkcióra utalva rámutatott, hogy amint látható és hallható volt, Móra Ferenc még mindig köztünk él. A gyerekek, s általuk a szülők, a nagyszülők, évről évre felidézik a meséin, versen keresztül.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/8. számában.
